DR. VARGA ZS. ANDRÁS,
DR. VARGA ZS. ANDRÁS,
DR. VARGA ZS. ANDRÁS, a Kúria elnöke: Köszönöm, elnök úr. Próbálom összefoglalni a választ azért, hogy az időt ne húzzam, de kérem, engedjék meg, hogy néhány előfeltevéssel kezdjem.
Az egyik előfeltevésem az, hogy egyetlen bíró sem, a Kúria elnöke sem rendelkezik semmiféle politikai felelősséggel senki irányába. Következésképpen azokra a felvetésekre, hogy itt velem bármilyen politikai vitát és megbeszélést kellene folytatni, hadd mondjam azt, hogy tisztelt Országgyűlés, senkivel nem tudok politikai kérdésről beszélgetni semmilyen körülmények között, és ezzel máris megválaszolom az egyik európai parlamenti bizottsággal kapcsolatban két oldalról is érkezett kérdéseket. Azt próbáltuk elmondani annak a bizottságnak, de ez olvasható a Kúria honlapján, hogy amennyiben ők vendégek, mint egyetemisták vagy bármely polgár, aki kíváncsi a Kúria működésére, a legnagyobb örömmel elmeséljük nekik, mert minden érdeklődésre szívesen válaszolunk. Amennyiben azonban politikai számonkérést kívánnak folytatni, és ezt mondta az érintett bizottság, mert azt mondta, hogy ők hivatalos eljárásukban kívánják a Kúriát kérdezni, erre mondtuk, hogy erre sajnos nincsen lehetőség. De ezt nem is folytatnám, mert telik az idő; nyilván ugyanúgy, ahogy bármelyik magyar országgyűlési bizottság nem érkezik meg a Kúriára, hogy ott elszámoltasson, ugyanúgy ez egy más nemzetközi intézmény számára sem megengedett, úgyhogy nem is folytatnám.
A második előfeltevésem az, hogy a beszámoló a jogegységről, illetőleg az Önkormányzati Tanács működéséről szólhat. Nyilván egyenlőtlen helyzetben vagyunk a tisztelt képviselő asszonyokkal, képviselő urakkal, mert az országgyűlési képviselők rendelkezésére áll a képviselői felelősségmentesség, aminek eredményeként bármit mondhatnak, engem viszont kötnek a törvények. Tehát én nem tudok bármilyen kérdésre válaszolni, hanem kizárólag az Alaptörvény és a törvények keretei között válaszolhatok, ennek megfelelően három csomagot vagyok kénytelen képezni.
Azokra a kérdésekre, amelyek közvetlenül a jogegységre és az Önkormányzati Tanács működésére vonatkoznak, azokra igyekszem válaszolni. A második csomag az, amit kapcsolatba lehet hozni a jogegységgel és az Önkormányzati Tanács működésével, ezt megkísérlem, és ezekre a kérdésekre megpróbálok válaszolni. És végül van a harmadik csomag, amivel kapcsolatban tisztelettel kérem, hogy az Országgyűlés ezt ne tekintse az én részemről bármiféle negatív érzésnek, de politikai felvetésekre nem válaszolhat a Kúria elnöke, még akkor sem, ha politikai felvetések történetesen a Kúria elnökének megválasztásával kapcsolatosak; hogy egészen rövid legyek, a Kúria elnökének megválasztásával kapcsolatos viták nem tartoznak a Kúria elnökére. Bármennyire furcsa, a bírói függetlenség sajnos ezt jelenti. Ezért nem kommentáltam soha ezt az eseményt. A legélesebb megfogalmazásom is az volt az Országos Bírói Tanács döntésével kapcsolatban, hogy nem mondhatom meg senkinek, hogy mit gondoljon, és ezzel rá is térek a konkrét kérdésekre.
