DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat 1. §-ának (1) bekezdése arról beszél, hogy a honvédelem nemzeti ügy. Ebben a Házban nagyon sok mindenről vitatkoztunk már, de talán ebben az egyben, ha minden másban nem is, de ebben az egyben egyetértünk.
A dolog furcsasága az, hogy a velem vitatkozó, a velünk nem egy elképzelést, a honvédelemről nem ugyanazt az elképzelést valló kormánypárti képviselők egy része erről úgy gondolkodik, hogy akkor nemzeti ügy, és bennünket, ellenzéki képviselőket akkor tekint a nemzet részének, ha mi ezzel egyetértünk. Minden más esetben a nemzetet ők testesítik meg. Ezt hallgatjuk mindig a Honvédelmi és rendészeti bizottságon is, hogy az a nemzet, akkor beszélhetnek nemzeti ügyről, hogyha az megegyezik a Fidesz-KDNP álláspontjával.
Most az a helyzet, az látszik és világos, hogy ebben a törvényjavaslatban, és általában az egész folyamatban, amiről a miniszter úr beszélt a vezérszónoklatában, nincsen közöttünk egyetértés, és nem azért, mert mi nem azt gondoljuk, hogy a honvédelem nemzeti ügy, hanem mert azt gondoljuk, hogy ezt a kérdést máshogyan kellene szabályozni. Talán emlékeznek, és a miniszter úr is mondta, hogy az egypárti Alaptörvény kilencedik módosításával kezdődött el ez a folyamat, azzal a módosítással, amelynek az előzetes megbeszélését, azt, hogy erről vitatkozzunk, ezt a részt valahogy kihagyták, képviselőtársaim! Nem emlékszem olyan egyeztetésre, ahol a kormánypárti képviselők ellenzéki képviselőkkel, akár zárt bizottsági ülésen, de akár nyilvánosan, akár itt a parlamentben, akár tudományosan, mielőtt a javaslatot benyújtották volna - tehát nem a javaslat benyújtásakor, mielőtt a javaslatot benyújtották volna -, lefolytattunk volna egy jó szakmai vitát. Ilyen nem volt! Aztán a következő törvényjavaslatnál sem volt, amelyről a miniszter úr beszélt, és most sem volt. Tehát magyarul, behoztak egy törvényjavaslatot, egy olyan ügyben, amely a nemzet egészét érinti, így bennünket is, a mögöttünk álló állampolgárokat is, akiket egyébként, miniszter úr, szeretném jelezni, a Magyar Honvédségnek és valamennyi fegyveres és rendvédelmi szervnek ugyanúgy meg kell védeni, mint az egyébként önök mögött állókat. Ez egy nagyon lényeges dolog.
Szóval, nem volt ezekről a törvényjavaslatokról meg általában a koncepcióról vita. Már az Alaptörvény kilencedik módosításakor világossá tettük, hogy azt az elképzelést, amit önök ebben szeretnének - ha kell, erőnek erejével is - végignyomni a parlamenten, és ezt látjuk, tehát pontosan tudom, hogy itt most a jövőnek beszélünk, meg egy kicsit a jegyzőkönyvnek, meg talán azoknak az állampolgároknak, akik foglalkoznak a honvédelem ügyével. Képviselők láthatóan nem olyan sokan vagyunk, de ez így van évek óta, ami az én nagy bánatom.
Önök erőnek erejével végig fogják nyomni azt a koncepciót, amelynek a lényege nem pusztán az egyszerűsítés a különleges jogrendi helyzetben, hanem az Országgyűlés jogainak szisztematikus megnyirbálása.
A törvényjavaslat címe: „A honvédelemről és a Magyar Honvédségről” - ez a törvényjavaslat Orbán Viktor hatalmáról szól. Nyilván vannak benne olyan részek, amelyekben a Magyar Honvédség tevékenységéről van szó, de alapvetően arról, hogy egyébként különleges jogrendi helyzetben a miniszterelnöknek milyen egyszemélyi döntési lehetősége van.
