DR. SIMICSKÓ ISTVÁN,
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN,
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részérőll: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos törvényről beszélünk ma itt a parlamentben, és azt hiszem, hogy miniszter úr felvezetőjében, bevezetőjében nagyon sok minden és lényeges elemek elhangoztak, mi indokolta egy új honvédelmi törvény megfogalmazását. Biztos, hogy nagy dilemma volt, hiszen egy átfogó módosítás vagy pedig egy új törvény önmagában dilemma, de önmagában az a nagy kérdés, hogy miről is szól, és mi indokolta magának az új törvénynek a megfogalmazását és elénk terjesztését.
Tekintettel arra, hogy egy nagyon gyorsan változó világban élünk - valóban nem győzöm hangsúlyozni, hogy a XXI. század a kihívások évszázada, tele veszéllyel, látható és láthatatlan fenyegetésekkel -, nem könnyű megfelelni ma egyik országban sem a törvényhozó hatalomnak sem, de a végrehajtó hatalomnak sem, hogy az állampolgárai biztonságát garantálja. És ez a legfontosabb, hogy egy kormány alakítson ki egy olyan struktúrát egy olyan alrendszert, amelyben vannak a biztonságért felelős szervek, hiszen az államok létrejöttének egyik legfontosabb oka és indítéka volt már az ókorban - a görög városállamokra is utalnék - a biztonság garantálása az állampolgárai számára.
Ezért fizetnek az emberek adót többek között, hogy a biztonság, a boldogulás feltételeit szolgálja. Tehát egy gyorsan változó világban mindig nehéz volt a biztonságot garantálni, de egy gyorsan változó világban, a XXI. században a kihívások évszázada alatt kifejezetten nehéz, főleg úgy, hogy megfelelő jogszabályokat - akár alaptörvényi szinten - hozzunk, amelyektől elvárható, hogy stabil, hosszú távon érvényes és hatályos törvények legyenek. Viszont a környezet olyan mértékben változik - és a kormány képes volt nemcsak hogy észlelni ezeket a változásokat, nemcsak hogy a szükséges intézkedéseket megtenni, hanem ennek a jogi alapjait is megteremteni -, ezért tárgyalunk ma egy új honvédelmi törvény létrehozásáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az biztos, hogy azt is látjuk, hogy a biztonságot veszélyeztető tényezők száma is jelentős mértékben növekedett. Azt is mondhatnám, hogy óriásivá duzzadt, hiszen soha korábban ilyen típusú veszélyek - ez köszönhető többek között a technika, technológia változásának és fejlődésének meg a különböző harceljárásoknak, a különböző nyomásgyakorlásoknak is… (Zaj a Jobbik szakértői páholyában. - Dr. Vadai Ágnes a páholyhoz lép.) Közben valaki elesett. Jobbulást! Tehát mindenre figyelünk, az első a biztonság, a testi biztonságra és épségre is figyeljünk!
No, tehát akkor visszatérve a törvényhez: tehát kidomborodott az előttem felszólalók és miniszter úr szavaiból különösen, hogy a biztonságfelfogásunkat egyre komplexebbé kell tennünk, mivel egyre több a veszélyeztető tényezők száma is, és egyre inkább ki kell terjesztenünk ezt a védőhálót, ezt a védernyőt az állampolgáraink fölé.
Nyilván nem lehet mindenki mellé egy katonát állítani, erről is szeretnék szólni, hiszen a fegyveres erő szerepe a jelenlegi kihívások közepette, bár nagyon-nagyon fontos a külső fenyegetésekkel, a katonai támadással szemben való védelem, az ország területének a megvédése és észlelése az esetleges katonai konfliktusoknak, de a legfontosabb, hogy az embertársaink is biztonságtudatosan éljék meg ezeket az időszakokat, hiszen nem lehet mindenki mellett egy rendőr vagy egy katona sem. Tehát mindent nem tud ellátni egyetlenegy állam sem ilyen értelemben; és jó alkalom arra, hogy egy ilyen törvény vitájánál is fölhívjuk az embertársaink figyelmét arra, hogy mennyire nagy érték a biztonság. Akkor tudjuk ezt igazán, ha nincsen, senki sem szeret félelemben élni.