Tisztelt Országgyűlés! A Kúria egyetlen tanácsának sem mondhatom meg, hogy mit gondoljon. Azon a tanácson kívül, amelyikben működöm, abban a tanácsban konkrét ügyben elmondhatom, hogy én mit gondolok, és ha a tanács többi tagjának többsége ugyanazt gondolja, akkor ebből lesz az ítélet. Nyilván a Jogegységi Tanács, Jogegységi Panasz Tanács esetén több bíróról van szó, nemcsak háromról, de ezenkívül nem befolyásolhatok egyetlen bírót sem.
A személyes tapasztalatom az, és nagyon-nagyon erős nyomatékkal próbálom mondani, hogy nem ismerek egyetlen olyan bírót sem, aki politikai nyomásnak engedne. Nyilván elképzelhető, hogy van ilyen, én ilyennel nem találkoztam, a Kúrián biztosan nem találkoztam.
(10.40)
Természetesen érkezik nyomás a sajtón keresztül rengeteg, ezekre a megfelelő formában válaszolni szoktam, bárkitől és bármilyen bíróval szemben is érkezik. Ennél nagyobb vagy ennél erősebb eszköze a Kúria elnökének nincs.
Ami a konkrét ügyekben hozott ítélkezést és a jogegységet illeti, köszönöm Kovács Zoltán képviselő úrnak, amit mondott, de hadd fogalmazzak úgy, ha megengedi, hogy az ítélkezés, valamint a jogegység biztosítása immár az „és” szóval van. Így mondta képviselő úr is, csak én ezt szeretném hangsúlyozni, mert pontosan ez az új rendszer lényege, hogy az ítélkezés során valósul meg a jogegység biztosítása. Ez az, amire vonatkozóan egyébként valóban nagyon hosszú idő óta vannak európai kritikák.
A precedensrendszer időtartamával kapcsolatban hadd mondjam azt, hogy nemcsak 150 évig nem volt, hanem 800 évig nem volt. A Kúria az Európai Unió legrégebbi bírósága. Általában az összes válaszunkat ezzel szoktuk kezdeni, hogy van tapasztalatunk. Kétségtelen, változik a jogszabályi környezet, meg a nemzetközi hatás is erős, az emberi jogok európai egyezményéhez kapcsolódás, az Emberi Jogok Európai Bíróságának joghatósága alá tartozás, ami mind-mind precedenst hozott. Ott is, a strasbourgi bíróság előtt is keveredik a kontinentális döntvényalapú meg az angolszász precedensalapú gyakorlat, amint mondtam, az európai uniós tagságunk óta kifejezetten. Képviselő úr tudja nyilván, hogy úgy hivatkozzuk meg az európai döntéseket, hogy „C mínusz valami per”, tehát konkrét ügyekre hivatkozunk. Tehát itt van, így működünk, ha kell alkalmazni az Európai Unió jogát, akkor azt precedensként követjük. Valójában ennyi történt, hogy annyira erős volt a hatás, hogy felismertük: tulajdonképpen ez működhet itthon is.
Ha még megengedi, képviselő úr, annyit hadd mondjak, mert a jogtörténettől mindig nehéz elszakadni, hogy azért az egy jelentős különbség a rendszerváltozást követően, hogy azért sem működött ugyanúgy ez a döntvényalapú jogegységesítés, mint a háború előtt, mert a háború előtt létezett minden intézményen, minden hivatásrenden belül egy fokozott tisztelet. Tehát nem teljesen az volt a cél, sem sajtóban, sem máshol, sem a tárgyalóteremben, hogy egyik fél a másik felet szidja, netán gyalázza, hát még a bíróságot. Ott, ahol működik - és maradjunk a saját területünkön - a hivatásrendek közötti tisztelet, nyilván, ha azt mondja az akkori Kúria, hogy ez a helyes döntés és ez megjelenik, akkor a többi bíróság vélhetően könnyebben alkalmazkodik ehhez. Amikor naponta hallunk ilyeneket, hogy a bírák, netán a Kúria munkatársainak túlnyomó többsége tisztességes, a többi meg nem, erre nem fogok tudni mást mondani, mint hogy szükség volt a precedensrendszerre azért, hogy normatív alapja legyen annak, hogy nincs többféle jog, és hogy a jogi képviselők nem hozhatók olyan helyzetbe, hogy azt mondják a félnek, aki megkérdezi, meg fogja-e nyerni a pert, hogy attól függ, melyik tanácshoz kerül, ez nem mondható neki.
