DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat, ahogy többen jelezték, egy tényleg elég nagy, 13 törvényjavaslatból álló salátacsomag, nyilván az élet különböző területeiről hozza be a honvédelemmel és egyes rendvédelemmel összefüggő témákat módosításra.
Mielőtt rátérnék magára a törvényjavaslatra, szeretnék egy-két pontosítással élni. Miniszter úr, mi soha nem osztottuk ezt az országot ketté. Önök osztották ketté ezt az országot. A honvédelmi bizottsági ülésen Kósa Lajos ugyan sokkal védettebb titkokat mondott el, de talán nem árulok el titkot, ha én meg azt mondom el, hogy azon a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy mi, az ellenzék képviselői nyilvánvalóan hazaárulók vagyunk. Ezt minden egyes alkalommal végighallgatjuk, mi mindig a nemzet ellenségei vagyunk, ha nem értünk egyet önökkel. Ne tévedjen, miniszter úr, mi azt gondoljuk, hogy önök ugyanúgy a haza részei, és önök nem hazaárulók, csak nem ugyanazt gondoljuk a Magyar Honvédség működéséről és erről a törvényjavaslatról. Úgyhogy szeretném itt önnek elmondani, hogy ezt a megosztást, felosztást nem az ellenzéki képviselők alkalmazzák. Ezt önök alkalmazzák rendszeresen.
Őszintén örülök, hogy abban legalább nincs vita, hogy a Magyar Honvédség természetesen pártállásra való tekintet nélkül mindenkit megvéd. Csak arra szeretném kérni önt, miniszter úr, hogy ön ne keverje össze saját magát a Magyar Honvédséggel. Ön a honvédelmi miniszter, ön egy politikus, ön a kormányzat honvédelmi politikáját hajtja végre. A tekintetben meglehetősen távol került a Magyar Honvédségtől, amilyen pozícióban korábban volt. Ön politikusként azt a kormányzati akaratot hajtja végre, és nyilván ezekben a törvényjavaslatokban, e salátatörvényben is az jelenik meg, amit önnek az ön miniszterelnöke előír. Ezt láttuk végig az elmúlt években, hogy itt tulajdonképpen önálló akarat nem volt, a miniszterelnök megmondta, mit kell csinálni. Önök pedig azt csinálták.
Emlékeztetni szeretném önöket, mert valóban lassan 12 éves intervallumról beszélünk, hogy 2010 és ’15 között a hadsereg nem igazán számított. Ez látszott a költségvetésben, ne haragudjanak, akkor a GDP 1 százaléka alatt költöttünk. Még a válság idején is, 2008-ban - úgyis gyurcsányozni fognak, ezért felhozom - többet költöttünk a Magyar Honvédségre, mint 2010 és ’15 között bármikor. Majd 2015 után a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet következett, ami azóta tart permanensen, és ez nyilván mindig jó indok arra, hogy közbeszerzés alóli mentesítést lehessen benyújtani.
(16.20)
Egyébként szeretném a tisztelt Háznak jelezni, hogy megtört a jég, holnap reggel 8 órakor, ha minden igaz, akkor a Honvédelmi Minisztériumban elkezdem megtekinteni az eddigi beszerzések szerződéseit. Ugyan csak csak 8 órát kaptam rá, de még az a szerencse, hogy középiskolában tanultam gyorsolvasást, így talán-talán, nem biztos, hogy a végére jutok, de megpróbálkozom majd vele. A Honvédelmi és rendészeti bizottság megadta az engedélyt. Csak mondom az együttműködés jegyében, ez azért egy hosszú folyamat volt, míg eljutottunk idáig, hogy egyáltalán dönthetett arról a bizottság, és én elmehetek megtekinteni ezeket a szerződéseket.
Tehát azt szeretném önöknek mondani, hogy akkor vált fontossá a Magyar Honvédség tevékenysége, amikor valakivel meg kellett építtetni a kerítést, ugye, vita van közöttünk ebben, hogy helyes volt-e a Magyar Honvédség bevetése e dologba, hiszen a határvédelem alapvetően rendészeti kérdés. Ugye, tehát ez rendészeti kérdés, ezt az alkotmányos vitát most nem szeretném kinyitni. Igazából azt látjuk, hogy 2018 tavasza, majd ’19-től kezdődik el az az időszak, amitől irdatlan mennyiségű pénzt költenek, öntenek rá a honvédelmi tárcára; nem az emberre, tehát nem a katonára, hanem haditechnikai eszközök beszerzésére. Ugye, nem láttam még ezeket a szerződéseket, de láttam már korábban szerződésmódosításokat.
