DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak és egyben a ciklus végén engedjék meg, hogy megköszönjem tisztelt képviselőtársaimnak a közös munkát. Megtisztelő volt önökkel együtt dolgozni itt a Parlamentben, ebben a csodálatos épületben, itt a Szent Korona közelében, és felemelő érzés volt számomra minden egyes nap, amit itt tölthettem. Külön köszönöm a jegyzőkönyvvezető kollégák munkáját, akiket bizony rendszeresen dolgoztattam az elmúlt években. A magyar emberek és a büszke somogyi polgárok érdekében ugyanis éppen ma a 167. alkalommal szólalok fel. Nem lehetett könnyű ezt lejegyzetelni.
De, kérem, higgyék el, hogy ha nem lett volna ennyi megoldandó probléma, nem kértem volna ennyiszer szót. Megtisztelő volt a magyar embereket képviselni és a hangjukat hallatni az Országgyűlésben. Minden lehetőséget igyekeztem megragadni annak érdekében, és ezt ma is megteszem.
Úgyhogy ezúton is szeretném felhívni kellő tisztelettel Kásler Miklós miniszter úr figyelmét, hogy a marcali kórház fejlesztése nem tűr halasztást, és ez egyébként több tízezer somogyi polgár szívügye. Sok ezren írták alá egyébként azt a kezdeményezést, az általam indított kezdeményezést, amely a marcali kórházban a szülészet-nőgyógyászat újraindítását, a gyermekosztály újraindítását, CT-készülék beszerzését, a várólisták csökkentését és egyébként a kórház önállóvá válását célozzák. Nos, én abban bízom, hogy a kormány ezeket a kéréseinket mielőbb megvalósítja, és a kórházat méltó módon fogják fejleszteni a jövőben.
És egyébként, ha már a jövőről beszélünk, mindenkivel nagy örömmel tudok együttműködni és együtt dolgozni, és mindenki munkáját támogatni, aki tenni akar azért, hogy a magyar bérek és a magyar nyugdíjak végre felzárkózzanak a nyugat-európai színvonalra, aki tenni akar azért, hogy a somogyi bérek elérjék, majd meghaladják a magyarországi átlagot, akik tenni akarnak azért, hogy a falvakban újra megérje termelni, hogy a munkába járáshoz szükséges közlekedési és tömegközlekedési feltételek biztosítottak legyenek még az aprófalvas térségben is, és egyáltalán mindenki munkáját tudom támogatni, aki pártszimpátiától függetlenül tenni akar azért, hogy Magyarországot a gyűlölet helyett a szeretet légköre lengje be.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én ezekkel a gondolatokkal kívánok önöknek és mindenkinek, minden magyar embernek áldott karácsonyt, egészségben és sikerekben gazdag új esztendőt, valamint szebb jövőt. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)