Én értem, hogy az önök világa tévedhetetlennek tekinti Orbán Viktort. Mi sem őt, sem senkit nem tekintünk tévedhetetlennek; mi hiszünk abban, hogy a kollektív bölcsesség, még akkor is, hogyha különbözőképpen gondolkodunk a világról, kifejezetten különleges jogrendi helyzetben szükséges.
Én azt gondolom, hogy ami hibákat, esetleges vélt vagy valós hibákat Simicskó képviselőtársam felsorolt, aki egyébként valóban szakértője a különleges jogrendi helyzetnek - és ezt nem lehet tagadni, a doktori disszertációját is ebből írta, és én azt gondolom, hogy érdemes erre a tudásra támaszkodni, meg sok mindenki más tudására ebben a témában -, az 1. § (6) bekezdésében, amikor a honvédelmi tudatosságról beszél, abban szerintem nincs közöttünk vita. Én egy kicsit túlzónak tartom már ezt a honvédelmi nevelést meg hazafias nevelést, amit itt mindenképpen képviselni szeretnének. Higgyék el, hogy ebben az országban a magyar polgárok nagyon nagy része - nagyon nagy része, mindig van 1-2 százalék, aki nem, de nagyon nagy része - borzasztóan szereti a hazáját, csak hagyják már, hogy szeresse a hazáját, és ne akarják nekik mindig megmondani, hogy hogyan kell azt a hazát szeretni! Ne akarják azt mondani, hogy hazafias neveléssel lehet ezt a hazát szeretni! Szerintünk sokféleképpen lehet. Én abban nem látok kivetnivalót, és abban szerintem közöttünk nincsen vita, a törvényjavaslat is nyilván erről beszél, hogy valamiféle ilyen típusú tudatosítási folyamatra szükség van, de nem szabad mindig, mindenáron erről beszélni, és ezzel tulajdonképpen zaklatni azokat az állampolgárokat, akik a saját hazájukat kellőképpen szeretik, ki így, ki úgy.
Nagyon-nagyon támogatom a honvédelmi tudatosság növelését. Javasolnám, hogy először a saját kormánypárti frakciójukon kezdjék a biztonságtudatosságot és a honvédelmi tudatosságot, és ha majd azt lerendezték, akkor utána az állampolgároknak is lehet écát osztogatni. Az elmúlt hetek eseményei azt mutatják, hogy a biztonságtudatosság nem mindig jut el még a Honvédelmi és rendészeti bizottság legfelsőbb szintjére sem.
Az értelmező rendelkezéseket olvasva, és a miniszteri expozéban is, én kifejezetten örültem annak, hogy végre a modernitás irányába lép el a Magyar Honvédség, és foglalkoznak kiberbiztonsággal és az autonóm fegyverrendszerek dolgával. Miniszter úr biztosan tudja, vagy talán értesült arról, hogy a NATO parlamenti közgyűlés tudományos és technológiai bizottságának alelnöke lettem, ahol a kezdeményezésemre kifejezetten foglalkoztunk az autonóm fegyverrendszerek kérdésével. Csakhogy ezeknek az autonóm fegyverrendszereknek nem pusztán az alkalmazása kérdésével, hanem az alkalmazással kapcsolatosan felmerülő etikai-erkölcsi kérdésekkel, és a legnagyobb probléma ennél a témánál újra az, amit az előző, Vbö.-törvénynél elmondtam önöknek, hogy az embert, a magyar állampolgárt nem látom ebben a törvényjavaslatban, mindazokon túl, ami itt elhangzott nyilvánvalóan Harangozó képviselőtársamtól.
Az autonóm fegyverrendszerek használata, miniszter úr, miközben értjük ezeket a biztonsági kihívásokat, és nyilván ön is és a képviselők közül többen is, jómagam is láttam már ilyen fegyvert, és tudom, hogy ez micsoda kihívást jelent egyébként a NATO-nak és benne Magyarországnak, de muszáj nekünk, képviselőknek felhívni a figyelmet, hogy van ennek egy olyan morális oldala is, amivel foglalkozni kell.