Tisztelt Képviselőtársaim és Miniszter Úr! Önnek is szeretném mondani, szóval, azok az összegek, amiket önök elköltöttek haditechnikára, amilyen haditechnikára önök ezt elköltötték, az azért hagy némi kívánnivalót maga után. Akkor leszek igazságos, ha megtekintettem a szerződéseket, és meg tudom mondani végre vagy legalábbis a minisztérium egy-két emberén kívül lesz egy olyan országgyűlési képviselő e hazában, aki a szerződéseket olvasva tudni fogja, hogy pontosan mit, mennyiért és milyen célra vásároltak.
És ezt a részt csak azért nyitottam ki, mert itt mindig elhangzik, itt Simicskó miniszter úr, képviselő úr is arról beszélt, hogy a hadsereg ügye mindig milyen fontos volt, és mennyire jó, hogy a hadsereggel foglalkozunk. Nem volt ez mindig így, képviselő úr, szeretném mondani. Az utóbbi években gyorsult ez be, amikor a miniszterelnök úr kiadta az utasítást, hogy márpedig akkor menjünk, és vásároljunk. Vásároljunk a németektől, mert ez jó lesz politikailag, vásároljunk a törököktől, mert ez jó lesz politikailag, és vásároljunk még itt-ott-amott, mert hátha akkor a miniszterelnök úr végre be tud sétálni az ovális irodába. És lám, be tudott sétálni az ovális irodába, ennek azért volt ára. Tehát nem mondanám azt, hogy egy ilyen nagy haditechnikai koncepció volt ebben, sokkal inkább az volt, hogy egy miniszterelnöki koncepció volt ebben, amiben persze - még egyszer mondom - a szerződés megtekintését követően tudom megmondani, hogy az ár-érték arány jó-e; tehát hogy megérte-e megvásárolni bizonyos dolgokat azért, hogy a miniszterelnök végre, életében először hivatalos meghívást kapjon a Fehér Házba, ami, tudom, hogy neki nagyon nagy élmény volt, és nem is vitatom. Elég nagy kár, hogy egy ilyen áron történt meg ez a dolog.
Tehát én értem, amit képviselő úr mondott azzal kapcsolatosan, hogy mennyire fontos a katonák megbecsülése, és ebben nincsen közöttünk vita. Hozzáteszem: szerintem a pedagógusok megbecsülése is borzasztó fontos, az egészségügyi dolgozók megbecsülése is borzasztó fontos, és általában a magyar polgárok megbecsülése borzasztó fontos, hiszen mégiscsak azért küldenek ide bennünket az Országgyűlésbe, hogy az ő érdekében, az ő megbecsülésük érdekében tevékenykedjünk.
Ha megnézzük ezt a törvényjavaslatot, akkor én is két területet szeretnék alapvetően kiemelni. Az álmoskönyvek szerint a röghöz kötés biztosan nem szolgálja azt az érdeket, ami egyébként akár jó érdek is lenne, hogy valamilyen úton-módon motiváljuk a fiatal generációt arra, hogy honvédtisztek legyenek. Tehát szerintem ez egy jó dolog, ez egy pozitív dolog, ez igazán akkor lenne sikeres, ha az ilyen típusú toborzások közösen mennének, most tényleg komolyan azt gondolom. Tehát ha én megnézem néha az Amerikai Egyesült Államok delegációját, akik egyébként Washingtonban vitatkoznak meglehetősen határozottan, amikor ilyen kérdésekről van szó, akkor tudnak együtt menni, mert fontosnak tartják ezt az ügyet.