Ennek az egésznek ez a lényege és ezen dolgozunk, a teljes Kúria, hogy ez minél hamarabb érzékelhető legyen. Egyébként, akik folyamatosan figyelemmel kísérik a Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelenő döntéseket, látják, hogy már most is az legalább tisztázódik, hogy az ügyvédeknek, illetve kamarai jogtanácsosoknak immár melyik közzétett döntésbeli álláspontot kell követni, és ez a felek érdeke. Ha szabad ilyet mondani, az expozémnak talán a legfontosabb része az volt, hogy nem a bíróságok belügye a jogegység. A felek számára kell a jogegységet biztosítani, hiszen egy pernyertesség esélyével indult és végül pervesztéshez vezető folyamat az ügy tárgya miatt is lehet tragikus, de önmagában pénzbe meg személyes erőfeszítésekbe kerül.
Megpróbálom most már gyorsan összefoglalni, ami még felmerült. A devizahitelezés ügyében kérem tisztelettel, hogy a tisztelt Országgyűlés a jövő évi beszámolót szíveskedjen megvárni, mert mindent nem mondhatok el előre. Idén is volt egy olyan döntés, amely a Dh.1., Dh.2. törvény hatásával foglalkozott, ez még klasszikus jogegységi volt, de nemsokára meg fog jelenni, ha minden igaz, egy, a jogegységi panaszeljárásban hozott jogegységi hatályú döntés, amely szintén ezzel kapcsolatos. Tehát ezeken a kérdéseken dolgozik a Kúria, nyilván többféle befolyás alatt. Törvények változnak, a törvény az egyetlen szabályos befolyásolása a bíróságnak, meg az Európai Unió Bírósága, ott, ahol van joghatósága, változtat. Ennek valahogy át kell vezetődnie a magyar gyakorlaton, és amint mondtam, ez a Kúria dolga.
Hogy miért nem megy ez egyik napról a másikra, tisztelt képviselő urak? Azért nem megy egyik napról a másikra, mert a Kúria az eljárási rendben hátul van. Ezzel a Pp.-re is hadd reagáljak annyiban, hogy a Kúriára lassabban gyűrűzik be, lassabban érkeznek meg az új eljárási törvények, mint a többi bíróságra, és nem is minden kérdés kerül oda. Valóban, a Kúria megkísérelte a kifogásolt joggyakorlatot picit visszahúzni arra a szintre, hogy a jogalkotó céljának, amely az Alaptörvény 28. cikke szerint figyelembe veendő, megfeleljen, és vélhetően a Pp. novella is ennek volt a következménye.
A Kúria új épületéről pedig azt tudom mondani, hogy 2022. december 31-éig zajlik a tervezési folyamat. Nem könnyű munka ez. Egyébként az Országgyűlésnek erre ráhatása van, mert ha nem tévedek, a Steindl Imre-projekt és ez a zártkörű részvénytársaság, amelynek kezében van magának az épületnek a fejlesztése, az Országgyűléshez kapcsolódik. A képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy mi is nagyon-nagyon-nagyon várjuk. Nagyon szeretnénk, ha a Kúriának mint állandó bíróságnak, mint a fővárosban letelepített bíróságnak a 300. születésnapját ott ünnepelhetnénk, de tartok tőle, hogy picit odébb lesz, ez két év múlva következik be.
