HOHN KRISZTINA
HOHN KRISZTINA
HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem is olyan könnyű megszólalni egy ilyen érdekes vita után, különösen azért nem, mert én azt gondolom, hogy a legnagyobb biztonsági kockázat a gyűlölet, amely sajnos egyre erősödik, és amely az emberek között jelen van politikai okokból. Családok, barátok vesznek össze egymással a politikán, hogy ki kit szeret, kit nem, ki hova tartozik. Sajnos, a politikusok bűne és hibája az, hogy ez megtörténhet Magyarországon, hogy azért nem beszélnek egymással emberek, mert az egyikük a kormánypártot szereti, a másikuk pedig az ellenzéket. Na, ez igazi nemzetbiztonsági kockázat, tisztelt hölgyeim és uraim.
De én nem erről a témáról szeretnék beszélni önöknek, hanem rendhagyó módon a nők elleni erőszak világnapjáról, amely a múlt héten volt, egész pontosan november 25-én. Már többször beszéltem itt, a Ház falai között erről, de úgy gondolom, hogy minden alkalmat meg kell ragadjak - különösen akkor, amikor ennek az évfordulója van -, hogy ezt a témát újra és újra a tisztelt Ház elé hozzam, már csak az elgondolkodás miatt is. Hiszen egészen addig, amíg egy erőszak is előfordul egy kapcsolatban, legyen az nők vagy akár férfiak ellen irányuló, addig ezért szót kell emelni.
Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, a férfiak ellen is irányulhat ilyen erőszak. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert amikor a nők elleni erőszak megszüntetésének a világnapjáról beszélünk, akkor gyakran megkapjuk, hogy ez egy feminista szöveg, és hogy ezt mi csak azért mondjuk, mert mi a férfiak ellen vagyunk. Hát kérem, ez nagy tévedés! Mi a férfiakra is nagyon-nagyon számítunk ebben az úgynevezett harcban, hogy minél inkább arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb ilyen eset fordulhasson elő Magyarországon meg Európában, sőt a világon is.
Óvatos becslések szerint is akár százezerre is tehető azok száma, akik elszenvednek ilyen erőszakos cselekményt a kapcsolatukban vagy a családban, abban a családban, ahol békességnek kéne lenni, abban a családban, ahol a biztonság és a szeretet lenne a legfontosabb. És sok esetben nincs menekülőútjuk, nem tudják, mit tegyenek, nem tudják, hova fordulhatnak, vagy ha tudják is, sokszor nem megfelelő a hatóságok válasza, nem megfelelően kezelik ezeket a helyzeteket. A bántalmazottnak többször át kell élnie azt, hogy beszélnie kell az esetéről, és sajnos nagyon nagy az áldozathibáztatás Magyarországon, azt tapasztaljuk, hogy nagyon nagy mértékű. Ha erről a témáról beszélgetek, akkor tőlem is nagyon gyakran megkérdezik, hogy mit tett a feleség vagy a gyerek, hogy ezt megkapta. Szerintem nincs olyan indok, ami alátámasztaná azt, hogy valakit meg kell verni. Gondolom, ebben mindannyian egyetértünk.
A hatóságok sajnos sok esetben nem tudnak megfelelően hozzáállni ezekhez az esetekhez. Ez megyénként eltérő, vannak nagyon szép példák, de sajnos vannak nagyon rossz példák is, amikor többszöri jelzés ellenére sem tudnak segíteni az áldozatnak. Éppen ezért egy idő után elmegy a bántalmazott bátorsága, vagy látván a másik sikertelenségét, elmegy a bátorsága, hogy ebben az ügyben segítségért forduljon. Nem kap az áldozat megfelelő védelmet. Az áldozatot jó esetben menekítik. Államtitkár úr bizonyára majd elmondja, hogy már van nyolc titkos menedékház az országban. Ezt tudom, de szerintem legalább minden megyében kellene lennie egynek. Ha az áldozat nem kap védelmet, különösen, ha a testi épsége vagy akár az élete forog veszélyben, akkor bizony folytatólagosan elköveti az elkövető, amit tesz.
Többfajta formája létezik ennek az erőszaknak, van szóbeli, lelki, testi, szexuális és gazdasági erőszak is. Ezekre nagyon nagy mértékben oda kéne figyelni. Már többször elmondtam, én annyira szeretném, ha lennének olyan társadalmi célú hirdetések, amikben felhívjuk a figyelmet arra, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy. Ezt Novák Katalin is elmondta, egyet is értek vele, ez abszolút nem magánügy. Nem elég csupán a büntetési tételt szigorítani, hanem a megelőzésre is sokkal nagyobb gondot kéne fordítani. S ami nagyon fontos lenne, hogy az elkövetők ellen nemcsak a börtönbüntetés a megoldás - az is kell és legyen szigorú -, hanem meg kell őket vizsgálni, s amennyiben pszichikai okai vannak annak, hogy ezt elköveti, akkor legyen neki kötelező elmennie eltérítésre vagy valamifajta terápiára, aminek az eldöntésére a szakemberek jogosultabbak, mint én. S ugyanúgy, mint az ittas sofőrök esetében is vannak elbeszélgetések, csoportterápiák, és ezekre menjen el, mert folytatólagosan újabb és újabb áldozatot fog keresni, és újra meg újra el fogja követni a tettét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)