Ugyanakkor a fegyveres erők, tehát a Magyar Honvédség feladata alapvetően valóban az ország külső katonai támadása vonatkozásában idegenek elrettentése és az ország területének, lakosságának védelme támadás esetén. Azt csak zárójelben jegyzem meg - utalva az előző gondolatra -, hogy a XXI. században, tehát a mai biztonságot csak fegyverekkel nem lehet megteremteni és megőrizni, tehát ezért mondom, hogy komplexen kell értelmezni a biztonságfelfogásunkat.
Az új honvédelmi törvényt, amely előttünk fekszik most, megelőzte egy védelmi törvény - erről szólt a miniszter úr és Simon Miklós képviselőtársam is -, valóban fontos volt ez. Számomra egyébként továbbra sem most van itt az ideje, de előbb-utóbb szerintem el kell gondolkodnunk azon, hogy nem lesz-e szükség egy olyan védelmi kódexre, amely minél szélesebb körben körbeírja a látható, érzékelhető és egyfajta jövőbe tekintő képességünket, és fölhasználva a veszélyeket, kihívásokat, fenyegetéseket, hogy nem kizárólag egy honvédelmi törvénynek kell erre választ adni, nem kizárólag egy védelmi törvénynek, hanem átfogó módon, hiszen a humán védelem, a polgári védelem fontossága napjainkban legalább annyira erős és fontos, mint a katonai védelem kérdése.
Utalt miniszter úr arra, hogy milyen hadviselés korába léptünk a hibrid hadviselés vonatkozásában. Nagyon sokféle megfogalmazást találhatunk ezekben a kérdésekben. Van, aki a XXI. századot a sokszínű háború korának írja le, a kínaiak úgy fogalmaznak, hogy beléptünk a korlátlan hadviselés korába; ugye, a Geraszimov-doktrínát mindenki ismeri. Mindenütt folyik a háború, minden harctéren gyakorlatilag: földön, tengeren, levegőben, a kozmikus térben, a világegyetemben és a kibertérben is, igen, az információs társadalmak korában ebben is óriási lehetőségek rejlenek.
Hogyha visszatérünk arra, amit Clausewitz mondott a Vom Kriege - A háborúról - című művében, amit még a napóleoni háborúk időszakában, ennek tapasztalatai alapján fogalmazott meg: a háború persze a politika folytatása más, erőszakos eszközökkel. De alapvetően az a tétel, ami arról szólt, hogy az akaratunk rákényszerítése egy másik országra, az akarat rákényszerítése, a befolyásunk által való megerősítése és akár ilyen módon nyomásgyakorlással elérni azt, amit szeretnénk, hogy az az állam megtegye azt, amit egyébként nem tenne meg, hogyha mi ezt nem alkalmazzuk - ezt bizony már az információs társadalom világában is meg lehet tenni.
Tehát nem szükséges katonai nyomásgyakorlás, bár a hadseregnek van egyfajta elrettentő szerepe is, egy visszatartó szerepe is a legkeményebb és legsúlyosabb fegyveres konfliktusoktól. Ezért aztán tudjuk a történeti áttekintést is. A szakirodalommal foglalkozó emberek úgy fogalmaznak, hogy a korszerű háborúk időszaka négy hadviselési fázisra, korszakra osztható. Az első generáció gyakorlatilag a vesztfáliai békétől az 1800-as évek végéig a tömeghadseregek korszaka. Ezt követően az első világháborúra visszagondolva a tűzerő a legfontosabb fegyvernemi kultúra, amely eldöntött sok-sok mindent - a tüzérség szerepe és lehetőségei -, majd a második világháború vonatkozásában elmondhatjuk a gépesített hadosztályok jelentőségét, és a hadviselésre ez nyomta rá a fő bélyegét, gondoljunk a harckocsi-hadosztályokra, és a végén pedig az atomfegyverekre, nukleáris eszközökre. A XXI. század pedig, nem kérdés, hogy a hibrid hadviselés időszaka. Minden eszköz minden terepen, minden szinten megjelenhet, és nemcsak fegyverek, hanem egyéb más eszközök is, politikai, diplomáciai, pénzügyi nyomásgyakorlás lehetősége is fennáll a mai kor szellemiségét látva.
A törvény részleteihez, engedjék meg, hadd szóljak még hozzá: az alapvető indoka valóban a békétől eltérő időszakok jogának a kérdésköre. Hiszen elfogadtunk már egy olyan döntést, alaptörvény-módosítást, amely ’23. július 1-jétől lép majd hatályba. Valóban, ha valaki ezt megnézi, elmélyül ebben, fontos dolog az, hogy úgynevezett válsághelyzetekben, egy jogállamban milyen lehetősége van az állami szerveknek, szervezeteknek, és az embereknek is milyen jogai tudnak érvényesülni, esetlegesen milyen módon lehet ezeket a szabadságjogokat korlátozni.
