FONT SÁNDOR,
FONT SÁNDOR,
FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény egyértelműen az élelmiszer-pazarlást és a veszteség csökkentését célozza meg, tehát hogy minél kisebb élelmiszer-felesleg keletkezzen a termeléstől a fogyasztóig érő láncon.
Mondhatnánk azt, hogy civilizációs betegségről van szó, mert a XX. század, főleg a háborús időszak környékén ilyenről nem kellett gondolkodni egy törvényalkotónak. Sajnos, mondhatnánk úgy, hogy a jólét figyelmetlenséggel is párosul. Nem tervezzük meg pontosan, hogy mennyi élelmiszert vásároljunk, nem tervezik meg a kereskedelmi láncok, hogy mennyi élelmiszert rendeljenek meg, és azt hogyan adják el, amikor ezen élelmiszerek döntő többségének fogyaszthatósági ideje vagy minőségmegőrzési ideje van.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a mostani törvényjavaslat, amely az élelmiszer-felesleg csökkentését célozza meg, kizárólag a minőségmegőrzési időtartammal rendelkező élelmiszertípusokra vonatkozik.
(11.00)
Ez azt jelenti, hogy az olyan élelmiszereknél, amelyek a fogyaszthatósági idő lejártával kerülnek megjelölésre - például a friss áruk, rendszerint húskészítmények, tejtermékek, az ebből származó termékek -, szóba sem kerülhet, hogy ha a fogyaszthatósági idő lejár, akkor bármilyen ötlettel továbbadjuk bármilyen további felhasználási célra.
De nézzük csak meg, hogy mint általában a hulladékoknál, mi is az a piramis, amelyet érdemes követni. A legelső talán az, hogy ne keletkezzen hulladék. Ez a legnehezebb kihívás, de ha nem keletkezne hulladék, akkor nem kellene vele itt foglalkoznunk, újra törvényt alkotnunk, és azon gondolkodnunk, hogy a hulladék, amely feleslegként megjelenik, hogyan jut el további hasznosítási célra. Mint említettem, a legjobb az lenne, ha nem keletkezne ilyen felesleg. De ha már keletkezett, akkor mit tegyünk vele? A törvényjavaslat elsősorban ezt célozza meg: a rászorulóknak juttassuk el valamilyen szervezeti rendszeren keresztül. Ha ez nem sikerül teljes egészében, akkor állati takarmányozásra juttassuk el, hogy ott hasznosuljon. Ha ide sem sikerül eljuttatni, akkor komposztálásra vagy bioüzemanyag-termelésre alakítsunk ki rendszert. S ha már végképp nem jutottunk el odáig, hogy valamilyen szinten még felhasználjuk az élelmiszer-felesleget, akkor nincs mese, abból hulladék fog keletkezni, és ezt valamilyen szinten majd kezelni kell, mondhatjuk ezt, kommunális hulladék formájában. Elég nagy szervek vannak arra, hogy ezt kezeljék.
A javaslatot segíti az az uniós irányelv, amely megengedi, hogy ha a minőségmegőrzési idővel rendelkező termékek továbbadásra kerülnek, akkor az nem számít forgalomba hozatalnak, ugyanis a minőségmegőrzési határidő lejártával rendelkező termékek forgalomba hozatala nem lenne lehetséges. De ez a kivétel itt szerencsére lehetőséget teremt. Éppen ezért a kormány azt javasolja, mint amit sok, ezzel a területtel foglalkozó civil, karitatív és egyéb egyesület, hogy a redisztribúciós keretet bővítsük. Mint kiderült, ez a szűk keresztmetszete a rendszernek.
2016. március 8-án a Mezőgazdasági bizottságnál kezdeményeztem, hogy erről a kérdésről nagyon részletesen adjunk egymásnak információt, mert már akkor is több legenda keringett mind a parlamenti képviselők, mind pedig a civil szervezetek részéről arról, hogy nincs kezelve a kérdés. Akkor ott Zsigó Róbert, az élelmiszerlánc felügyeletéért felelős államtitkár, valamint Cseh Balázs, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke több órán keresztül állt rendelkezésünkre, és számolt be arról, hogy milyen intézkedéseket tesznek, melyek vannak folyamatban, és egyáltalán hogy működik a rendszer azon termékek esetében, amelyek általában 48 órával közelítenek a minőségmegőrzési időtartam lejáratához, és ekkor ezek a civil és karitatív szervezetek hogyan, milyen módon kerülhetnek kapcsolatba az ilyen termékekkel rendelkező áruházláncokkal, és nekik milyen kapcsolatrendszerük van a továbbadás tekintetében.
Nagyon hasznos tanácskozás volt, és ennek a végeredménye az - mint említettem, s ahogy a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke is egyértelművé tette -, hogy a redisztribúció a szűk keresztmetszete ennek az egész rendszernek. Ma már tudjuk a legfrissebb adatok alapján, hogy a világban összességében milyen az élelmiszer-pazarlás. Ez majdnem 1,3 milliárd tonna - félelmetes! -, miközben máshol pedig éhezési szegénységről beszélhetünk. Magyarországon mintegy 50 ezer tonnára becsülik ezt az ezzel foglalkozó szakemberek. Ebből az előbb már említett, de szűk keresztmetszettel működő rendszeren keresztül szerencsére mintegy 10-15 tonnát el tudnak, el tudunk juttatni a rászorulóknak, vagy pedig továbbfeldolgozással végül nem hulladékként fogja végezni az élelmiszer.
