HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Szeptember 30-án lett volna az önkormányzatok napja, hiszen 31 évvel ezelőtt volt az első szabadon választott helyi önkormányzatok napja, és ebből az alkalomból szeptember 30-án évente ünnepséget szoktak tartani a települések, illetve ilyenkor valamilyen elismerést adnak át. Elmaradt ez az ünnep, részben a járványnak is köszönhetően.
Húsz évig e 31 évből normatív módon finanszírozták az önkormányzatokat, tehát kiszámítható finanszírozás volt, ellentétben azzal, amit előző, kormánypárti képviselőtársaimtól hallottam, hogy milyen jelentős támogatások jutnak egy-egy térségre vagy egy-egy önkormányzati választókerületre, ami nem jut nyilván a 106 egyéni körzetből csak néhánynak, vagy legalábbis az ellenzékieknek nem, úgy gondolom.
Én erről szeretnék szólni a napirend utáni hozzászólásomban, hogy az a kommunikáció, ami kell ahhoz, hogy beszélő viszony legyen önkormányzat és kormánya között, az megszakadt valahol 11 évvel ezelőtt, és ez a megszakítás nagyon komoly hátrányokat jelent azoknak az önkormányzatoknak, amelyek azon az oldalon tartózkodnak, amelyre azt mondják, hogy ellenzéki többségű vagy ellenzéki polgármester irányítása alatt álló önkormányzat. Ez egy bélyeg, és ez sajnálatos módon megakasztja azt a lehetőséget is, hogy szabadon ezekben a sokat hangoztatott pályázatokban, faluprogramokban vagy kiemelt városi programokban részt vehessenek, nem is beszélve Budapestről, amiben én vagyok érdekelt, vagy Budapest kerületeit illetően.
Mi az önkormányzat részéről nem tehetjük azt meg, hogy nemzeti konzultáció révén nyolcmillió levelet kiküldünk, és minden alternatív válasz nélkül igennel lehet rá válaszolni, vagy nem visszaküldeni. Ez a konzultáció lényege. Az önkormányzatok konzultációt folytatnak minden napon, mondhatni azt, hogy az utcán, a piacon, amerre önkormányzati képviselő vagy polgármester jár, nem tudja elkerülni a helyi választópolgárt, tehát neki naponta konzultálni kell. Őt direktben lehet a mobiltelefonján felhívni, e-mail-címen 0-24-ben megkeresni. Tehát állandó konzultációban van egy önkormányzat, ellentétben azzal, amit a kormány ezekben a levelezésekben konzultál velünk.
Nagy fájdalom az önkormányzatoknak az, hogy annak idején, amikor a közoktatási intézményeket, mondjuk azt, államosították vagy állami kezelésbe vonták, gyerekekkel, pedagógusokkal, szülőkkel együtt, nem konzultáltak velünk, a fenntartókkal. Ugyanezt tudjuk elmondani arról is, amikor a fekvőbeteg-ellátás kórházait a megyei önkormányzatoktól vagy a Fővárosi Önkormányzattól szintén állami kezelésbe vonták, semmiféle konzultáció nem előzte meg. Kérdezhetjük, hogy jobb lett-e a közoktatás attól, hogy központosítva van, jobb lett-e a fekvőbeteg-ellátás attól, hogy az állam kezelésében van. Nyilván, mondhatjuk, hogy nem. És akkor miért nem a helyi települések tudják üzemeltetni ezeket? De ilyen a nemzeti dohánybolt esete, amikor helyi kisvállalkozások mentek tönkre azért, mert központosították a dohánykereskedelmet és a palackosital-árusítást is. És hiába van az, hogy Barkóczi Balázs, a Demokratikus Koalíció részéről az ellenzéki összefogás helyi országgyűlésiképviselő-jelöltje tavaly áprilisban több sajtótájékoztatón is elmondta, hogy mindezeket a helyi településekkel nem beszélte meg a kormány, nem tud vele azonosulni a helyi közösség. Ezeket a döntéseket, bármennyire is említjük, nem tekinthetjük a konzultáció azon részének, amit úgy hívnak, hogy nemzeti konzultáció.
Összességében azt szeretném megemlíteni, és azért kértem szót, hogy amikor a konzultációról beszélünk, és ma itt már az azonnali kérdések órájában is szó volt arról, hogy milyen típusú népszavazás és sok minden egyéb konzultáció készül, olyan konzultáció legyen a jövőt illetően, hogy ehhez kell kormányváltás, olyan kormány, amely közvetlenül kíváncsi az emberek véleményére. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
