DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Napra pontosan 24 évvel ezelőtt, több mint fél évszázaddal mártírhalálát követően II. János Pál pápa a római Szent Péter téren boldoggá avatta Apor Vilmos vértanú püspököt.
A XX. századi magyar katolikus egyház egyik legkérlelhetetlenebb, a nácizmussal és a kommunizmussal is szembeforduló tagja vértanúságával magába sűrítette mindazt, amit egy igaz magyar cselekedhetett a XX. század vészterhes éveiben. Az erdélyi főnemesi családból származó Apor Vilmos sorsa egybeforrt nemzetünk tragikus történelmével. A szolgálatát Gyulán kezdve, XIII. Leó pápa szociális tanításait a gyakorlatba átültetve segítette a szegényeket, a betegeket, gyógyította a testi és a lelki sebeket. Mint a lelkek vezetője, a mindent legyőző lelkierő kialakítására törekedett, fegyelmezettséget, igazságszeretet igyekezett a reá bízott közösségben kialakítani.
Minderre a rendkívüli nemzetközi és belpolitikai helyzetben óriási szükség is volt, hiszen olyan diktatúrák felemelkedésének volt a szemtanúja és sajnos elszenvedője, melyek az ember alapvető értékeit vitatták. Mélyen átérezte az egyház felelősségét, és különösen 1941-es püspökké szentelését követően folyamatos erőfeszítéseket tett a magyar zsidóság megmentése érdekében is. Magyarország német megszállása és a nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. A hozzá fordulók egy részét bújtatta vagy továbbküldte az oltalomleveleket ezrével kiállító Angelo Rotta nunciushoz vagy éppen nővéréhez, a Magyar Vöröskeresztet vezető Apor Gizellához.
Közben volt ereje arra is, hogy a katolikus szociális népmozgalom védnöke legyen, melynek közösségéből később megalakulhatott a Barankovics vezette Demokrata Néppárt. Győr ostrománál jó pásztorként minden menekülőt befogadott, így sok százan találhattak menedéket a Püspökvár pincéiben. Felkészülve mindenre, győri megyés püspökként ekkor hangzott el híres mondása: egyszer úgyis meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét. Ez az esemény be is következett, 1945. március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta a randalírozó szovjet katonáknak, közülük az egyik dulakodás közben halálosan megsebesítette. Április 2-án, éppen húsvét hétfőn tért meg Teremtőjéhez, tudva, hogy életének hősies feláldozásával megvédte a rábízottakat, beteljesítette szolgálatát az önfeláldozás, az életáldozat, a vértanúság által.
Tisztelt Képviselőtársaim! Apor Vilmos testével nemcsak a védelmét kérő asszonyokat óvta, hanem szimbolikusan mindazt, ami 1945-re még megmaradt az akkor 950 éves keresztény Magyarországból. A barbár pusztítás, majd a ránk kényszerített vörös diktatúra mindent megtett azért, hogy ezt az eszmét végleg kitöröljék a magyarság szívéből. És valóban, hosszú évtizedeket kellett várni arra, hogy olyan kormánya legyen hazánknak, mely a keresztény értékekre támaszkodva törekszik nemzetünk jövőjét formálni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt tíz évben hazánkban az Alaptörvényben megfogalmazottakból kiindulva számtalan olyan döntés született az európai keresztény eszmény megvalósítása érdekében, melyek sok esetben kiverték a biztosítékot a magát nyugat-európai szellemi elitnek tartó körökben. A válasz sem maradt el. Szinte hadat üzentek. Ma már nem fegyverrel kopogtatnak a templomok és az iskolák ajtaján, hanem a tudományos szocializmushoz hasonló újbaloldali áltudományos eszmék erőszakos terjesztésével és a szellemi, kulturális hegemónia megszerzésével.
A mi feladatunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy Apor Vilmos életútjából és tanúságtételéből erőt merítve megpróbáljuk feltartóztatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a keresztényellenes szellemi áramlatokat, hogy ezáltal megvédhessük hazánk ezeréves keresztény örökségét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(10.10)
