DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amiket Révész Máriusz képviselőtársam felsorolt, valamennyien egyetérthetünk benne. Ha megnézzük a magyar baloldal XX. századi történetét, akkor azt láthatjuk, hogy a bolsevik birodalom exportterméke az, amivel a XX. században és sajnos most a XXI. században is még mindig együtt kell élnünk.
Gondolhatunk 1919-re, de talán a legszégyenletesebb időszak a ’45 utáni időszak, amikor választási csalásokkal, szovjet szuronyok árnyékában szerezték meg a hatalmat. Gyakorlatilag a jogrendszert félresöpörve börtönözték be népünk legkiválóbb fiait vagy végezték ki őket. Megfosztották a polgári társadalmat annak éltető lelkületétől, kultúrájától, politikai rendszerétől, gazdaságától, s mint említettem, sokszor pusztán a fizikai létezés lehetőségétől is.
1956 az erre adott határozott nemzeti válasz volt. Nemzeti válasz erre a történelmi zsákutcára, amit a kommunizmus jelentett. Nemzeti válasz arra a birodalmi elnyomásra, amit a Szovjetunió jelentett. 1956 a nemzeti egységről is szólt.
Barsi Balázs ferences szerzetes minap írt cikkében istenélménynek nevezte ’56-ot - amelyet tízévesen élhetett át -, kifejezve azt a lelki felszabadulást, amit ’56 ősei hoztak el számunkra. Mit tett a baloldal? A baloldal először lövetett, azután úgy tett, mintha kompromisszumokat kötne, majd ismét visszahívta a szovjet birodalom tankjait, hadosztályait, és erőszakkal szerezte meg a hatalmat. Hónapok alatt legyűrte a munkástanácsokat, bebörtönözte a legkiválóbb vezetőket, s hosszú évekre elnémította a szabadság szellemét.
S mit tettek ezenkívül, hogy megszerezték a hatalmat? Az 1980-as évek végére gazdasági csődbe vitték az országot. S amikor bekövetkezett a csőd, és a nagy Szovjetunió már nem állt mögöttük, akkor kerestek új gazdákat, új hatalmakat, akik a továbbélésüket biztosították, biztosítják.
Ha a ’90 utáni történelmünket nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az új gazdák annyiban hálásak, hogy a hatalomhoz újra és újra hozzá akarják őket segíteni. Egyszer-kétszer sikerült is. Mi következik utána? Mindig a nép kifosztása, az emberek tönkretétele, majd a bukás után várnak megint egy polgári kormányzatot, amely a gyarapodás útjára viszi az országot, hogy újból és újból kiéhezve megkaparintsák a hatalmat, és megtévesszék az embereket.
Elhangzott 2006 ősze, amely szomorú évfordulója volt az ötvenéves ünnepi lehetőségeknek. Gondoljunk csak a szimbólumokra, amikor az ’56-os nagy emlékműben gondolkodtak egy ilyen szép évfordulón, mi az, amit megalkottak: egy vaskefét, egy oszlatóéket, amely az ő gondolataikban szerepel, amely úgy szerepel, hogy a hatalom megtartásának az eszköze, és 2006-ban is éltek ezzel a lehetőséggel.
2006 - hogyan jutottunk el odáig? Gyurcsány Ferenc hazugságokkal szerezte meg a hatalmat, erőszakkal tartotta meg - amit az akkori események is igazolnak -, és ugyanúgy gazdasági káoszba és csődbe vitte az országot, ahogy elődei. Fontos mementók ezek a dátumok, ezek a történések, ezeket mindig fel kell emlegetnünk, hogy az emberek tudják, hogy mi fenyegeti őket, mit jelent az az összefogás, amelyben felvásárolták most már az összes balliberális - beleértve a Jobbikot is - elemet azért, hogy demonstráljanak egy egységet. Egy egységet, amely pusztán a hatalom megszerzésének a kísérletéről szól. Csak győzelmet ígérnek, nem ígérnek fejlődést, nem ígérnek jobb körülményeket, vagy ha ígérnek, az ugyanúgy hazugság, ahogy 2006 előtt, és láthatjuk azt, hogy energiaunióról beszélnek, ami megint csak szabadpiaci viszonyokat és a globális tőke uralmát jelentené. Ettől kell megmentenünk ezt az országot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