De én azt gondolom, hogy a toborzás biztosan nem lesz sikeres, és nem éri el a célját, ha eleve elrendelve beírják a törvényjavaslatba kvázi a tízéves röghöz kötést. Miniszter úr, ön mondta, hogy szinte percről percre, naponta biztosan változik a biztonsági helyzet, és benne változnak az embereknek az elképzelései, a vágyai, kiderülhet, hogy valaki alkalmas erre a feladatra, kiderülhet, hogy valaki más kihívás után néz. Hozzáteszem, hogy egy biztos: arra a tevékenységre, amely a következő tíz évben - minimum tíz évben, inkább hosszabb távra, de a következő tíz évben - sürgősen megoldást igényel, ami a kiberbiztonsági kérdések, egészen biztosan honvédtisztjelöltet ilyen feltételekkel nem fognak találni. Tehát a földön nincs olyan informatikai szakember, és tényleg olyan informatikai szakember, aki tudja ezeket a kihívásokat kezelni, aki azt mondaná, hogy be is öltözik egyenruhába, el is vállalja azokat a szigorú követelményeket, és egyébként még tíz évig az önök rendelkezésére áll. Ilyen nincs!
Tehát én egyetértek, és támogatom azt az elképzelést, amit Simicskó képviselőtársam mondott, hogy kell ismerni a kihívásokat. De kell ismerni az embereket is. Hát, nem csak a hanyatló Nyugat polgárai gondolják egyébként azt, hogy folyamatos mozgásra, tanulásra van szükség; Magyarországon is nagyon sok fiatal, akiktől például elvárjuk, hogy a kibertérben a védelmet segítsék, azok nem úgy gondolkodnak, miniszter úr, ahogy akár ön gondolkodik vagy én gondolkodom - nagyon máshogy. És ezt meg kellene érteni. Ez a röghöz kötéssel biztosan nem fog menni.
Miközben nem vitatjuk azt, hogy a katonák megbecsülése szerintünk borzasztó fontos, és a tisztelet, nyilván a fizetés mellett a tisztelet is nagyon fontos, azért, miniszter úr, és nyilván, ugye, nemcsak a jelenleg aktív állomány, hanem a korábbi állomány megbecsülése is borzasztó fontos. És itt nem csak a nyugdíjra gondolok, ebben, ugye, sok vita van közöttünk, szerintünk mérhetetlenül megalázó a szolgálati járadék elnevezés is és az a megaláztatás, amit végig kellett azoknak a katonáknak élniük, akik beleestek a kormányváltás utáni - hát, mit mondjak? - hadjáratba, egyenruhások elleni hadjáratba.
Azért engedje már meg, hogy ha tiszteletről beszélünk, hadd idézzek önnek egy mondatot! „Példát kell mutatni. Ez a honvédség már nem a néphadsereg, amikor kihízott, részeges tisztek vezetik alkoholos befolyásoltság alatt a sorkatonákat. Ez egy profi haderő, és úgy is kell viselkednünk minden körülmények között” - mondta ezt a Magyar Honvédség parancsnoka. Miniszter úr, megtenné, hogy szól a Magyar Honvédség parancsnokának, hogy ne mondjon ilyen mondatokat, mert ezzel megsérti egyébként azokat, akikről ebben a törvényjavaslatban is szó van? Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik ilyenek voltak. Megjegyzem, ostoba miniszterek is voltak az elmúlt sok-sok időszakban, és ostoba országgyűlési képviselők, de ez nem ad indokot arra, hogy így beszéljenek ezekről az emberekről. A tisztelet: amit nem lehet törvényben meghatározni. Itt az ellentmondás, hogy beszélnek egy törvényjavaslatról, veteránprogramról, meg az idősebb, a hazájukat korábban szolgáló katonákról, majd a Magyar Honvédség parancsnoka kihízott, részeges tiszteknek nevezi úgy en bloc azokat a katonákat, akik védték ezt a hazát.
Hozzáteszem, ez az a parancsnok, akinél nem nagyon láttam, hogy egyébként csipkedte volna magát akkor, amikor egyes parancsnokok szexuálisan zaklatták beosztottjaikat. És ma sem látom, hogy nagyon csipkedné magát. Sokkal inkább azt látom, hogy megpróbálja ezt a dolgot a szőnyeg alá seperni. Na például, ha ilyen kérdés kerülne napirendre az Országgyűlésben, és ilyen törvényjavaslatok jönnének be, ami ezzel kapcsolatosan sokkal világosabban beszél vagy stratégiát mutat, azt tudnám mondani, hogy akkor elkezdtünk végre beszélgetni a problémákról.
