DR. SENYEI GYÖRGY BARNA,
DR. SENYEI GYÖRGY BARNA,
DR. SENYEI GYÖRGY BARNA, az Országos Bírósági Hivatal elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Az imént a csengő hangját már meghallottam, úgyhogy most el fogom kerülni, ígéretet teszek rá. (Derültség.) Átfedések vannak a felvetések között, de a felszólalások sorrendjében megkísérlek választ adni valamennyi tisztelt képviselő úrnak. Mindenekelőtt valamennyiüknek köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel, illetőleg a hozzászólásukkal.
Sorrendben, Kovács Zoltán képviselő úr hozzászólásához. Kétségtelen tény, hogy az egy alapos társadalmi igény, hogy az ügyek gyorsan fejeződjenek be, ez nem is vitás. Ezt mindig hangsúlyozom, hangsúlyoztam is, és ez már voltaképpen Gyüre Csaba képviselő úr hozzászólásához is kapcsolódik, hogy az ügyek gyors befejezése egy elfogadható, eminens társadalmi érdek, de nyilvánvalóan csak szakmai alapon kerülhet sor az ügyek gyors befejezésére, és ami nagyon fontos, az ügybefejezés nem lehet azonnali, nem lehet kapkodó.
Nehéz tudomásul venni, de tudomásul kell vennünk azt, hogy az ügyek - képviselő urak által emlegetett - többszöri, sokszori összetettsége, belső elnehezülése, ami az ügyek jó részét, egy részét, nagy részét - ez már nyilván szubjektív kategória - valóban jellemzi, ennek a következménye pedig csak annak a kimondásával vonható le, hogy vannak olyan ügyek, amelyek összetettsége, az ügyfelek száma, a felperesek, alperesek, vádlottak száma, a tényállás felderíthetősége, a szakértői, adott esetben több különböző szakértői vélemény beszerzésének a szükségessége, adott esetben a szakértői vélemények közötti ellentétek feloldása nyilvánvalóan olyan huzamos időt vesz igénybe, ami az ügyek adott esetben két éven belüli lezárását kizárja, és kizárja a jogorvoslat, a többszöri jogorvoslat alapos próbáját is kiálló, adott esetben téves befejezést.
Valóban osztom az álláspontjukat; nem a hivatal éléről osztom az álláspontjukat, hanem a 25 éves bírói gyakorlatból osztom az álláspontjukat, amiből 23 évet a pulpituson húztam le. A kilencvenes évek második feléhez képest is adott esetben a civilisztikai ügyekről tudok beszélni. Valóban, az ügyek egy része nehezebbé vált, a befejezés, az ügyek belső struktúrája, a ténybeli, nemcsak a jogi megítélése, sőt, nem a jogi megítélése, sokszor a ténybeli megítélése is nehezebbé vált. Ez a büntető- és az általam személyesen is ismert polgári ügyeket is áthatja és jellemzi.
Kovács Zoltán képviselő úr felszólalásához még annyit, hogy valóban, a beszámolóból is kiderül, 2019-hez képest egy érdekes jelenségnek lehetünk a szemtanúi, mégpedig az ügyhátralék körében. Megoszlik, hogy hol nőtt és hogy hol csökkent az ügyhátralék. 2019-hez képest, ahogyan a jelentésben is szerepel, a járásbíróságokon és a törvényszéki első fokon, tehát az elsőfokú eljárásokat illetően az ügyhátralék jellemzően nőtt az országban; nem jelentős mértékben, de kétségtelen tény, hogy nőtt. A törvényszéki másodfokon, az ítélőtáblán és a Kúrián pedig 2019-hez képest 2020-ban az ügyhátralék csökkent. Tehát magyarán szólva, az elsőfokú eljárásban nőtt, a jogorvoslati jellegű eljárásokban pedig csökkent.
Gyüre Csaba képviselő úr felszólalásához: amit a bevezetőjében említett, képviselő úr, azt osztom. Valóban, ez nemcsak nekem, hanem az egész országnak, az egész világnak, és ezen belül a bírósági szervezetnek is nehéz időszak volt, hogy egyáltalán a bíróságok működése fennmaradjon, úgy, hogy közben lehetőség szerint a jogkereső közönség és az eljárás részvevőinek és a bírósági dolgozóknak az egészségét is a lehetőséghez képest meg tudjuk óvni.
Itt is egybecsengenek a felvetések, hogy egyensúlyra van szükség a megalapozottság és az időszerűség között. Ez a fajta balanszírozás itt voltaképpen elengedhetetlen, hiszen a megalapozottság valóban primer, de az időszerűség, az időtényező a polgári perben, hogy egy ilyen értekezéscím-szerű mondatot mondjak, az sem hagyható figyelmen kívül.
