DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.)
Nagyon ritkán beszélünk azokról az emberekről, akik nélkül mi még csak be sem tudnánk lépni az Országgyűlés épületébe; akik nélkül nem égnének a lámpák, akik nélkül nem éreznénk magunkat biztonságban, akik nélkül nem tudnánk követni a törvényjavaslatok és egyéb javaslatok szövegét, akik nélkül fáznánk itt bent, akik nélkül nem lenne tisztaság, akik nélkül az egész képviselői munkánk gyakorlása lehetetlen.
Nagyon sok ember nincs tisztában az országban azzal, hogy az Országgyűlés működésének munkáját mennyi olyan ember támogatja, aki láthatatlan. Láthatatlanok a titkárnők, láthatatlanok a bizottságok munkatársai, gyakran láthatatlanok még az ülésteremben azok a terembiztosok is, akik rendkívül alázatosan és szeretettel végzik a munkájukat azért, hogy a képviselők nyugodtan és rendben, békében, felkészülten dolgozhassanak.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az Országgyűlés munkájában ezres nagyságrendű magyar honfitársunk vesz részt, és segíti azt, hogy a mi munkánk eljusson minden emberhez, a mi munkánk értékét és érdemét megértsék a magyar polgárok, és mindazt a munkát, ami itt a parlamentben zajlik, az ő alázatos tevékenységük nélkül mi nem tudnánk olyan magas szinten művelni.
De akár ki is léphetnénk itt karácsonyhoz közeledve, az új évhez közeledve a Parlament falain kívülre is, hiszen számtalan olyan honfitársunk van, akik olyan munkát végeznek, amely szinte láthatatlan, mégis nélkülük az ország nem működne. A rendvédelemben, honvédelemben, tűzoltóságnál, közszolgálatban, különböző köztisztasági hivataloknál, kormányhivatalokban, önkormányzatoknál, az egészségügyi intézményekben, és még sorolhatnám azt a rengeteg állami, önkormányzati szervezetet, ahol honfitársaink sokasága azért dolgozik éjt nappallá téve, hogy mi, magyar polgárok mindannyian biztonságban lehessünk, jól érezzük magunkat, az érdekeink érvényre jussanak, és megkaphassuk mindazt, ami az életünk fenntartásához szükséges.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon sok olyan helyzet van, amikor nemcsak magunkkal, a politikai munkánkkal, a hitvallásunkkal, a pártjainkkal, a politikai érdekeinkkel, az ellenfeleinkkel vagy a céljainkkal kell foglalkozni, hanem figyeljünk azokra az emberekre, akik nélkül a munkánk mit sem ér, és akik pont azok, akikért érdemes dolgoznunk, és érdemes a munkánkat minőségi módon tennünk.
Ha a magyar honfitársaink jobb léte, jóérzése, elégedettsége nem az elsődleges célja a parlamenti képviselő munkájának, akkor vajon micsoda? Mindannyian, ahogy járjuk az országot, számtalan olyan emberrel találkozunk, akinek rendkívül nehéz a sorsa, és aki bár mindent elkövet azért, hogy jobb legyen a sorsa - hiszen dolgozik, gyermekeket nevel, családtagjairól gondoskodik -, mégsem tud egyről a kettőre lépni. Ez a rendkívül széles társadalmi csoport az, aki felé nekünk érdemes magunkat mutatni, akikhez nekünk érdemes szólnunk, és akiknek érdekei, életük jobbá tétele érdekében nekünk a mindennapi munkánkat végeznünk kell.
Nagyon gyakran esünk abba a helyzetbe, hogy nem látunk tovább a magunk köreinél. Pedig higgyék el, képviselőtársaim, sokkal nagyobb szükség van ránk a magyar nemzet polgárainak érdekében, mint valaha az elmúlt száz évben.
Hiába a modern világ, hiába a kényelmesebb élet, hiába a technológiai fejlettség magas foka, mégis honfitársaink sokasága él rendkívül nehéz sorsban, akiknek mi kell hogy a szolgáik legyünk, hogy az életük napról napra jobbá váljon. Ehhez persze nekünk is, minden képviselőnek, az államszervezetben, az állami vezetői szervezetben minden embernek alázatosabbnak kell lennie.
Mindenesetre azt kérem tisztelettel - bár már elég kevés képviselőtársam van itt a teremben -, hogy legalább egyszer az Országgyűlés életében mindazoknak, akik a mi munkánkat segítik, akik láthatatlanok, de akik nélkül nem boldogulnánk, legalább így, karácsony előtt, év végéhez közeledve egy tapssal köszönjük meg a munkájukat. (Taps.)
