DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! „Gloria 56!”, „Dicsőség 56-nak” - így fejezték ki tiszteletüket Nyugaton, ha találkoztak akkoriban egy magyarral. Ez sok mindent kifejez, hiszen nehéz kiérdemelni a tiszteletet, főleg ilyen szinten.
Miért is érdemelték ki elődeink mindezt? Nyilván, mindannyian tudjuk, hogy a szovjet érdekzónán belül elsők voltak a magyarok, akik kimondták, hogy elég volt abból az idegen rendszerből, elég volt abból az elnyomó rendszerből, és hihetetlen bátorsággal ki mertek állni, és kifejtették véleményüket és álláspontjukat, amit természetesen erőszakos megtorlás követett. Kétezer szovjet harckocsi érkezett az országba, T-34-esek döntően, a már itt lévő öt hadosztály mellé további 12 hadosztály, és az akkori Varsói Szerződés főparancsnoka, maga Konyev marsall volt megbízva a Szovjetunió részéről, hogy rendezze le úgymond ezt a felkelést, ezt a szabadságharcot. Csak annyit hadd mondjunk Konyev marsallról, hogy ő nem akárki volt, hiszen tábornokként a második világháborúból már kivette részét, hiszen visszafoglalta a németektől Kijevet, Harkovot, Odesszát, sőt a német megszállás alól felszabadította Krakkót és Prágát is. Sőt, előbb érkezett Berlinbe a csapataival, mint Zsukov, csak Zsukov volt Sztálin elvtárs kedvence. Tehát nem akárkit küldtek a magyar szabadságharc leverésére és vérbe fojtására, és meg is tette sajnálatos módon mindezt.
Cicerótól azonban tudjuk, hogy a történelem az élet tanítómestere, historia est magistra vitae, ugyanakkor viszont azt is tudnunk kell, hogy már az ókori görögök időszakában Hérodotosz, aki a legnagyobb történetírója volt a görög-perzsa háborúknak, nemcsak azt mondta, hogy a történelem egy fejlődési folyamat, hanem arra figyelmeztet mindenkit, most is legyen ott az a gondolat, amit ő maga megfogalmazott, hogy a történelem egy körforgás is lehet, tehát a múlt visszatérhet, és visszahozhatják mások. Ezért aztán ’56 kapcsán is emlékeznünk kell és emékeztetnünk kell a 65 évvel ezelőtti forradalomra és szabadságharcra, és emlékeznünk kell a 15 évvel ezelőtti rendőri brutalitásra, amit a Gyurcsány-kormány időszakában megélhettünk sokan. Itt van a Házban mögöttem éppen Révész Máriusz, akit rendőrök vertek össze; emlékszünk arra, hogy emberek szemét lövették ki gumilövedékkel, könnygázgránátokat dobtak az emberek közé. Tehát méltatlan megtorlás volt ez a fellépés a békés ünneplő közösséggel, nemzettel szemben. Tehát ez arra figyelmeztet minket, hogy ne térjen vissza ez a múlt. Fontos, hogy a békemenet kapcsán láthattuk, mennyien mentünk el, mennyien voltunk ott, és méltó módon tudtunk megemlékezni az ’56-os hősökről.
(12.10)
Így is lehet ünnepelni, sőt így kell ünnepelni, főleg nemzeti ünnepeink alkalmával, tisztelt képviselőtársaim.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a magyarság állami létének nagyjából ezeréves történetét végigtekintjük, akkor azt láthatjuk, hogy az első 500 év úgy nagyjából egy erős Magyar Királysággal rendben volt, sőt európai szintű uralkodóink voltak, és Európát védelmeztük más veszélyekkel szemben. A második 500 év, úgymond a második félidő már sokkal inkább ellentmondásos. Láthatjuk azt, hogy oszmán-török megszállás, majd Habsburg-uralom, majd szovjet megszállás, és ez arra figyelmeztet minket, hogy a szabadságunk óriási érték, a nemzeti függetlenségünk óriási érték. Azt elveszíteni nagyon könnyű, visszaszerezni nagyon-nagyon nehéz, sok-sok szabadságharc, sok-sok áldozat kellett hozzá. És ne hagyjuk most sem ’56 örököseiként, hogy a szabadságunkat, a függetlenségünket mások elvegyék, ne hagyjuk azt, hogy esetleg Brüsszelből bürokraták irányítsák Magyarországot, és ne higgyünk azoknak a baloldali politikusoknak, akik egyébként szabadságot ígérnek, de közben egy európai egyesült államokról vizionálnak, amely a nemzeti megmaradás szempontjából létkérdés és sorsdöntő kérdés.
Mi, kereszténydemokrata politikusok továbbra is amellett állunk ki, hogy egy nemzeti keresztény elkötelezettségen épülő, értékrendben fölépülő erős Magyarországunk legyen, erős hazánk legyen, amely persze együttműködik a világ számos országával a kölcsönös tisztelet és megbecsülés alapján. Ha ezt elődeink kivívták ’56-ban, tartsuk meg ezt az örökséget, őrizzük meg függetlenségünket és szabadságunkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
