Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát, nem irigylem önöket, kedves képviselőtársaim! Böröcz képviselőtársammal, én tényleg, őszintén mondom és nem cinikus vagyok, hogy együtt érzek. Egy marha kellemetlen helyzet lehet az, hogy az ember egyik lábáról a másikra álldogálva valahogy kihúzza az általános vitát, de még az is, amit letettek az asztalra, öt ponton elkaszálásra kerül az Alkotmánybíróság által, és azt a kedvezményes lehetőséget, amit fideszes megmondóembereknek, jó barátaiknak akartak biztosítani, nem sikerült. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)
Tehát az adomány, a vagyonkijátszás nem jött össze, most egy jó befektetést tudnak számukra foganatosítani, de ettől még az alapprobléma nem változott meg: önöknek 12 év alatt bérlakások tízezreit kellett volna építtetniük Magyarországon egy olyan kimunkált bérlakásprogrammal, amely mindenki számára elérhető, akinek nincs annyi tartaléka, hogy mondjuk, önerőből bankhitelessé váljon, vagy hitelre vásároljon magának egy otthont vagy ingatlant.
Önök a tömeges építés helyett a tömeges vagyonkimentésben, vagyonkijátszásban jeleskedtek. Ezért mondom, hogy önök áljobboldali emberek, álnemzeti képviselőtársak, önök vegytiszta neoliberális kegyetlenséggel csak a szerencséseknek kedveztek, és nagyon sokszor az út szélén hagytak olyanokat, akik az anyagi helyzetük okán nem tudtak segítséget realizálni, például a 18 ezer kilakoltatott devizahitel-károsult családról beszélek.
A helyzet az, hogy az önök eredeti javaslata alapján lényegében megszűnt volna az önkormányzati bérlakásállomány, tehát Magyarországon ezt a nagyon-nagyon fontos vagyonelemet gyakorlatilag kipörgették volna kedvezményes áron, és az volt a céljuk, hogy néhány évet kivárva a budai Várban lakó ismert közszereplő barátaik erős kedvezménnyel vásárolhattak volna ingatlant. (Nacsa Lőrinc: Kik azok?)
A helyzet az, hogy a Várban lévő több mint 1400 bérleményből 1300 került eredetileg ebbe a körbe, tehát egy nagyon tetemes vagyonról beszélhetünk, egy 80 és 120 milliárd forint közé becsült nemzeti vagyonelemről. Önök, áljobboldali képviselők a nemzeti érdeket feladva megpróbálták magánkezekbe, a barátaik kezébe kijátszani ennek a vagyonnak egy részét. Nem azt mondom, hogy az egészet, mert annál, aki 25 éve ott lakik életvitelszerűen, valóban adódhatnak olyan körülmények, amelyek indokolttá teszik azt, hogy a bérleményből tulajdonjog váljon. Nyilván ez egy legitim és szakmai vita, ebben tehát nincsen ellentét közöttünk.
Az viszont látható, hogy a néhány éve odaköltözött kegyenceik érdekében önök képesek voltak egy törvényt hozni a magyar Országgyűlés elé. Most azt látjuk, hogy várhatóan a forgalmi érték teljes összegét kell majd megfizetniük azoknak, akik kevesebb mint 25 éve bérelnek ingatlant, és változás, hogy aki részletekben kívánja kifizetni a lakást, kamatot kell hogy fizessen.
De, kedves képviselőtársaim, nézzék meg az ingatlanárak alakulását! Nem azt mondom, hogy a 2010 előtti időszakban, az is megér egy misét, csak azt nézzék meg, hogy 2010 óta mi történt az ingatlanárakkal Magyarországon! Megduplázódtak az ingatlanárak, példának okáért azért, mert az önök ügyetlen, teszetosza gazdaságpolitikája fenntartott egy kínálati szűkösséget egy piacon évtizedes távlatban, ez pedig felverte az árakat, és sok egyéb okról beszélhetnénk még.
(10.50)
A helyzet az, képviselőtársaim, hogy az önök ideje alatt duplájára nőttek az ingatlanárak, most pedig egy kedvezményes befektetési lehetőséget kínálnak azoknak, akiknek nem tudtak ingyenebédet adni és ajándékot osztogatni.
Ha megvizsgálják az ingatlanárak várható trendjeit, azt látják, hogy ez a kamatfizetés melletti nagyon kedvezményes befektetési lehetőség, amit most próbálnak biztosítani, nyilván nem lesz ellenére annak a fideszes vezérkarnak, amely érintett lehet ebben a körben. (Böröcz László és Nacsa Lőrinc: Ki az?! És ki az?!) És hát azt is látjuk, hogy a fő probléma önökkel az, hogy elő próbálják adni a jobboldali és családokat védő érzületet, ami nem áll egyébként hitelesen önöknek, mert én itt voltam 2010 és ’14 között, amikor önök ezeket a jelzőket még kikérték maguknak; én itt voltam, amikor a magyar családokat meg kellett volna védeni, és önök ezzel szemben 18 ezer kilakoltatást zúdítottak rájuk, és összeröhögcséltek, -kacsintottak a bankokkal; én itt voltam, amikor önök a „jobboldali”-t, a „nemzeti”-t még szégyenjelzőknek és bélyegeknek tartották, és elhatárolódtak ettől.
A helyzet az, hogy ha nemzeti érdeket akarnak képviselni, akkor ne kijátsszák a meglévő vagyonelemeket, hanem bővítsék azokat! Tömeges bérlakásépítésekre lenne szükség Magyarországon, egy olyan átfogó bérlakásépítési programra, amely mellett a teljes ellenzéki oldal elkötelezett. Módszertani viták nyilván lehetnek közöttünk, hogy milyen ütemezésben, ki és hogy csinálja meg ezt, de az az elképesztő neoliberális kegyetlenség, amit önök csináltak a lakhatás frontján, az párját ritkítja Közép-Európában. 12 év alatt a bérlakáspiac tekintetében semmit nem tudnak felmutatni, a fiatalok életkezdése, a fiatalok lakhatásának megkönnyítése tekintetében szinte semmit nem tudnak felmutatni, és gyakorlatilag most megpróbálják átcsomagolni számunkra azt, ami előttünk fekszik; még egyszer mondom, ez annyit jelent, hogy az ingyenadomány, ingyenebéd helyett most kedvezményes befektetési lehetőségeket próbálnak biztosítani a saját kegyenceik számára. Én nagyon örülök, hogyha emellett és ezzel párhuzamosan egy-két tisztességesen vagyont szerzett magyar ember is jól jár adott esetben, és a bérleményéből tulajdonjog válhat, de rendszerszinten semmi nem menti fel önöket az alól, hogy ahelyett, hogy tömegesen építették volna a bérlakásokat, ezeket inkább megpróbálták kijátszani.
Az Alkotmánybíróság fékezett habzásúvá tette az önök szándékait, de attól még ezek a nemzetvesztő szándékok megvannak. Szégyelljék magukat mindannyian, mindenki, aki a nevét adja ehhez a borzalomhoz! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