Értem én, hogy ezt törvényben nem lehet megtárgyalni; értem én, hogy ezzel a kérdéssel a parlament ülésén nem lehet foglalkozni, mert sok minden mással láthatóan nem kívánnak foglalkozni, de muszáj ezt a dolgot közösen rendezni, a szövetségeseinkkel együtt, mert bármennyire is nagyon nagy a kihívás ezeknél a fegyverrendszereknél, főleg ezeknek a használatánál, sosem felejthetjük el, hogy mi, a demokratikusan gondolkodó képviselők nem viselkedhetünk úgy, mint azok, akik velünk szemben rossz szándékkal alkalmazzák ezeket az eszközöket.
Úgyhogy én borzasztóan szeretném, ha ezekben a dolgokban, ahogy egyébként itt korábban talán Lu-kács képviselő úr is mondta, tudományos beszélgetések, a képviselőket felvilágosító tudományos beszélgetések lennének, mert azt tudom önnek mondani, miniszter úr, hogy a Honvédelmi bizottság ülésén azért jellemzően az történik, hogy a kormánypárti képviselők meg se mukkannak, csak ülnek, és mindent megszavaznak. Megszavaztak minden közbeszerzés alóli mentesítést, és ezt a törvényjavaslatot is meg fogják szavazni, mert egy nagy részüknek fogalma sincs, hogy mi van ebben a törvényjavaslatban, miközben mi láthatóan - és ez alól nyilván van kivétel a kormánypárti oldalon is, csak Simicskó képviselő úr éppen nem tagja a Honvédelmi bizottságnak - elolvassuk ezeket a törvényeket, és komoly aggályokat fejezünk ki az ön irányába, egyébként szóban és írásban is egyaránt.
Ön nagyon helyesen mondta, hogy ma már a béke és nem béke közötti időszak elmosódik sokszor, pontosabban úgy fogalmaznám meg, hogy a teljes biztonsági és a nem teljes biztonsági időszak - hogyha érti, hogy mire gondolok -, azonban ez sem ad okot arra, hogy a törvény erejénél fogva olyan veszélyhelyzeti konstrukciót vezessenek be, ahol ön mint miniszter elrendel veszélyhelyzetet, honvédelmi veszélyhelyzetet, és itt azt csinálnak az emberek, amit akarnak. Mert erre hivatkozva, és nemcsak az egészségügyi válsághelyzetre és általában a veszélyhelyzetre hivatkozva, de ebben a törvényben ez egy különleges jogrendi helyzet, amit ön elrendel. Hát, olyat a világ még nem látott, hogy egy törvényben rendelnek el különleges jogrendi helyzetet! Az a békétől, a normálistól eltérő időszak. Ezeket tudomásom szerint eddig pont azért rögzítettük alkotmányos szinten, mert a normálistól eltérő időszak.
(15.20)
Értem én, amit ön mond, miniszter úr, meg amit a kormánypárti képviselők mondanak, hogy de gyorsan kell reagálni meg hogy hamar, hamar, hamar, mindent, mindent. Önök azt gondolják, hogy ha olyan helyzet van, akkor a hazájukért ugyanúgy aggódó, a hazájukat szerető ellenzéki képviselők például egy Honvédelmi Tanácsban, ami még működni fog egy darabig, aztán majd megszűnik, nem értik ezt meg? Önök azt gondolják, hogy ha egyedül eldöntik ezeket a dolgokat, bármilyen rendkívüli jogrendi helyzetben, akkor ezzel meg van oldva minden?
Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Önök a hazának az egyik felét képviselik, azokat, akik önökre szavaztak, mi meg a haza másik felét képviseljük. Nem véletlenül találták ki az elődeink azt… - önök nem képviselik, ne haragudjanak, jelen pillanatban, önök egyetlenegy törvényjavaslattal sem képviselték azokat a választókat, akik mögöttünk állnak, egyetlenegy igényüket sem teljesítették, amit megjelenítettek rajtunk keresztül. Sőt, most azt látjuk, hogy az a terv, amit én egyáltalán nem értek, hogy önök ki akarják zárni saját magukat a honvédelmi ügyek intézéséből rendkívüli jogrend esetére. Tehát ez a törvényjavaslat 2023-ban fog hatályba lépni, és reményeink szerint addigra már nem önök fogják ezt az országot kormányozni.
