ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Mondják, hogy a könyveknek megvan a sorsa, és úgy tűnik, hogy ennek a törvényjavaslatnak is megvan a maga sorsa, hiszen ha emlékeznek rá, akkor ez egy nagyigényű és az egész önkormányzati bérlakásszektort felforgató törvényjavaslatként érkezett elénk először, aztán már a parlamenti vita folyamán is faragtuk-faragtuk - nem mondom el az ehhez tartozó viccet -, de végül is már elég kevés maradt belőle a végére; majd aztán kiderült, hogy ez a kevés sem felel meg még egyébként a mostani Alkotmánybíróság, hát, meglehetősen laza követelményeinek sem. És erre próbál most a Törvényalkotási bizottság egy javaslatot tenni, megpróbál egy olyan típusú indítvánnyal élni, amely legalább ezeknek az alkotmányos kereteknek megfelel. Azt kell mondanom, hogy bár természetesen egy kicsit megint javul a törvényjavaslat, megint kevésbé rossz lesz ezzel a módosítással, a lényeges problémák egy részét nem kezeli.
Beszéljünk arról, hogy melyik az a része a törvényjavaslatnak, amely lényegében rendben van az Alkotmánybíróság szerint is, és nincs is ebben most érdemben módosítási javaslat (Nacsa Lőrinc közbeszól. - Az elnök csenget.), mégpedig az a része, amely azokra a bérlőkre vonatkozik, akik 25 évnél régebben élnek a bérleményükben, hiszen, tudjátok vagy tudják, volt bérlakás-privatizáció Magyarországon, ők ebből kimaradtak. Azt látom ugyanakkor, hogy a módosítás készítői az Alkotmánybíróság ítéletének azt a részét nem igazán vették a szívükre, amely arra vonatkozott, hogy itt azért vannak műemlékvédelmi szempontok is.
Ugye, annak idején, ha én jól gondolom, amikor ezeknek a lakásoknak az esetében nem engedte meg a privatizációt az akkori jogalkotó, az volt a szándék, hogy vélhetően itt önkormányzati, állami tulajdonban majd jobban lehet biztosítani az állagmegőrzést; nagyon jelentős költségei vannak egyébként ezen lakások fenntartásának. De az a helyzet, hogy valójában nem vált be ez a szándék, sajnos nem voltak olyan források, amelyek egyébként ezt lehetővé tették volna. Ez szerintem probléma, és szerintem önmagában a privatizációval nem oldjuk meg azt a gondot, amit az jelent, hogy ezeknél a lakásoknál nagyon jelentős ráfordítást igényel ezeknek a lakásoknak a karbantartása, adott esetben a korszerűsítése csak nagyon szigorú feltételek mellett és nagyon nehéz, bonyolult módon történhet meg, de még egyszer mondom, ez tulajdonképpen egy méltányos döntés; itt olyan lakók, akik már akkor is benne laktak, kimaradtak belőle. Továbbra is azt állítom - de erről majd Csárdi képviselő úr bizonyosan beszél -, hogy van ennél jobb javaslat is ennek a problémának a megoldására, de ez egy elfogadható megoldás.
Nincs rendben ugyanakkor a törvényjavaslat másik fele - és, ugye, erre vonatkozik a mostani módosítás elsősorban -, amely azoknak a bérlőknek teszi lehetővé a megvásárlást, mégpedig nagyon kedvezményes áron, akik 5 évnél régebben, de 25 évnél kevésbé vagy korábban, tehát… (Csárdi Antal: Belül!) …belül, ez az, belül - köszönöm szépen a segítséget - jutottak ezeknek a lakásoknak a birtokába, általában cserével. Mert az ő esetükben nem áll fenn az a fajta sérelem, mint ami a 25 évnél régebbi bérlőknél, hogy ők kimaradtak valamilyen lehetőségből; akkor nem laktak egyébként ezekben a lakásokban, ők azóta kerültek oda. Az ő esetükben nincsen semmilyen erkölcsi indok, és hozzáteszem, szerintem jogi indok sem arra, hogy ők kedvezményesen kaphassák meg ezeket a lakásokat. És itt nem az a probléma, félreértés ne essék, hogy egyébként valaki lakást kaphat egy önkormányzati döntés alapján, mert a legtöbb önkormányzatnál van erre lehetőség, tehát van lehetőség arra, hogy az önkormányzat dönthessen a saját vagyonáról, csak önök itt nem a saját vagyonukról döntenek, és nem is az Országgyűlés vagyonáról, hanem az önkormányzatok vagyonáról döntenek. Ilyen alapon, bocsánat, de hozhatnánk olyan törvényt is, hogy Nacsa képviselő úr köteles eladni a lakását 30-50 százalékos kedvezménnyel, és csak abban dönthet, hogy 30 vagy 50 százalék, vagy Böröcz képviselő úr. Ezzel ez a probléma, drága képviselőtársaim. (Nacsa Lőrinc: Apró-villa! Ott így történt!) Drága képviselőtársaim, ez a probléma, az a probléma, hogy önök a más vagyonát…, mást köteleznek arra, hogy a vagyonát eladja, ráadásul az a más egy önkormányzat, tehát itt nemcsak egy személytől, hanem egy közösségtől veszik el önök ezt a vagyont.
Arról, hogy kik ennek a haszonélvezői, már váltottunk szót, én most nem hoznám ezt újra ide. Tudjuk, hogy megvannak azok a személyek, akik ezt kérték önöktől, és akiknek az érdekében ezt önök teszik (Nacsa Lőrinc: Ki?! Kik?! Kicsodák?!), de most ezt a részét hagynám a dolognak. (Böröcz László: Kik?!)
Végül még egy megjegyzést szeretnék tenni. Mindez a javaslat nem oldja meg azt a problémát, hogy önöknek nincsen bérlakás-politikájuk, elképzelésük sincs arról, hogy egyébként hogyan kaphatnának lakást azok az emberek, akik sorban állnak bérlakásért az országban mindenütt, akik több százan pályáznak egy felújítandó lakásra, mert ehhez bérlakásépítés kellene és sokfajta más intézkedés, egy átgondolt politika. Na, ez az, ami a Fidesz-kormány lakáspolitikájából hiányzik. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
