ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vinnai képviselőtársam, köszönjük szépen a buzdítást, azonban elfogadni így, elöljáróban egész biztos, hogy nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot. Egy igazi saláta. Minket viszont nem lepett meg, hogy ilyen eszközökkel élnek. Nagyon sok szerethető dolog van ebben is. Sorolok is fel majd néhány ilyet, mutatván, hogy igyekszünk konstruktívan hozzáállni ehhez, csak rendre belecsempésznek olyan elemeket, amelyekre egész egyszerűen azt tudjuk mondani, hogy felháborító, és nem fogjuk elfogadni.
Nos, államtitkár úr is beszélt a külföldi oklevelek hazai elismeréséről vagy éppen az orvosképzés kis reformjáról, ezekről azt tudjuk mondani, hogy teljes mellszélességgel támogatandó elemei ennek a törvényjavaslatnak, vagy éppen ilyen a képzési hitel, amely a lifelong learning, az élethosszig tartó tanulás és ilyenformán a második esély egyik záloga lehet. Én magam is egyébként egy olyan szakközépiskolában tanítottam, ahol felnőtteket is képeztünk, és adott esetben ez a képzési hitel nagyon jól jöhet olyan emberek számára, akik bizony erre rá vannak szorulva. Tehát vannak támogatandó részelemei e törvényjavaslatnak.
Ha államtitkár úr arról beszél, hogy a felsőoktatás és a szakképzés kapcsolatát erősíteni kell, ez is egy akceptálandó javaslat, mert racionális, mert az ország érdekét szolgálja. Amikor duális képzésről beszélünk, és itt a törvényjavaslatban egy példán keresztül talán nevesítik is, hogy mire gondolnak, mondjuk, az egészségügyi szakképzés és a felsőoktatási intézmény közötti kapcsolatot tenné jobbá, normalizálná ez a törvényjavaslat, akkor szintén azt tudjuk mondani, hogy a Jobbik frakciójának részéről ezt támogatni tudnánk. Az lenne egyébként a tisztességes az önök részéről, ha ezeket az elemeket külön kezelnék majd attól, amire viszont nem tudunk rábólintani.
Államtitkár úr, mivel a szakképzésről volt szó, akkor a választókerületemből hadd hozzak ide egy példát, ha egyszer itt vagyunk, és itt van egy kompetens államtitkár.
(20.00)
Hallottam, amit Vinnai Győző képviselőtársunk mondott, tehát ez a 34:41 százalékos arány, tehát hogy népszerűbb lett a szakképzés, mint a hagyományos gimnáziumi képzés Magyarországon. Ha ezt szerves fejlődés útján kívánják elérni, akkor azt tudjuk mondani, hogy ám, legyen! Viszont ha ezt úgy kényszerítik ki az egyes közösségekből, mint például ahogy Nagyatádon is történik, vagy ahogy szeretnék, hogy történjen, gyakorlatilag bedarálnák az ottani gimnáziumi képzést, ami 1953 óta megvan - nagy presztízsnek örvend a városban, nemcsak a település, a járásszékhely, hanem a környező falvak, községek lakosságának körében is megvolt a maga népszerűsége -, ha ezt egyébként pártállásra való tekintet nélkül egyhangúlag támogatni tudta néhány nappal ezelőtti határozati javaslatában az önkormányzat, akkor azt hiszem, hogy ilyenkor önöknek egyetlenegy dolga lehet: meghallani, meghallgatni ezt az igényt, és a szülők, a pedagógusok és a diákok akaratát teljesítve, lehetővé tenni azt, hogy Nagyatádon, az Ady Endre Gimnáziumban, illetve most már szakközépiskolában a hagyományos gimnáziumi képzés megmaradhasson. Én ezt az üzenetet szeretném akkor most e törvényjavaslat vitája során is átadni önnek, államtitkár úr. Kérem, hallgassák őket meg, és még egyszer szeretném aláhúzni: pártállásra való tekintet nélkül. Tehát a fideszes helyi önkormányzati képviselők is kiálltak amellett, hogy maradjon meg a településen a gimnáziumi oktatás.
No, államtitkár úr, ha nézzük tovább a salátának az ehető, fogyasztható és emészthető részeit, akkor azt tudjuk mondani, hogy a felnőttoktatással kapcsolatos rész is szintén egy ilyen támogatandó módosítást tartalmaz. Hiszen teljesen egyértelmű, hogy nem lehet kiszolgáltatni ezt a szektort azoknak, és nyilvánvalóan mindig tisztelet a kivételnek, de azért előfordultak anomáliák, amikor bizonyos képző cégek gyakorlatilag arra szakosodtak, hogy a magyar államot lehúzzák, és visszaélésszerűen használják föl azokat a forrásokat, amelyekhez hozzájutottak. Magyarán mondva, igazándiból képzést sem tartottak, márpedig ezeknek a képzéseknek a munkaerőpiaci relevanciáját növelni kell, ha az olyan ideáknak meg kívánunk felelni, mint például az ipar 4.0 vagy éppen a digitalizáció által támasztott új kihívások.