Egy alkotmányos jogállamban törekedni kell arra, hogy ha nem is minden életszerű helyzetre, de ilyen fontos esetekre, amikor válsághelyzet van, működőképes maradjon az ország.
(14.50)
Én maximálisan és a KDNP-frakció is teljes mértékben egyetért azzal, hogy a végrehajtó hatalmat, tehát a kormányt kell felruházni többletjogosítványokkal válsághelyzetben, ő a felelős azért, hogy az emberek biztonságát garantálja, és nyilván azok a fegyveres és rendvédelmi szervek, amelyek egyébként hivatástudattal ellátják a biztonság iránti elkötelezettségükkel a feladataikat és védik az állampolgárainkat. Tehát ez önmagában teljesen egyértelmű és helyes szándék és irány.
Ennek is van egy történetisége, hiszen ha a rendszerváltoztatás megkezdésének időszakába visszanyúlunk, akkor alapvetően azt láthattuk, hogy úgy indultunk, hogy három különleges, akkor még minősített időszaki tényállás, jogállás volt: ez a rendkívüli állapot, a szükségállapot és a veszélyhelyzet. Ugye, a rendkívüli állapot alapvetően a hadiállapotot, a háborút jelentette. Ez ’23-tól is megmarad, hadiállapot kifejezéssel és terminus technicusszal. Emellett a szükségállapot, amely egyfajta belső társadalmi anarchiát, fegyveres lázadást, csoportosan elkövetett lázadást jelenthet. A veszélyhelyzetet pedig, amelyben most is élünk, például egy járvány vagy adott esetben egy természeti és ipari katasztrófa okán, esetén lehet kihirdetni. Ez a három továbbra is megmarad.
Valóban, menet közben, az elmúlt harminc évre visszatekintve bővült ez a kör, és a jogalkotói szándék egyértelműen az volt, hogy próbáljuk meg leképezni ezeket a helyzeteket, hiszen például a jugoszláv háború időszakában hozott a magyar parlament egy olyan döntést, hogy ne kelljen kihirdetni, hogyha esetlegesen egy-egy szabadcsapat eltéved és átjön, és a határ menti civil polgártársaink biztonságérzetét ez jelentős mértékben rontja, a hadiállapotot, a rendkívüli állapotot mégsem kellene kihirdetni, de valamilyen védelmi intézkedést kellene foganatosítani, ezért a váratlan fegyveres betörés, váratlan fegyveres támadás esetét fogadta el a parlament. Ezzel bővült akkor négyre a minősített időszaki jogállásoknak a lehetősége.
Ezt követően 2004-ben, amikor az általános hadkötelezettség kapcsán óriási vitáink voltak a sorkatonai szolgálat megszüntetése vonatkozásában, akkor az MSZP-SZDSZ-kormánytöbbség úgy döntött, hogy egy megelőző védelmi helyzet nevű tételt fogadunk el az alkotmányban, amely 60 napos laufot adott arra nézve, hogy ha a háború előszobájába lépne az ország, akkor legyen lehetőség arra, ha a nemzetközi helyzet fokozódik, akkor úgymond a sorkatonai szolgálatot vagy az általános hadkötelezettséget vissza lehet állítani. Hála istennek, nem kellett ilyen esetet kihirdetni.
2017-ben, a migrációs válsághelyzet időszakában volt szerencsém még miniszterként javasolni, hogy igen, tegyük meg és módosítsuk, és a fokozódó terrorveszély és terrortámadás esetét is hozzuk be az Alaptörvénybe. Ezt is megtette a parlament, nagyon helyesen.
Ezek mind-mind törvényi szinten maradnak, végrehajtási rendeletekben szabályozva természetesen. Az új szabályok alapján ’23. július 1-jétől, ahogy utaltam erre, három marad, a másik három pedig részben a honvédelmi törvényben, rendőrségről szóló törvényben és a katasztrófavédelemről szóló törvényben kerül szabályozásra. Szerintem ez egy helyes dolog, nem tudjuk a végtelenségig növelni a különleges jogrendi esetek számát, hiszen akkor folyamatosan Alaptörvényt kellene módosítanunk, mert újabb és újabb veszélyek jelennek meg, erre utaltam az elején. Ettől függetlenül érdemes a válságkezelési kódexről hosszú távon elgondolkodni.
