BŐSZ ANETT
BŐSZ ANETT
BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan intézményről szeretnék ma délután önöknek mesélni, ami sokat jelent az érdieknek és mindenkinek, aki a térségben él. Szóltam már a tisztelt Ház előtt az Elvira majorról, de most ünnepeltként emlékezem meg Európa legnagyobb csonthéjasgyümölcs-génbankjáról.
Kacifántos út vezetett el idáig az Elvira major életében. Ugyan a politika gyakorta beleszólt az elmúlt 70 év működésébe, az ott dolgozók azonban egy pillanatra sem tévesztették szem elől azt a célt, amiért ideérkeztek Érd és Tárnok határába, mindig óvták, védelmezték és gyarapították ezt a nemzeti kincset.
Szót kell ejtenünk arról, ha a klímaváltozás vagy bármely kegyetlen természeti csapás érné Európa szinte bármely régióját, akkor segítségül hívhatnák az ott élők az Elvira majort, és a génbankból újra tudnák telepíteni azokat a gyümölcsösöket, amelyek hiányoznak számukra.
(16.10)
Így tehát a gyümölcsgénbank vírusmentes törzsültetvényei a jövő garanciái is egyúttal.
Egy születésnapost, különösen, ha ilyen szép kort ért meg, mint az Elvira major, illik méltóképp köszönteni, ezért kérem, engedjék meg, hogy röviden ismertessem ezt a történetet, ami elvezetett idáig.
Ideális természeti adottságainak köszönhetően a napsütéses órák számának és a domborzati viszonyoknak köszönhetően Érd már a római időktől fontos szőlőtermelő tájegységnek számított. Ez a hagyomány és a gyümölcstermesztési kultúra időről időre eltűnt, háttérbe szorult, majd újra előtérbe került a település mintegy 800 éves története során. Az itt élőknek sokáig elsődleges megélhetési forrása a mezőgazdaság volt, különös tekintettel a gabonatermesztésre és a szőlőművelésre.
Érd egyike volt azoknak a településeknek, amelyek nem ijedtek meg a filoxérajárványtól, noha a betegség a szőlőtermesztés lehetőségét a helyiektől is elvette. Az itt élők megküzdöttek azért, hogy egy korábbinál stabilabb, kiszámíthatóbb és fenntarthatóbb megoldást keressenek, és előnyt kovácsoltak a bajból. Az őszibarack-termesztés, később pedig a meggy és a csonthéjas gyümölcsök nagyon fontos szerephez jutottak, így nem csoda, hogy a II. világháború után a földosztások egyik kedvezményezettje volt az Elvira major. Történelmi területén kijelöltek egy 40 holdas mintagazdaságot. Az első kutatóintézetek 1950 körül jöttek létre, azóta őrzik, fejlesztik töretlen kitartással hazánk és az egész Kárpát-medence csonthéjasgyümölcs-állományát. Az Elvira majorban 20 évvel később kezdődött a faiskolai termesztés. A mai napig az ország legfontosabb faiskolái közt tartjuk számon az Elvira majort.
A városban senkinek sem kell bemutatni az érdi bőtermő meggyet, amely csak egy a számos kincs közül, amit az Elvira major 2200 tételt számláló génbankjában megtalálunk, és immár fél évszázada gyűlnek szép sorjában ezek a tételek. Nem túlzás azt állítani, hogy az Elvira major megmaradása és gyarapodása Magyarország és a jövő nemzedékeinek érdeke és értéke.
Nem véletlen, hogy a jelenlegi városvezetés és szövetségesei, amikor a korábbi fideszes polgármester és szövetségesei ipari parki területté kívánták tenni az Elvira majort, akkor a demokraták és számos érdi civil ellenállt, és azt mondta, hogy eddig és ne tovább, a majorból egy tapodtat sem. Érd és térsége ide kizárólag környezetbarát, a major érdekeit szem előtt tartó, megfelelő véderdősávot fölhúzni képes és természeti kincseket figyelembe vevő beruházásokat vár, bármilyen fontos is az, hogy a helyi gazdaságot fejleszteni tudjuk, és ez kifejezetten fontos.
Ugyanakkor nekem személyesen feltett szándékom az, hogy az Elvira major körül egy olyan látogatóközpontot is létre tudjunk hozni, amely kiemeli az Elvira majort az eddig ismert csonthéjasgyümölcs-génbankok sorából, és egy olyan sorba emeli be, mint például a Kis-Balaton vagy bármely nemzeti parkunk látogatóközpontját. Ugyanis az egy dolog, hogy a felsőoktatásban kiemelt szerepe van az Elvira majornak és a kutatásban is, de nagyon jó lenne, ha a közoktatásba is elmehetne ez a tudás, nagyon jó lenne, ha a kisiskolások tudnák megismerni azt, hogy mennyire fontos a XXI. században az ember és a természet oly módú együttélése, hogy az nemcsak a jelent, de a jövőt is gyarapítani tudja. Én abban bízom, hogy erre együtt képesek leszünk.
Isten éltesse az Elvira majort és a benne dolgozókat! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hajdu László tapsol.)