Bármennyire ez lesz a törvényjavaslat, én azt gondolom, hogy rendkívüli jogrendben, legyen az veszélyhelyzet, egészségügyi válsághelyzet, amivel kiegészítik ezt a honvédelmi törvényt, mi számítani fogunk önökre, mi számítani fogunk az önök véleményére, az önök álláspontjára, mert azt gondolom, hogy különösen válság, nehéz helyzet idején szükség van arra, hogy egymással politikailag rivalizáló, az Országgyűlésben a választókat képviselő országgyűlési képviselők megtalálják a közös hangot. A nagy baj, hogy az elmúlt 11 évben ez nem nagyon ment, és különösen nagy baj, miniszter úr, hogy éppen a honvédelmi ügyek kapcsán nem sikerül ezt a közös hangot megtalálni.
Harangozó képviselőtársam (Nacsa Lőrinc: Elment.) elmondta, hogy milyen hatalmi koncentrációt jelent már az Alaptörvény, a Vbö.-törvény és nyilván ez a törvényjavaslat is. Én óva intem a politika képviselőit, legyenek most kormányon vagy ellenzékben, hogy az ilyen javaslatok mindig visszaütnek, és óva intem őket attól, hogy ebbe az irányba vigyük el a Magyar Honvédség működtetését.
Simicskó képviselőtársam már utalt arra, hogy a Magyar Honvédségnek láthatóan van sui generis magyar honvédségi feladata, de ezenkívül láthatóan alakul egy újfajta feladatsor is, amit tapasztalhattunk itt a veszélyhelyzet idején és amit a kormány elrendelt, tehát amikor katonák járőröztek az utcán, vagy éppen adminisztráltak a kórházakban, vagy éppen hőmérőzték az oda beérkezőket. Ezek nem tipikusan a Magyar Honvédség feladatai, sőt, ezek nem katonai feladatok. Ha ilyen területről beszélünk, ha ilyen típusú problémák vannak, ez inkább a polgári védelemnek a része.
Tehát azért egy ponton végig kellene gondolni azt, és talán éppen Lukács képviselő volt az, aki utalt arra, hogy nem elég a rendszernek csak egy elemével beérkezni ide az Országgyűlésbe, egy komplex, átfogó gondolkodásra lett volna szükség. Csak azt látom, hogy a hadseregen keresztül a legegyszerűbb megvalósítani ezeket a feladatokat, minthogyha egyébként a Magyar Honvédség egy végtelen létszámú szervezet lenne, ami nem az, tehát a határon is ott legyenek, hőmérőzzék is a kórházba beérkező embereket, meg még nemzetközi missziót is lássanak el, meg még egyébként végezzék az alaprendeltetésből fakadó feladataik ellátását is. Én azt gondolom, hogy ez csak úgy megy, hogyha sakkoznak a létszámmal, és hogyha bevonják azokat az önkéntes tartalékosokat, akiknek egy jelentős részét bekényszerítették az önkéntes tartalékos rendszerbe, elnézést kérek tőlük, a szolgálati járadékuk, mert most már így hívják, kvázi megadóztatásával.
Summa summarum, azt szeretném önöknek mondani, hogy miközben borzasztóan hiszünk abban, hogy ezeket a helyzeteket rendezni kell, olyan megoldásokat kell találni, ahol gyorsan lehet reagálni, de ahhoz, hogyha ki akarják iktatni ebből az Országgyűlés vezető szerepét, és hogyha ki akarják venni a nép által megválasztott képviselők kezéből a lehetőséget arra, hogy a kormánynak azt mondják, hogy eddig és ne tovább, hogyha ki akarják venni azt a lehetőséget az Országgyűlés kezéből, hogy információhoz jusson és dönthessen, akkor az egy végzetes hiba. Ez nem fogja szolgálni sem a Magyar Honvédséget, sem a rendkívüli jogrend rendezését. Azt fogja szolgálni, hogy önök szépen meg fogják szavazni (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), a 133 bátor átnyomja, és aztán majd jön egy változás, ebben reménykedünk, és akkor új szelek fújnak majd ebben az országban. Köszönöm szépen. (Dr. Lukács László György tapsol.)