Ha figyelembe vesszük azt, hogy a felnőttoktatásnak a hátrányos helyzetű rétegek integrálása során, a társadalmi kohézió megteremtése során milyen óriási szerepe lehet, akkor megint csak azt tudom mondani: teljesen természetes, hogy a Jobbik részéről, mint egy modern, nemzeti, konzervatív néppárt, ezeket a javaslatokat támogatni tudjuk, mert fontos az ország versenyképességének, a fenntartható fejlődésnek a megtartása, növelése. És ha az Eurostat adatait idevesszük, amely szerint, mondjuk, Svédországban és Finnországban az ottani felnőtt lakosság, legalábbis a 25-64 év közötti generáció 25-30 százaléka részt vesz a felnőttoktatásban, az EU-s átlag valamivel meghaladja a 9 százalékot, és itt a térségünkben olyan 7,5 százalékkal az Eurostat felmérése szerint Szlovénia vezet, Románia meg ott kullog a végén a maga 1 százalékos mutatójával, tehát azért lenne hova fejlődnünk. És mivel lenne hova fejlődnünk, ezeket a jobbító javaslatokat el tudjuk fogadni.
Államtitkár úr, ön is szólt, és Vinnai képviselőtársunk is szólt itt, mondjuk, a pandémia által keltett olyasféle gazdasági kihívásokról, amelyekre választ kell adni, működő választ kell adni az ilyen törvénymódosításokkal is. Itt szerepel ebben a salátában a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása. Nem is ezt kívánom én itt igazándiból forszírozni, mert ezt is támogatni tudjuk, hanem akkor szeretném felhívni az önök figyelmét egy olyan hajmeresztő tényre, ami szerint Európán belül a legszűkmarkúbb munkanélküli-ellátási rendszer Magyarországon van. És lehet villogni, és büszkélkedhetünk is vele, mert miért ne, hogy mekkora a foglalkoztatottság Magyarországon egyes más országokhoz képest, viszont akkor ne csak ezt tegyék hozzá, hanem azt is, hogy mondjuk, az átlagos jövedelemszint az uniós szint 43 százalékán van. És ha szűkebb pátriámra gondolok, tehát Somogyországra, annak is a déli részére, akkor mi ott, azokban a járásokban - a Barcsi, a Nagyatádi vagy a Csurgói járás - az országos szintnek csupán a 75 százalékát érjük el.
Ha ebbe belegondolunk, meg abba is, hogy 120 750 forintban maximalizálták és csak három hónapig folyósítják az álláskeresési támogatást vagy munkanélküli-segélyt, ha így jobban tetszik, akkor fel kell tennem azt a kérdést, hogy ez a kormányzat, amelyik magát jobboldalinak, kereszténynek nevezi, mennyire tud megfelelni, mondjuk, a XIII. Leó pápa által a Rerum novarumban 1891-ben lefektetett alapelveknek. Mert szerintünk semennyire. Tehát önök hozták fel itt Vinnai képviselőtársával a pandémiás helyzetet. Amikor bizony láttuk, ezrével kerültek irtózatosan nehéz helyzetbe családok, és amikor ilyen esetben, mondjuk, a tartozások halmozódnak, akkor könnyen előfordulhat, hogy az otthont is elveszítik, különösen, ha önök nem sokat tesznek a végrehajtói túlkapások megfékezésére. Szóval, éppen ezért javasoltuk azt, hogy az ilyen nehéz helyzetbe került embereket ne hagyják ott az út szélén, ne rugdalják bele az árokba, hanem emeljék fel kilenc hónapra az álláskeresési támogatást.
Lehet, hogy itt majd ön föl fog hozni országos számokat, viszont akkor én szeretnék visszautalni megint csak arra a területre, ahonnét én érkeztem, ez az ország árnyékosabb része, és bizony előfordul, hogy Vízvárról - ez egy dél-somogyi 500 lelkes kis település - Zalaegerszegre kénytelen valaki ingázni, ami oda 110 kilométer, hogy valamelyik nagyüzem összeszerelő futószalagja mellett azért a kis bérért megdolgozzon, és egyáltalán el tudja tartani a családját. És hogyha ezeket a sorsokat figyelembe vesszük, akkor államtitkár úr, igenis, hogy ebben lépni kellene, és jó lenne, ha önök megfogadnák a Jobbik javaslatait.