Ami a jogegységi panasszal kapcsolatos szirénhangokat illeti, igen, voltak szirénhangok, de valóban a Velencei Bizottság, amely mindig is ebbe az irányba próbálta terelni amúgy nemcsak Magyarországot, hanem Közép-Európát, kifejezetten üdvözölte az európai emberi jogi egyezményt értelmező EJEB-döntéseket. Ezekkel kapcsolatban részben kitértem arra, hogy nem, bíróságokra közvetlenül nem kötelező, de előbb-utóbb viszont muszáj figyelembe venni. Tehát Magyarországot kötelezik azok a határozatok, amelyekben Magyarország fél volt. Látjuk ezeket a határozatokat és vizsgáljuk, de az kétségtelen, és a legeslegvégén erre ki fogok térni, hogy egyetlen nemzetközi intézmény önmagának adott felhatalmazása sem érvényesülhet korlátlanul.
Az Európai Bizottsággal kapcsolatos kérdésre válaszoltam. Az Európai Bizottság jogállamiság-jelentése a honlapunkon olvasható. A tárgyi tévedésekre megpróbáltunk rámutatni, így ebben a körben is rámutattunk arra, hogy semmiféle olyan európai sztenderd nem létezik, amely megkövetelné a korábbi bírói gyakorlatot. Ha ilyen lenne, akkor a strasbourgi, illetve a luxembourgi bíróságokon valószínűleg nem dolgoznának azok, akik ott dolgoznak. Tudniillik úgy hoznak ránk kötelező döntést, hogy tárgyalótermet először a luxembourgi, illetve a strasbourgi bíróságon láttak. Szóval, nincs nemzetközi követelmény, ezért ezt nem követelheti, illetve nem kifogásolhatja Magyarország vonatkozásában sem. A hazai szabályoknak pedig az én ismereteim szerint a bíróságok működése igyekszik megfelelni.
Ugyan Varga László képviselő úr nem kíváncsi arra, hogy a felvetéseire mit válaszolok, de egyetlenegy személyes mondatot hadd legyen szabad mondani. Baka András és Varga Zs. András között valóban van kapcsolat: tegnapelőtt ünnepelték mindketten a névnapjukat. Egyébként pedig az a meggyőződésem, hogy a magyar bírók mindegyike tisztában van a függetlenséggel.
Végül egy lényeges kérdés még felmerült, ez az Európai Bíróság hatása a magyar bírósági joggyakorlatra és jogegységre.
(10.50)
Valóban, mivel ez zömmel nem 2020-ról, hanem 2021-ről szól, ezért a szóbeli expozéban csak egy utalást tettem rá. Jövőre nyilván ki kell erre térni részletesen, de ha a képviselő úr megkérdezte, akkor válaszolok rá. Szóval, a tagállami bíróságok és az Európai Unió - korábban Európai Közösségek - Bírósága közötti konfliktus régi. Ez fél évszázados, nagyon jól ismert. Ez sokáig megmaradt a doktrinális viták szintjén, tehát leginkább szemináriumokon, folyóiratokban vitatkoztak. Néha az Európai Közösségek Bírósága, néha egy-egy tagállami alkotmánybíróság vagy bíróság mondott valamit, hozott egy-egy döntést. Ha szabad mondani, jelezte azt, hogy vannak eszközei, de ezeket az eszközöket igazán nem alkalmazta egyik sem. Ezt a korszakot meg ezt a működést úgy lehet értelmezni, hogy az alkotmányos párbeszéd, amit a magyar Alkotmánybíróság határozati rangra emelt. Tehát Magyarország az egyetlen, amelyik azt mondja határozati szinten, hogy ezt a vitát alkotmányos párbeszéddel kell lefolytatni.
Na, most mi a vita lényege? Az, hogy az európai főbíróságok - az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága - elkezdték deklaráltan vagy ráutaló magatartással alkalmazni a Kompetenz-Kompetenz doktrínát. Vagyis elkezdett saját hatásköröket fejleszteni magának, aminek semmi alapja nem volt. Ezt bizonyos mértékig az összes tagállam követte. Igen ám, csakhogy ez előbb-utóbb óhatatlanul találkozott egyik, másik vagy harmadik tagállamnak a jogi szempontjaival, a jog által védett saját értékeivel, és ezért a Kompetenz-Kompetenzre válaszként a tagállamok kidolgozták az ultra vires hatáskört maguknak, vagyis azt mondták, hogy végső esetben jogosultak megállapítani, hogy az Európai Unió Bírósága - itt volt deklaráltan - átlépte a hatáskörét. Az Emberi Jogok Európai Bírósága tekintetében ez szűkebb volt.