Jó lenne, ha ez a 10-15 ezer tonna megmentett élelmiszer a most javasolt törvényjavaslattal mintegy 20-30 ezer tonnára növekedne, ezért a kormány javaslata elég egyértelmű kéréseket fogalmaz meg. Mégpedig azt, hogy a 100 milliárd forintnál nagyobb éves forgalommal rendelkező élelmiszer-kereskedőknek élelmiszerhulladék-csökkentési tervet kell készíteniük, amelyhez a későbbiekben igazodniuk kell. Ebben az élelmiszerhulladék-csökkentési tervben fel kell tüntetniük, hogy az eddigi tapasztalataik alapján mennyi az éves forgalom alapján a náluk keletkezett élelmiszer-hulladék, és azt milyen módon szeretnék eljuttatni az érintettekhez, mennyit szeretnének ebből karitatív szervezethez eljuttatni, és mennyit az újonnan felálló Élelmiszermentő Központhoz. Ez egy száz százalékban állami tulajdonú szerv lesz, amely a későbbiekben a fő koordinátor, kapcsolatteremtő lesz, és megállapítja, hogy hol keletkezik élelmiszer-felesleg, és kik azok a fogadó szervezetek - nagyon széles ennek a tárháza -, akikhez ezt el lehetne juttatni.
A törvényjavaslat alapján az Élelmiszermentő Központ mintegy kapocsként köti össze a felesleggel rendelkező céget az érintett karitatív szervezetekkel. A 100 milliárd forint feletti éves forgalommal rendelkezőknek az élelmiszerhulladék-csökkentési tervükben leírtaknak megfelelően kell eljárniuk a karitatív szervezetek felé, és ha oda nincs kapcsolatuk vagy nem tudnak annyit kihelyezni, akkor a tervben foglaltak alapján a lejárati idő előtt 48 órával kötelesek felajánlani az újonnan felállítandó Élelmiszermentő Központnak. Mint említettem, ez lesz az a szerv, amely majd kapocsként köti össze a felesleggel rendelkezőket és az érintett szervezeteket, amelyek ezt fel tudják használni.
Megjegyzem, hogy a 100 milliárd forint éves forgalom alatti szervezetek önként kapcsolódhatnak erre a rendszerre. Tehát azt vélelmezzük, hogy ez nemcsak a 100 milliárd forint felettieknek lesz komoly segítség - és rend alakul ki a tekintetben, hogy mit tegyenek a lejárati határidőhöz kötődő termékekkel -, hanem ez jó lehetőség lesz a kisebb forgalommal rendelkező élelmiszer-kereskedelmi láncoknak, kisebb áruházaknak is, hiszen egyértelművé válik, hogy nem kell rögtön a megsemmisítésen gondolkodniuk, ami a legdurvább verzió, hanem további lehetőség van ezeknek az élelmiszereknek a felhasználására.
Az egész rendszer működtetéséhez, mint ahogy államtitkár úr is említette, a fedezeti alap a kiskereskedelmi adó 0,02 százaléka, amely fedezni fogja a várható működési költségeket.
Úgy látjuk, hogy Európában néhány ország, például Franciaország már működtet hasonló rendszert. Épp itt az ideje, hogy nekünk, akik nagy élelmiszer-termelők vagyunk - hiszen nemcsak 10 millió, hanem akár 20 millió lakos élelmiszer-ellátását is képesek vagyunk biztosítani -, élen kell járnunk abban, hogy a megtermelt élelmiszer a legnagyobb hatásfokkal hasznosuljon. Mint említettem, a hulladékgazdálkodásnál a legfőbb és mindent megelőző elv általában az, hogy ne keletkezzen olyan hulladék, amiről utána gondoskodnunk kell, ezért nincs más lehetőség, mint hogy ezzel a törvénnyel párhuzamosan, ahogy már eddig is, az oktatásban, a 18 év alattiak, a kisgyermekek körében az általános iskolában kell erre a figyelmet felhívni.
Én nagyon emlékszem arra, amikor a kilencvenes években az általános szelektív hulladékgyűjtés információja megérkezett, hogy Nyugaton már különféle kukákban lehet a különféle szemétfajtákat elhelyezni, ez akkor olyan idegennek tűnt, főleg kisebb településeken, hogy jaj, hagyjuk már, ez vízió. De az oktatási rendszeren keresztül fel lehetett építeni a tudatformálást, a környezetre való érzékenységet, és a fiatalok erre hál’ istennek fogékonyak. Ma már teljes természetességgel válogatjuk szét a hulladékokat, és az ő rászólásuk is kell hozzá, hogy papa, tudod, hogy ezt a másik kukába kell tenni, hogy ma már a konyhai hulladékoknál is két-háromfajta műanyag doboz áll rendelkezésünkre, és már ott azonnal szétválogatjuk. És ez tíz év távlatában következett be.
(11.10)
Én azt merem remélni, hogy az élelmiszer-pazarlásnál az oktatási rendszer hangsúlyosabb e területre fókuszálásával elérhetjük azt az elsődleges célt, hogy ne keletkezzen élelmiszer-hulladék, de ha mégis, akkor itt a technológia, a technika, amelyet a kormány most javasol, hogy ilyen módon ott áll egy állami szerv, amely teljes infrastruktúrával tudja kezelni a cégek által felajánlott élelmiszer-mennyiséget, és kapocsként, mint említettem, összekötve eljuttatja a rászorulóknak.
Én úgy gondolom, hogy ez Európában szintén egy olyan példaértékű rendszer lehet, amikor majd a működőképessége beigazolódik, hogy sokan fogják ezt majd megfigyelni és kérni, hogy a tapasztalatok alapján hogyan indítható el ez más országokban is. Köszönöm szépen a figyelmet, természetesen támogatni szeretnénk ezt a törvénytervezetet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