Néhány dolgot felírtam magamnak, csak azért, mert még azt hinnék az ellenzéki vagy baloldali képviselők, hogy csak dicséretből áll a hozzászólásom. (Balczó Zoltán: Na!) Jó szándékú észrevételt szeretnék tenni, de lehet, hogy csak az én jogértelmezésem nem helyes. Az 1. § (3) bekezdésében úgy fogalmaz a törvény, hogy a honvédelemre való felkészülésben és a végrehajtásában minden Magyarországon tartózkodó ember személyes szolgálat teljesítésével vesz részt. Ha jól értem, akkor az itt dolgozó külföldi polgártársak is. Szerintem nem, tehát érdemes végiggondolni ezt. Lehet, hogy csak én értelmezem rosszul, de talán érdemes erre a mondatra odafigyelni. Tehát szerintem minden magyar állampolgár. Az, hogy „Magyarországon tartózkodó ember”, ha éppen turistaként idejön valaki, és kihirdetünk valamilyen állapotot, az nem biztos, hogy a legszerencsésebb.
A másik ilyen észrevételem: nagyon helyes és nagyon fontos, hogy a honvédelmi nevelés a (6) bekezdésben szerepel. Messzemenőkig támogatom, hogy ez továbbra is erősödjön. És nagyon jó, hogy a kormány vonatkozásában is a honvédelmi tudatosság erősítését megfogalmazza, hiszen a honvédelmi tudatosság az állampolgártársaink biztonságtudatosságát és a hazaszeretet érzését erősíti, tehát ez mindenképpen méltatandó.
Egy dologra én is felhívnám még a figyelmet. Itt elhangzott Lukács képviselő úr részéről a köztársasági elnök hatásköre. Ehhez nem szeretnék hozzászólni, de az Országgyűlésnek korábban volt egy olyan lehetősége, hogy a Magyar Honvédség létszámáról és belső állományarányairól is hozott döntést. Ez nem szerepel a törvényben, nem feltétlenül indokolt, de az Országgyűlés ezzel szerintem, a kormánypárti többség úgyis mindig garantált - tehát szerintem érdemes talán ezt is végiggondolni.
Tudom, hogy átalakítás történt, és a Magyar Honvédség parancsnoksága létre lett hozva, de most olyan, hogy vezérkar vagy vezérkari főnök szerepel. Ugye, tudjuk, 1803-ban a poroszok létrehozták a vezérkart elsőként. Saposnyikovot tudnám még idézni, az orosz klasszikust, aki azt mondta, hogy a vezérkar nem más, mint a hadsereg agya, tehát a stratégiai szintű gondolkodásnak egyfajta terepe. Nyilván a parancsnokság is lehetőséget tud erre adni, de rákérdeznék erre, hogy a vezérkar mint ilyen fogalom, használható-e még, mert pusztán csak a Magyar Honvédség parancsnoka szerepel a törvényben.
Még egy: a 70. § (1) bekezdésében úgy szerepel a mondat, hogy a honvédek békében önkéntes jelentkezés alapján teljesítenek katonai szolgálatot. Szerintem a potenciális hadkötelesek, vagy mást is lehet találni, de aki honvéd, az már katona, mármint az a honvédség állományába tartozik, ő már nem önkéntes jelentkezés alapján teljesít katonai szolgálatot, hanem már bent van. Arra gondoltam, hogy akik még jelentkezhetnek, ha baj van, és a hazát szeretnék védeni. Tehát ott nem a honvédek, hanem az állampolgárok vagy a potenciális hadkötelesek.
Alapvetően egy nagyon komoly és nagy munka, ami előttünk fekszik, gyakorlatilag százvalahány, felírtam magamnak, talán 118 szakasz, a hatályba léptető rendelkezésekkel együtt 17 fejezet. Óriási munka mindez, úgyhogy csak gratulálni tudok a Honvédelmi Minisztériumnak.
Még a végén pár percben… - már nincsen, csak tíz másodpercem, hadd mondjam el azt nyomatékosítva, hogy a humán biztonság, a polgári védelem - tehát a katonai biztonság egyre inkább összekapcsolódik a humán biztonság témakörével; a védelmi kultúra is átalakul, tisztelt képviselőtársaim. Tehát figyelnünk kell erre, az emberek is ezt várják el tőlünk.
A KDNP-frakció természetesen támogatja az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)