De az, amikor tiszteletről beszélnek - és mi tiszteljük a katonákat -, közben a saját maguk által kinevezett parancsnok így beszél azokról az emberekről, akik az ön kollégái is voltak, miniszter úr, ezt ne felejtsük el, hiszen ön hosszú katonai karriert tudhat maga mögött, akkor megkérdőjeleződik ez a fene nagy tisztelet, amiről itt az Országházban szoktunk hallani. Miközben nincs vita közöttünk: ha ez egy professzionális hadsereg, legyen is az! Akkor ez legyen professzionális módon összerakva, nyilván professzionális eszközökkel, mindig meg-megújuló - és ebben sincsen közöttünk vita - életpályamodellel, amiről itt Harangozó képviselő úr beszélt, és ha lehetőség lenne rá, akkor, azt gondolom, hogy a szakmai professzionalitást is - hogy mondjam? - vegyék figyelembe.
Mert én értem, hogy Maróth Gáspár személye a miniszterelnök számára garancia arra, hogy itt-ott lehet - hát, mit mondjak? - cseleskedni, hogy így finoman fogalmazzak a honvédségi beszerzéseknél. Na de már ne haragudjanak, van itt egy Honvédelmi Minisztérium, van itt egy Magyar Honvédség, és ezek után megérkezik Maróth Gáspár, aki meg megmondja a tutit mindenkinek, és egyébként mást sem csinál, csak reggeltől estig járja a tévéket meg a rádiókat, és ott osztja az észt.
(16.30)
Hát, miniszter úr, ura ön a minisztériumának? A Magyar Honvédség parancsnoka ura a beszerzéseinek? Vagy az van, amiről én beszéltem már korábban is, nevezetesen, hogy a miniszterelnök volt az, aki meghatározta, hogy milyen haditechnikai eszközöket kell vásárolni, milyen politikai érdek mentén, és akkor talált magának egy ilyen drága jó embert, mint Maróth úr - akit láttunk már tevékenykedni egészségügyi beszerzéseknél is, ott is cseleskedett, hogy finoman fogalmazzak -, és akkor ő az, aki ezekben az ügyekben megnyilvánul.
Nem tudom, én olyan régimódi, konzervatív vagyok. Én szeretem, ha az ilyen ügyekről a miniszter számol be. Szeretem, ha az ilyen ügyekben a miniszter nyújtja be a közbeszerzés alóli mentesítést. Azt is szeretem, hogyha ön vetít slide-okat; azt kevésbé, hogyha rólam, de ha ez a minisztérium igénye, akkor legyen így! Engem ez sem zavar. De én azt nem szeretem, hogy ezeket az ügyeket kiszervezgetik, és aztán a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjai meg szaladhatnak körbe-körbe, hogy ugyan mikor nézhetnek meg Ausztriában megvásárolt fegyvergyárat - ugye? - vagy bizonyos egyéb beszerzéseket. Mert aztán az a mondás, hogy ez nem hozzánk tartozik, ez Maróth Gáspárhoz, ő meg valahol lebeg a rendszerben.
Tehát én azt gondolom, hogy az jó, hogyha a minisztérium úgy dönt, hogy bizonyos tevékenységeket a cégek kapcsán vissza kell venni. Miniszter úr, hát álljon a sarkára, és vegye vissza az összeset! Nehogy már Maróth Gáspár dirigáljon itt a Magyar Honvédségnek! Vagy hogyha ő egy közvetítő, aki a miniszterelnöki politikai igényt közvetíti haditechnikai beszerzésben, az egy másik dolog. Én úgy gondoltam - legalábbis eddig mindig azt hallottam önöktől -, hogy olyan beszerzések történnek, amelyek indokoltak. Aztán ha a számokat végignézzük, hogy miből hány darabot vettek, akkor sokszor az az embernek az érzése, hogy éppen akivel a miniszterelnök tárgyalt, ott történt valamiféle vásárlás, vagy ahova be szeretett volna jutni.
Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy minden ilyen törvényjavaslat, amiben van támogatandó dolog, az jó. De összességében az ilyen javaslatot, ezt a konkrét javaslatot támogatni nem lehet. És ez azért baj, mert mi készen állnánk arra, hogy közösen dolgozzunk a nemzeti ügyön, a honvédelem ügyén. Most már csak az a kérdés, hogy önök készen állnak-e erre. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