No, ezt minden ország megtette, a magyar Alkotmánybíróság is 2016-ban. Rendelkezésre áll tehát az eszköz, de nagyon hosszú ideig minden ország tartózkodott ennek az alkalmazásától. És aztán egy évvel ezelőtt - és ennyiben 2020-nál tartunk, csak nem Magyarországra vonatkozik - kiélesedett a helyzet, mert a német alkotmánybíróság, az úgynevezett PSPP-ügyben első alkalommal kimondta az Európai Unió egyik bíróságának ultra vires jellegét; hogy a bíróság túllépte a hatáskörét, Németország nem törődik vele.
A reakció nem késett: az Európai Bizottság nyilván kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Németország ellen. És aztán idén ősszel ez folytatódott Lengyelország tekintetében. Lengyelország, a lengyel alkotmánybíróság előbb az Európai Unió Bírósága, majd most egészen frissen az Emberi Jogok Európai Bírósága esetében mondta ki, hogy alkalmazza az ultra vires eszközt.
Na most, ebben a sorban a legfrissebb az Európai Unió Bíróságának C-564/19. számú ítélete Magyarország ellen. Ebben a Kúria egy végzésével kapcsolatban a rendelkező részben jelentette ki a bíróság, hogy az alsóbb fokú bíróság köteles figyelmen kívül hagyni a Kúria határozatát.
Most ezt megismétlem: az Európai Unió Bírósága úgy rendelkezett, hogy magyar bíróság köteles figyelmen kívül hagyni a Kúria határozatát. És tette ezt úgy, hogy érdemben helyesnek találta a Kúria végzésének jogértelmezését. Nincs időm elmondani, de a CILFIT-en alapul mind a kettő, precedensen egyébként.
Na, most a nyilvánosságra hozott kúriai reakció erre az volt, hogy tanulmányozzuk, mégpedig az Alaptörvény és az Alaptörvény alkotmánybírósági értelmezésének fényében. Ennél többet, képviselő úr, én most sem mondhatok.
Annyit hadd tegyek hozzá, hogy ebből is látszik, hogy a helyzet súlyos, de legalábbis annak látszik. Súlyosnak látszik, mert ahogy ezt a beszámolóban is kiemeltem, az Európai Unió Bírósága nem jogorvoslati fóruma a magyar bíróságoknak. A Kúria igen. Az Alkotmánybíróság is, igen.
Szóval, elkezdődött a bíróságok konfliktusa, és óhatatlanul fel kell tenni a kérdést - még ha én ezt nem is fogom megválaszolni ma -, hogy vajon meddig fogunk tudni kitérni a Kompetenz-Kompetenzcel szemben az ultra vires alkalmazása elől. Akár a Kúria mikor fog tudni kitérni?
És a tét, amiért ez idetartozik, az a jogértelmezés egysége, mert megint, immár harmadszor mondom ma, hogy nem bírósági belügy, nem a Kúria viseli a kockázatát egy ilyen ítéletnek, hanem a felek. A Kúria felelősséget visel. Miért? Azért, hogy mit válaszol egy ilyen helyzetre. Felelősséget visel akkor is, ha válaszolni fog rá, de következménye lesz annak is, ha nem válaszol a Kúria. Úgyhogy, tisztelt Országgyűlés, nehéz időknek nézünk elébe, de ennek értékelése nem a 2020. évről szóló beszámolóra tartozik.
Úgyhogy kérem, engedjék meg, hogy a Kúria minden - ahogy a képviselő urak fogalmaztak - munkavállalója, de minden bírója, minden bírósági vezetője, Darák Péter elnök úr - korábbi elnök - és a saját nevemben is megköszönjem a támogatást, és kérjem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt majd a határozathozatalnál is tegyék meg. Köszönöm a figyelmüket. További szép napot kívánok! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