Aztán a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a módosítása, ami illetménytöbblet megállapítását teszi rendeleti úton lehetővé, teljesen rendben van, hogy az állami felsőoktatási intézményekben ennek a 15 plusz 15 százalékos béremelésnek a háttere megteremtődjék. De hát, akkor utaljunk már vissza az alapokra, hogy honnét indulunk ki! Amikor egy friss Facebook-poszt szerint - biztos, ön is találkozott vele - az egyik nagyáruház 473 ezer forintnyi bért kínál a raktárosnak, illetve az áru-összekészítőnek. Mennyit visz haza, mondjuk, egy tanársegéd Magyarországon? Nettó 155 ezer forint környékén? Hogyan lesz ebből versenyképesség? Önök egész végig arról beszéltek, amivel mi egyet tudunk érteni, de ez maga a nyomor, ez maga a fiatal kutatóknak az elüldözése ebből az országból!
És ha már egyszer közalkalmazotti jogállás, akkor azért azt is figyelembe kellene venni, hogy 2008 óta tulajdonképpen változatlan a közalkalmazotti bértábla. Gyakorlatilag érvényben tartják az IMF-paktumot, úgyhogy kár gyurcsányozni, mert tulajdonképpen a gyakorlatban önök is ezt valósítják meg. Egzisztenciális fenyegetettségben élnek a közszolgák Magyarországon, a fortélyos félelem igazgat közöttük, nem véletlenül, és ez a sok esetben kommunizmusba oltott feudalizmus bizony megteszi a maga hatását. Mi viszont erre is azt mondjuk, hogy egy igazságos és élhető Magyarországot kellene megteremteni, egyébként, ha már - még egyszer mondom - a közalkalmazottakról van szó, akkor bizony pártsemleges módon.
Államtitkár úr, még egy kicsit akkor visszatérnék, mondjuk, a fiatal oktatóknak és egyáltalán a pedagógusoknak a helyzetére Magyarországon.
(20.10)
Romániai összevetést hoznék ide. Kiváló Brenner képviselőtársam néhány nappal ezelőtt tartott egy sajtótájékoztatót, ahol a magyarországi 600 eurós havi bérét hozta föl ezeknek a fiatal oktatóknak a romániai példával, ahol ennek a másfélszeresét keresik.
Na most, tudjuk jól, hogy az önök tudás- és értelmiségellenes politikája az bizony a jólétnek és a szabadságnak a nagy ellensége, pedig jó lenne, ha megfogadnák Csath Magdolna szavait, aki azt mondta, hogy a költségvetési szigor nem érintheti az oktatás területét, és tessék figyelni, államtitkár úr: új klebelsbergi modellre lenne szükség, ami megtámogatja a gazdasági szerkezet korszerűsítését. Azt, amiről önök beszéltek. És még egyszer mondom: teljes mellszélességgel támogatni tudjuk, de ilyen feltételek közepette önök nemcsak a köznevelésből űzik el a pedagógusokat, hanem az a helyzet, hogy eltántorítják ezeket a fiatal kutatókat attól is, hogy Magyarországon helyezkedjenek el, mert ebből a százötven-egynéhány ezer, 160 ezer forintos havi bérből megélni nem lehet.
És mi az, amit nem tudunk akkor támogatni? A 15 plusz 15 százalékos növelést teljesen természetes, hogy támogatnánk. De önök tíz esetben hivatkoznak - tíz törvényt érint ez a salátajavaslat -, például a KEKVA-k, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok kapcsán, és ha ezt annak idején nem tudtuk elfogadni, és az ellenzék nem véletlenül fordult az Alkotmánybírósághoz - mert ugye, önök több mint 1700 ingatlant ezermilliárdos értékben, kikötőket, üdülőket, kastélyokat, és lehetne sorolni, részvénycsomagokat adtak át, hát, kiknek is, meg miért is? -, mi azt mondtuk, hogy ez egy nagyüzemi rablóprivatizáció, tulajdonképpen egy párhuzamos fideszes miniállam kiépítése, mert talán önök készülnek a ’22-es bukásra, és bizony, a vagyont ki kell menteni, hogy a hálózatot tovább tudják táplálni. És ahogy újfent csak Brenner kollégámra utalnék, aki azt mondta, hogy Magyarország államformája ezzel alapítvánnyá változott, amelynek élén a főkurátor, maga Orbán Viktor áll. No, ez az, amiből nem kérünk, ez az, amire nemet kell hogy mondjunk a továbbiakban is, ezért elfogadhatatlan számunkra ez a salátajavaslat. Politikai irányítás alá helyezték az egyetemeket, a kuratóriumokból pedig nem spórolták ki a pártkatonáikat.
Mi ennek a célja? Az, hogy az esetlegesen ideérkező EU-s százmilliárdokat, amit a hazai felsőoktatás fejlesztésére szántak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azt bizony adott esetben a haverok cégeinek lehessen majd kicsorgatni. Ez az, ami elfogadhatatlan. (Az elnök ismét csenget.) A többi - soroltam rengeteget, mutatva még egyszer a konstruktivitásunkat - elfogadhatatlan volt. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
