HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! „A külpesti srácok 1956” címmel külső budapesti kerületek kapcsán szaktörténésszel feldolgoztattuk az 1956-os események történetét, és ez lett a könyv címe, és ezt adtam a napirend utáni hozzászólásomnak is, hiszen szeretnék megemlékezni a 65 évvel ezelőtt történtekről, amik a választókerületemben, a XV. kerületben és részben Újpesten történtek.
Hatvanöt évvel ezelőtt Rákospalotán és Pestújhelyen, illetve Újpesten hasonló dolgok történtek, mint a Rákóczi úton a Rádióhoz történő felvonuláskor. Ugyanaz a hangulat, és sokan persze részt vettek a Rákóczi úti felvonuláson is, és másnap elindult annak a kiáltványnak az ismétlése, és tulajdonképpen egy kis forradalom Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpesten is elindult. Úgy gondolom, az eseményekre nemcsak azért fontos emlékeznünk, mert kerek évforduló, 65 évvel ezelőtt történt, hanem mert áldozatai és talán hősei is vannak ennek az eseménynek, helyi hősei.
Az első esemény a rendőrség megszállása volt. Úgy döntöttek, hogy a rendőrség elé vonulnak. Becslések szerint - kevés információval és adattal rendelkezünk - az a szegénység, amely ezt az indulatot kiváltotta, és az a bátorság, hogy fegyver nélkül megjelentek a rendőrség előtt, azt mutatja, hogy itt már nem tűrt tovább a helyi lakosság sem. Szerencsére a helyi rendőrkapitány nem adott ki tűzparancsot, és a szóváltásokat követően elfoglalták a kerületi rendőrkapitányságot a helyi forradalmi hősök, vagy mondhatom azt, hogy forradalmárok.
A rendőrség elfoglalásának elsősorban az volt a célja, hogy egyrészt átvegyék a rendőrségi mozgások ellenőrzését, másrészt pedig a fegyverek kihozása és fegyverhez való jutás. Megtörtént ugyanez a szomszéd kerületben, Újpesten is hasonló módon, ám ott lövöldözésre került sor, ott tűzparancs is volt, és ott áldozatok is voltak. A halottak között van rákospalotai is, merthogy átmentek segíteni Rákospalotáról, miután ők már fegyverrel rendelkeztek.
Sajnos az akkori zavaros eseményekben ezek történtek. Ezek egyszerű gyári munkások voltak, bőrgyári, vasgyári, növényolajgyári, építőipari szövetkezeti, tehát a helyi iparban dolgozó egyszerű munkások, akik végig sem gondolták azt, amikor reggel fölkeltek, hogy este már talán nem is fognak élni, és ez így is történt.
(18.00)
A követeléseik ugyanazok voltak, mint a Rádió előtt. A fő követelések között volt az, hogy lépjünk ki a Varsói Szerződésből, oszlassák fel az ÁVH-t, vonuljanak ki a szovjet katonák, vizsgálják ki a sztálinista törvénytelenségeket, töröljék el a jegyrendszert, és sok minden hasonló dolog követelését látjuk a korabeli szórólapokon és azokon a megmaradt iratokon, amelyek ennek emléket állítanak.
Ennek az eseménynek a kerület szobrokat, emléktáblát állított, és így emlékezünk ezekre az emberekre, akik kerületi hősök és bátor forradalmárok voltak. Október 23-án, szombaton fogunk koszorúzni annál a kopjafánál, mely a megbékélés kopjafája, valamint a temetőben, ahol 78 elhunyt neve van felvésve arra a táblára, amelyhez minden évben elmegyünk, és kegyelettel rájuk emlékezünk. Köszönöm szépen. (Taps.)
