SOLTÉSZ MIKLÓS,
SOLTÉSZ MIKLÓS,
SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Valóban, 1956 ünnepe talán a legközelebb áll a szívünkhöz az ünnepek között, azért is, mert viszonylag közel volt, azért is, mert sokakat ismerhettünk, akik még megélték, túlélték, még most is közöttünk vannak, hála istennek, szabadságharcosok és hősök, és vannak persze köztünk olyanok is, akik a túloldalon a leverés részesei voltak. De azért azt érdemes kimondani, hogy az akkori kommunisták egy része, egy része persze megpróbált legalább abban a két hétben jobb lenni, egy kicsit változni, mellé állni annak az időszaknak, amely fölemelő volt a nemzet számára. Igaz, azután a kemény mag - Kádárék vezetésével - behívta a szovjeteket, és nem volt kérdés, hogy akkor még Dávid Góliáttal szemben ebben a harcban, egyenlőtlen harcban nem győzhetett.
31 évvel ezelőtt azt hittük, hogy elindul a rendszerváltozás, és az akkori demokratikus változásokat megértik a pártok és a pártvezetők is. Arra gondoltunk, hogy valóban magunk mögött hagyhatunk egy olyan négy-négy és fél évtizedet, a magyar történelem egyik legszégyenteljesebb, ha nem a legszégyenteljesebb időszakát, amit még a baloldali politikusok is megértettek. Egy időben úgy tűnt, hogy ezt így folytatni tovább nem lehet, azt a múltat - ahogy ők szokták mondani - végképp le kellene zárni, el kellene törölni. De látjuk, hogy mégsem így történt, hiszen az 50. évfordulón gyurcsányi terrorra ébredt, illetve nemcsak ébredt az ország, hanem azt élte meg 2006-ban.
Egyébként kevesen emlékeznek arra, hogy ők úgy kezdték akkor az ünneplést, hogy ide meghívták a nyugat-európai vezetőket, meghívtak államelnököket, miniszterelnököket, itt a Parlamentben fogadták őket. A Kossuth teret körbevették villamosokkal, hogy még véletlenül se tudjon akkor tüntetni az őszödi beszéd miatt ellenük senki. Majd az ünneplésük úgy folytatódott, hogy az államelnököktől elbúcsúztak, a miniszterelnököktől, miniszterektől elbúcsúztak, majd utána lövettek, verettek és rabosítottak embereket.
No, így ünnepeltek ők, azok, akikről azt gondoltuk, hogy a rendszerváltozáskor megváltoztatják az életüket, illetve a véleményüket a korábbi évtizedekről. És ők mondták ugyanazt a mondatot - mennyire freudi, talán így is lehet mondani -, hogy „hazudtunk reggel, éjjel és este”. Mondjuk, Gyurcsány Ferenc még a sorrendet sem tudta tartani: „hazudtunk reggel, éjjel és este”, ugye, ezt mondta. Ha visszagondolunk, hogy miért történt és mi történt a Rákosi-korszakkal szemben, egyszerűen az, hogy gazdaságilag is katasztrofális volt, és a demokrácia szempontjából is katasztrofális volt, amit csináltak.
Ugyanez történt most, 15 évvel ezelőtt, amit művelt Gyurcsány Ferenc és kormánya a puccsal megszerzett miniszterelnöksége során. Katasztrofális gazdasági helyzetet hozott az országnak, és utána pedig bebizonyította, hogy ő a demokráciához kapcsolódóan milyen álláspontot vall: szemeket lövetett ki, rabosított fiatalokat és százakat, és tönkretették ezrek és ezrek életét. Ráadásul a cinizmus egyébként később folytatódott, amikor fölvették ezt a Demokratikus Koalíció nevet, tehát egy ilyen párt veszi föl a demokrácia nevét, akik a legteljesebben demokráciaellenesek.
És nézzük meg a hétvégét! A 65. éves évfordulónál a jobboldal, a nemzeti oldal békésen, több százezren ünnepeltünk, és nemcsak itt, nemcsak itt a belvárosban, hanem szerte az országban és szerte, azt mondom, ott is, ahol magyarok laktak, Délvidéken is és máshol is, Kárpátalján, Felvidéken és sok helyen.
Ezzel szemben ők mit csináltak? Gyurcsány Ferencékkel együtt, közösen ünnepeltek, bocsánatot most sem kértek a 15 évvel ezelőtti terrorért. A baloldali hírportálok szerint is - tulajdonképp föl lehetett volna hívni a pódiumra az embereket, hogy név szerint bemutatkozzanak, olyan kevesen voltak - körülbelül néhány ezren voltak, és azt kell mondanom, hogy itt is folytatták a hazudozást. Fekete-Győr azt hazudta bele a tömegbe, abba a kétezer emberbe, hogy annyian vagyunk, hogy a Kodály-köröndig értünk. Nahát, óriási! Hazudnak reggel, éjjel és este, folytatják. És ami jellemzi őket, mutatja őket, hogy nemzeti zászló egy darab sem volt. A nemzeti ünnepen egy darab nemzeti zászlót nem vittek magukkal, hanem jobbikos zászló - gratulálunk önöknek, az őszödi böszmével együtt ünnepelnek! -, meg az összes többi baloldali zászló ott volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Így ünnepelnek ők. Mi máshogy, és ezt az emberek látják. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
