BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán két dolgot megszokhattak tőlem; az egyik az, hogy mindig igyekszem szóvá tenni, amikor azt tapasztalom, hogy a politikai elit tagjai elrugaszkodnak a magyar emberek mindennapi problémáitól, élethelyzetétől. Most is erről van szó.
A másik pedig az, hogy mind jómagam, mind az általam vezetett Polgári Válasz mozgalom a kezdetektől foga egy radikális oltáspárti kampányt visz. Azt hiszem, talán az első ellenzéki képviselő voltam, aki a járvány első szakaszában arra szólítottam fel önöket, hogy minden képviselőtársam, pártok és frakciók, a politikai nézetkülönbségeket félretéve, egy ügy mellett összefogva népszerűsítsék az oltást, és ne azt nézzük, hogy mi választ szét minket, hanem hogy ebben az egy ügyben végre meg tudjuk haladni a politikai árokásást. Sajnos, mint tudják, ez nem sikerült.
Kásler miniszter úrhoz fordultam annak érdekében például, hogy az országgyűlési képviselők soron kívül, elsőként vehessék fel az oltást, hogy ezzel is példát mutassunk, bátorítsunk másokat. Ennek a meghiúsulásának az oka az ellenzék oldaláról, azt gondolom, hogy a felelőtlenség, a kormánypárt részéről meg az árokásás volt, nehogy véletlenül nemzeti egység jöjjön létre, hanem inkább nőjön a megosztottság az országban.
Ennek ellenére én nagyon fontosnak tartom azt, hogy meghalljuk azoknak a hangját is, akik nem értenek ezzel egyet. Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon az oltásszkeptikus tábor egy létező, nem elhanyagolható tábor. Én az utóbbi hetekben kicsit alámerültem ennek a világnak a közösségi médiájában, és tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi volt az a hír, ami a legjobban pörgött az elmúlt napokban? Az, hogy miközben az Országgyűlés Hivatala kötelezővé teszi minden dolgozója számára az oltást, az országgyűlési képviselőkre ez nem vonatkozik. És azt gondolom, hogy ezt nehéz kimagyarázni.
A legnagyobb felelősséggel bíró döntéshozók megkerülhetik azokat a szabályokat, amelyek az összes többi magyar állampolgárra nézve áttételesen, ha a munkáltató úgy gondolja, akkor kötelezőek. És én tisztában vagyok azzal, hogy önök, akik az elmúlt 30 év karrierpolitikusai jobboldalon és baloldalon, már hozzászokhattak ahhoz, hogy a törvények felett állnak, hozzászokhattak ahhoz, hogy bizonyos törvények önökre nem vonatkoznak, amik mindenki másra is, de akkor meg lehet találni minden törvény mögött a kiskaput, amit ki lehet játszani a képviselői mandátummal, csakhogy az a helyzet, hogy mindent egybevéve, én azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, vállalhatatlan és felháborító!
A Polgári Válasz mozgalomban nem szeretnénk, nem akarunk, és nem is vagyunk hajlandóak ilyen országban élni, ahol a döntéshozók olyan törvényeket fogadtatnak el másokra nézve kötelezően, akár áttételesen is, amelyek saját maguk számára nem kötelezőek.
És azt még hadd tegyem hozzá zárójelben - és ez tényleg nemcsak az oltáskritikusokat, az oltásszkeptikusokat háborítja fel, hanem minden józan ésszel rendelkező, ép erkölcsi érzékkel rendelkező magyar embert - , hogy hogyan lehet az, hogy ami nekem kötelező lehet, az azok számára nem kötelező, akik ezeket a törvényeket hozzák, ezen törvények betartatásáért felelősek és a törvényeknek a mindenkire egyformán vonatkozása felett őrködnek. Magyarázza el nekem valaki önök közül, kérem szépen!
Én úgy gondolom, hogy a mostani helyzetben, amikor lehetőség van a kötelező oltást előírni, ez nemcsak egy lehetőség a magyar országgyűlési képviselők számára, hanem bizony kötelesség is. Hogyha egy bolti eladót, egy buszvezetőt vagy egy pedagógust kötelezni lehet arra, hogy oltassa be magát, akkor igenis ne lehessen kibújni ez alól a kötelezettség alól az országgyűlési képviselőknek sem. Különben hogyan jövünk mi, országgyűlési képviselők ahhoz, hogy olyat várjunk el a honfitársainktól, amit a magunk számára nézve nem tartunk kötelezőnek?
És lehet az oltásszkeptikusokat hülyének nézni meg kiröhögni, csak a helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, ettől még egyetleneggyel több beoltott ember nem lesz az országban, és egyetlenegy lépéssel nem kerülünk közelebb a járvány végéhez.
(15.30)
Ezeket az embereket meg kell győzni, nem lenyomni a torkukon, hanem meggyőzni. Méghozzá úgy, és persze tisztában vagyok azzal, hogy az elmúlt tíz hóban nagyon sokan önök közül beoltatták már magukat, de azt gondolom, hogy itt lenne annak az ideje, hogy egy jogi aktussal végre felelősséget vállaljunk azokkal a honfitársainkkal, akik maguk is felelősen jártak el, éltek az oltás lehetőségével, és bátorítsuk azokat, akik még kételkednek. Ki fog most derülni, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis én a mai napon megtettem azt, amiről, azt gondolom, hogy egy felelős képviselőtől telik: délelőtt beadattam, felvettem a harmadik oltást, délután pedig benyújtottam egy határozati javaslatot az Országgyűlésnek, amely kötelezővé teszi, az elfogadása esetén minden országgyűlési képviselőnek kötelezővé tenné legalább az első két oltás felvételét.
Úgyhogy ki fog derülni, hogy e Ház falain belül meglesz-e az a 133 bátor ember, akinek ahhoz is lesz bátorsága, hogy ne csak gombot nyomogasson, amit felülről kiadnak, hanem megtegye azt, bátrabb legyen, mint a kormány, és végre annak a döntésnek a súlyát, melyet a kormány a munkaadók vállára helyezett, vállalja fel saját hatáskörben, és mutassunk példát, és vállaljunk felelősséget. Köszönöm szépen, elnök úr.