A bírói függetlenségnek a részéhez egyébként, hiszen Kovács képviselő úr és Gyüre képviselő úr is egyaránt, nemcsak képviselőként, hanem egykori jogi képviselőként, ügyvédként is beszélt, akkor annyit engedjenek meg ehhez, hogy nyilván a bírói függetlenség része a rendelkező rész megfogalmazása is, és a rendelkező részből következik a statisztika. Ha képviselő urak emlékeznek, van olyan másodfokú határozat, ami úgy kerül megszövegezésre, hogy az ítélőtábla vagy a törvényszék, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya körében helybenhagyja - pontosvessző, és új bekezdésbe írjuk - , míg a perköltség körében az elsőfokú ítéletet megváltoztatja, és a perköltséget leszállítja vagy felemeli.
(12.30)
Ha ezt az eljárási metódust alkalmazzuk, ezt a megfogalmazást, ez a statisztikába helybenhagyó ítéletként kerül bevezetésre.
Tartalmilag teljesen ugyanilyen ítéletről lehet szó akkor, ha pedig azt mondjuk, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltség körében - szövegben ritkítva írjuk - megváltoztatja, a perköltség összegét felemeli, leszállítja - pontos vessző, új bekezdésbe írjuk -, egyebekben az elsőfokú bíróság - azt ritkítva írjuk - helybenhagyja. Ugyanarról az ítéletről van szó, azonban a statisztika szerint ez már egy megváltoztató ítélet fogalmi körébe kerül. Azonban, hogy hogyan fogalmazzuk meg a rendelkező részt, ezt Magyarországon a bíróknak nem lehet meghagyni, hiszen ez a bírói függetlenség eminens része. Ez viszont tükröződni fog a statisztikákban.
Képviselő úr felvetette még a létszámgazdálkodást. Teljesen egyetértek, a létszámgazdálkodásnak van egy lényegi pontja, hogy nem egyik évről a másikra kell terveznünk, hanem évtizeddel ezelőttről kell indulnunk, és évtizeddel későbbre kell terveznünk. Ennek a lényege pedig a felelős létszámgazdálkodás. Senki nem akar létszámstopot, és senki nem akar létszámleépítést. Felelősen kell a létszámmal gazdálkodnunk, az ügyszámmal, ügymennyiséggel, és ezen belül ennek egy eleme az ügyek belső struktúrája, azonban pontosan a felelős létszámgazdálkodásnak az a lényege, hogy egynek nincs helye a mai bírósági szervezetrendszerben sem: egyfajta extenzív személyzeti, humánerőforrás-gazdálkodásnak, tehát a mechanikus pótlásnak, hogy ha egy bírótársunk jogviszonya megszűnik, az azonnal automatikusan pótlásra kerüljön, mert van olyan szervezeti egység, ahol ezt az ügyforgalmi adatok nem indokolják.
Ezért kell felmérni pontosan, lehetőség szerint nyilván egységesen - a különbözőt nem lehet teljesen egységesen mérni -, az egyes ügyek nehézségi fokát, az egyes bírósági szervezeti egységek leterheltségét, és ennek az együtthatójaként alakítható ki az az optimálisnak gondolt bírói létszám, amelynek a betöltését mindenkor folyamatba is tesszük. Ez csak egy felelősséget jelent, felelős gazdálkodást, és egyfajta extenzív tevékenységet, gondolkodásmódot e körben teljesen kerülendőnek tartom.
Nyilván az elektronizálás, a bírósági digitalizáció - ezt most valamennyiünknek mondhatom, akik a tárgyalóteremben voltunk, hogy a mi korosztályunk, mi még láttunk átütőpapíros ítéletet, tehát amikor még átütőpapíron készült az ítélet, ahhoz képest valóban nekünk a bírósági digitalizáció egy jelentős újdonságot jelentett, Vejkey képviselő úrnak, Kovács képviselő úrnak, Gyüre képviselő úrnak és nekem is. Ezt tudomásul kell vennünk, hogy megváltozott a világ. Nyilván én is lefordítom a kátyús hasonlatát, ha megengedi, képviselő úr: valóban maradt el digitalizáció esetleges eseti hiányossága okán tárgyalás? A válasz: igen, maradt el, erre volt példa. Idevonatkozik, ahogy a régi bölcsesség mondja, hogy ahol gyalulnak, ott forgács is van. Hiszen régen is maradt el tárgyalás, csak akkor nem a digitalizáció hiányossága miatt, hanem megint mondom, akik a tárgyalóteremben voltunk, hogy mert nem jött vissza a vétív, ilyen is előfordult, és ezekkel a jelenségekkel együtt is fogunk élni.
Egy új minőséghez jutott el a digitalizáció, nyílván a korszerűsítésre, az eseti lépésekre mindenkor szükség van, de ez a folyamat nem állítható meg, még akkor sem, ha esetleg néha szeretünk visszagondolni és megkeresni a régi átütőpapíron készült… - mondjuk meg, akkor még rövidebbek voltak az ítéletek is, mert a számítógép minket, bírókat egy kicsit a poentírozásra és adott esetben a hosszabb gondolatkifejtésre is esetenként ösztönöz, ami nem baj, hanem tény.
