Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak.
A helyzet az, hogy ezekkel a kijelentésekkel nem áll módomban vitatkozni, mint ahogy a pénzügyminiszter azon megszólalásaival sem, amelyek még a 250-es forint/euró árfolyamnál halaszthatatlan és azonnali beavatkozást követeltek, és azt láthatjuk, hogy a benzinár tekintetében önök ugyanezt megtették annak idejében.
Tehát mind a benzin-, mind az elszabadult forint/euró árfolyam esetében komoly beavatkozásért kiáltottak még ellenzékből azok a kormánypártiak, akik kormányra kerülve tudatos, lassú forintrombolással, -roncsolással elérték azt, hogy Magyarországon minden egyes cikk megvásárlása drágább a kelleténél, pusztán azért, hogy stratégiai partnereik érdekeit kiszolgálhassák.
(14.30)
2010 előtt a Fidesz felső vezetői egymásnak adták a stafétabotot, amikor tiltakozni kellett amiatt, hogy egy euróért akár 250 forintot adni kellett, most, amikor több mint 100 forinttal romlott ahhoz képest az árfolyam, a kormány csendben van, és tudatosan asszisztál ezekhez a folyamatokhoz. Amikor pedig megkérdezzük, hogy egy ilyen okostelefon (Mutatja.) a 2010-es forint/euró árfolyamhoz képest miért 40 ezerrel drágább, csak a forintromlás miatt, vagy amikor államtitkár úrnak a jól szabott öltönye miért 10-20 ezer forinttal drágább, pusztán azért, mert önök tudatosan roncsolták a forintot - de ami ennél sokkal fontosabb: a nehéz sorban élő magyarok számára miért drágább minden zöldség és gyümölcs és alapvető élelmiszer, még a hazai termesztésű is a forint rettenetesen gyengített árfolyama miatt -, akkor azt a választ kapjuk önöktől, hogy hát, a kormánynak nincsen árfolyamcélja. A máskor nagyon nemzetinek tűnő, nagyon harcias, egy ilyen jobboldali álsziruppal leöntött kormány eljátssza azt, hogy neki igazából semmi köze nincsen a forint árfolyamához. A valóság ezzel szemben az, hogy Orbán Viktor két balkeze, Varga Mihály és Matolcsy hibát hibára halmozott, mindkettőjüknek lett volna lehetőségük beavatkozni a forint gyengítésével szemben, és egyikük sem látta el a feladatát.
Furcsa módon, maga Matolcsy az, aki megfogalmazza a kritikát a másik balkézzel szemben, miszerint betonba, piramisokba, cicomaberuházásokba öntötték azokat a fejlesztési forrásokat, amelyeket nagyon sokszor devizahitelből, külső forrásokból szereztek, ily módon egészségtelen gazdasági folyamatokat támogattak. Az alapkamattal történő játszadozással pedig az inflációt megállítani nem sikerült, a hitelesek részletei elszabadultak, viszont a helyzet az, hogy az árfolyam is olyan gyalázatosan rossz maradt, mint amilyen, és manapság már a 400 forintos euróárfolyamról is beszélnek egyes elemzők.
Borzasztó folyamatok rajzolódnak ki tehát. A kérdés egyértelmű és egyszerű: van-e végre bátorsága a kormánynak szembenézni azzal, hogy igenis legyen árfolyamcélja, módosítja ennek megfelelően (Az elnök csenget.) a törvényeket, vagy pedig kitart amellett, hogy gyáván sunnyog, és nem old meg egy mindenkit megkárosító problémát? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)
