HOHN KRISZTINA
HOHN KRISZTINA
HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon egy egészen más felszólalásra készültem eredetileg, a bérek alakulásáról a minimálbérhez viszonyítva, főként a közfoglalkoztatottakat és a közszférában dolgozókat érintően szerettem volna beszélni. De mivel ma van az örökbefogadás világnapja - 2014 óta ez egy nagyon örömteli nap, és nagyon jó, hogy van ilyen; nem tudom, tudják-e, de egy tenyérbe rajzolt mosoly ennek a jele -, ezért az örökbefogadásról szeretnék beszélni.
Nagyon örülök annak, hogy az elmúlt időszakban elég sok minden történt az örökbefogadással kapcsolatban, ami mindenképpen előremutató volt. Tudom, hogy furcsa, már sokszor elmondták, hogy ellenzéki képviselő mond olyat is, ami esetleg dicsérő szó lehet. De az igazsághoz ez hozzátartozik, és külön örülök annak, hogy ebben én is részt vehettem. Akkor már nem éltem hiába, és nem voltam itt hiába ebben a négy évben, ha legalább ennyit sikerült elérnem.
De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy tehetünk még további lépéseket annak érdekében, hogy az örökbefogadás egy teljesen természetes folyamat legyen, és senki ne nézzen csodabogárként egy örökbe fogadott gyerekre vagy egy örökbe fogadó szülőre, hiszen az örökbefogadás nem egy csodatett, nem olyan különleges esemény, amiért fel kell nézni az örökbe fogadó szülőre, hiszen ez egy teljesen természetes folyamat, mint mondtam. Viszont ahhoz, hogy a társadalom ezt a folyamatot megfelelőképpen elfogadja és megismerje, szerintem szükség lenne érzékenyítő kiadványokra és akár társadalmi célú hirdetésekre, amelyek segítségével talán nem tűnik annyira furcsának ez a szituáció, illetve egy ilyen család.
A gyermek elsődleges érdeke, hogy minél előbb családba kerüljön. Természetesen az a legjobb, ha a saját családjában marad, hiszen az lenne a fontos, hogy a vér szerinti szülőkkel tudjon felnőni. De amennyiben az esetleges segítségek ellenére sem képesek a szülők arra, hogy ezeket a gyermekeket felneveljék, vagy ne adj’ isten, árván maradnak ezek a gyermekek és bekerülnek az állami rendszerbe, akkor nevelőszülőkhöz kerülnek. Tudok arról, hogy nagyon sok nevelőszülő hiányzik a rendszerből. Szerintem ott is lehetne min javítani, hiszen a bérük évek óta jelentősen elmarad, és bizony egyre kevesebbet ér a vásárlópiacon az az összeg, amit ők havonta kapnak azért, hogy a gyerekeket addig nevelik, ameddig a sorsuk nem rendeződik megnyugtatóan; tehát vagy nem kerülnek vissza az eredeti családjukba, vagy pedig nem fogadják őket örökbe.
Úgy gondolom, ahhoz, hogy egy örökbe fogadott gyermek is megfelelőképpen be tudjon illeszkedni az adott közösségébe, az szükséges, hogy akár az iskolában is essen szó a nevelőszülőknél vagy örökbe fogadó szülőknél élő gyermekekről, merthogy a gyerekek ezt nem biztos, hogy tudják kezelni.
Arra szeretném kérni a kormányt, legyen szíves és járjon közbe, és tegyen meg olyan lépéseket is, amelyek segítik ezeket a szülőket, az örökbe fogadni vágyókat is abban, hogy merjenek lépni. Nagyon sokan nagyon félnek az örökbefogadástól. Általában inkább személyes példákon keresztül ismerkednek meg vele és mernek belevágni. Az én környezetemben is szerencsére néhányan azóta már örökbe fogadó szülők lettek. Látták, hogy nekem sikerül, és úgy gondolták, hogy nekik is fog.
Amikor én ennek az egésznek nekiláttam, akkor rengeteg kérdésem volt, és ezek nem mindegyikére találtam megfelelő választ. Továbbra is azt gondolom, kár, hogy nem kötelező már az örökbefogadásra felkészítő tanfolyam, hiszen rengeteget tudtunk ott tanulni egymástól is és természetesen az oktatóktól is. Én továbbra is hibának tartom, hogy ez már nem működik.
Köszönöm szépen, s remélem, hogy sokan emlékeznek és ünnepelnek ezen a napon. (Taps.)