Vejkey Imre képviselő úr is az informatikai rendszerről, az informatika térnyeréséről szólt. Ahogy az előbb is mondtam, ez valóban minket megijesztett, a mi korosztályunkat, egy új gondolkodásra, új munkamódszerekre késztetett, azonban ez már nem állítható meg, és a pandémia felértékelte az addigi lépéseket, hiszen nem a kezdetektől kellett elindulnunk, hanem továbblépni, egy új minőséghez eljutni, és ezt mindenkor folytatni fogjuk, és úgy gondolom, hogy a digitalizáció térnyerésének, a bírósági digitalizációnak folytatódnia kell a pandémiás helyzettől függetlenül.
Varga Zoltán képviselő úr felvetésére: az Országos Bírói Tanáccsal valóban az Országos Bírósági Hivatal és annak elnökeként én együttműködöm. Folyamatos a kapcsolat, nyilvánvalóan ez teljesen természetes, hogy az ellenőrzött és az ellenőrző szerv között, mondhatjuk, ez egy sajátos szervezetszociológiai törvényszerűség, hogy adott esetben hatásköri viták lépnek fel, és adott esetben nyilvánvalóan, miután bírókból álló testület ellenőriz egy bírót, teljesen természetes, hogy adott esetben jogértelmezési viták is kialakulnak. Ezzel együtt kell élnünk, ez a magyar igazságszolgáltatás háromszereplős modelljének a része.
Megnyugtatom képviselő urat, hogy a bírók politikai, gazdasági nyomásnak nem engednek. Magyarországon a bíróságok pártatlansága és függetlensége biztosított. Az OBH elnökének túlhatalmával kapcsolatban - ez már egy régi vita - én egyet tudok ezzel összefüggésben elmondani: az Országos Bírósági Hivatal elnökeként a jogszabályok betartására törekszem, a jogszabályokat betartom minden szinten. Én pontosan tudom, mi a különbség a joggal élés és a joggal való visszaélés között. Mindenkor az eredménytelenné nyilvánított pályázatokat, amelyeknek a százalékos aránya csekély, részletes indokolással láttam el. Sőt, 2021 augusztusától már azt az országos bírósági hivatali elnöki határozatot is indokolással látom el, amelyet egyébként a jogszabály alapján nem kell ellátni. Tehát a jogszabályok mindenkor meghatározzák a tevékenységemet, és az eskümnek megfelelően látom el a munkámat, és a jogszabályi kötelezettségek betartását a részemről nemcsak az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács relációjában érvényesítem, hanem a tevékenységem során igyekszem minden területen így eljárni.
Nyilvánvalóan említette képviselő úr a befolyást, ez is egy utóbbi években exponált kérdés, az ítéletek kritizálhatósága. Igen, ez az ítéletek kritizálhatóságának kérdésköre. Erre már több válasz született, az ítéletek kritizálhatóak természetesen. Amennyiben ennek a kereteit a kritizáló túllépi, akkor szükség szerint a jogi avagy nem feltétlenül jogi, hanem a publicitáshoz fordulással a válasz lehetőségével az Országos Bírósági Hivatal elnökeként igyekszem élni. De ezt mindig hangsúlyozom, hogy a jogi lépések mindig végső esetben kerülhetnek elő, hiszen a bíróknak és a bíróságoknak elsődlegesen a feladata, hogy ítéletet adjanak és ne ítéletet kérjenek pereskedéssel és egyéb úton-módon. Van, amikor ez nem kerülhető el természetesen.
Említette Varga képviselő úr a LIBE bizottságot. A LIBE bizottság küldötteivel a Magyar Igazságügyi Akadémián bírótársaimmal egy párbeszédet folytattunk, a felvetéseiket meghallgattuk és a kérdéseikre pedig választ adtunk. Én erre mindig azt mondom, ha egy végleges álláspont kialakításra kerül, majd arra szükség szerint választ fogok adni, de egy biztos, a párbeszéd úgy nehéz, sőt kizárt, ha a kérdés politikai, és arra pedig jogi választ kell adni, mert a kettő nem lesz egyensúlyban. Huszonöt éve vagyok bíró, következésképpen politikai kérdésekre politikai válaszokat adni nem tudok, illetőleg politikai vitákba keveredni sem.
Köszönöm, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, köszönöm a kérdéseiket, és engedjék meg, hogy valamennyiüknek minden jót, és ahogy az utóbbi években ennek fokozott jelentősége lett, mindenekelőtt jó egészséget kívánjak. Köszönöm, hogy meghallgattak, viszontlátásra. (Taps.)
(12.40)
