HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Közeleg az év vége, és év végén mérleget készítenek az emberek, a családok, az intézmények, a kormány is, és az a mérleg nagyon-nagyon eltérő. Itt az előbbi napirend utáni hozzászólásokban képviselőtársaimat hallgatva - a kormánypártiakat - sok-sok milliárdról tudtak beszámolni.
Miután én egy fillér támogatásról nem tudok beszámolni ebben az esztendőben sem, ezért én itt egy egészen más dologra gondoltam, amiről napirend után fogok szólni. Ez pedig az a mérleg, amelyet ebben a bizonyos év végében látunk, az egészségügyi, járványügyi problémákban, látjuk a lakhatási gondokban, megtalálható a választókerületemben a munkanélküliségben, jelentős munkanélküliség van, a kerület évek óta nem kaphat közmunkát, ilyen pályázatot nem nyerhet, és az elszegényedés, ezekről tud az ember egy gyors mérleget készíteni. Ami miatt én igazán szót kértem, hogy hogyan tudnak ezen az országgyűlési képviselők, a munkatársak, az önkéntesek helyben, saját erőből segíteni, hiszen másra nem számíthatunk igazán.
A keresztény emberek és nem hívő emberek is nagy ünnepre készülnek, a karácsonyra, az Úr Jézus Krisztus emberi testet öltő ünnepségére, ünnepnapjára. Ebben a meghitt időszakban az emberek inkább adakoznak, könnyebb a szeretetet kiváltani másokból, és könnyebb mások segítésére is rábírni őket, egy kis biztatás kell hozzá. Ezt a kis biztatást a Demokratikus Koalíció ott a kerületünkben évek óta úgy próbálja megoldani, hogy nyilvánosan adományt gyűjtünk, előre meghirdetett céllal, és erre biztatjuk az embereket, aki csak jelképesen tud bármit is hozni, azt jelképesen is elfogadjuk, ugyanolyan örömmel, mint ha azt gondolnánk, hogy valaki nagyobb értékű… Elsősorban száraz élelmiszerre gondoltunk, háztartási tisztítószerekre, olyanokra, amik nem romlandók, és amelyeket a háztartások örömmel tudnak fogadni.
Egyben ez a gyűjtés küzdelem is a szegénység helyi enyhítésére, és segítségnyújtás kifejezése is, úgy gondolom, az ajándékozás öröme pedig sok embernek okoz, azt gondoljuk, embertársainknak egy humánus érzést, hogy nincsenek egyedül. Küzdelmet jelent ez azok ellen is, hiszen kapunk ilyen bekiabálásokat, akik képmutatók, akik gőgösek, akik farizeus módon próbálnak olyan megjegyzéseket tenni, amelyek, azt gondolom, mind az ünnephez, mind az ismert helyzethez képest méltatlanok. De emberek vagyunk, a magunk hibáival együtt.
Az utcán rendezzük ezeket a fogadóórákat, ez szó szerint fogadóóra, utcai fogadóóra, amikor is az emberekkel tudunk beszélgetni, a Covid egyébként sem nagyon engedné, hogy teremben oldjuk ezt meg. Barkóczi Balázzsal, aki az összefogásnak képviselőjelöltje az én választókerületemben - hiszen én visszavonulok -, ott meghallgatjuk az embereket, a problémákat. Sokan persze azt gondolják, az érkezett adományokat ott mindjárt szét is fogjuk osztani, előfordul olyan is, hogy valaki, aki nem evett már egy vagy két napja, rimánkodik, hogy ezt vagy azt tudjunk adni. Ilyen helyzetben is vannak a mi választókerületünkben, figyelembe véve azt, hogy az ország más részein viszont csorognak a milliárdok, különböző nagy dolgokat lehet átadni, és ezek is mind ebben az országban vannak.
Mi tapintattal és érzékenységgel próbáljuk ezeket áthidalni, és azt reméljük, hogy minél kevesebb embernek lesz egyedül eltöltött karácsonya, minél több családnak lesz olyan lehetősége, hogy mások megajándékozzák, hacsak nem lelki örömökben, és úgy remélem, hogy ez az év végi szeretet ünnepe minden családnak a szeretet ünnepe lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Varga Zoltán tapsol.)
