KOVÁCS PÁL,
KOVÁCS PÁL,
KOVÁCS PÁL, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Valóban, önnek igaza van abban, hogy az ország sorsát valamilyen szinten eléggé komolyan érinti az, hogy az ország energetikájával mi fog történni. A Paksi Atomerőmű létesítése ezelőtt öt évtizeddel eldőlt, ezzel az a kérdés is eldőlt, hogy a radioaktív hulladékokkal foglalkozni fogunk, de menjünk szépen sorba.
Azzal kezdeném, amikor ön azt mondja, hogy az Országos Atomenergia Hivatal és a Paks II. között éles szakmai vita folyik - éles szakmai vita nem is folyhat, egyetlenegy dolog folyhat itt: egy engedélyesi szerepkörről van szó, az engedélyes tudomásul veszi azt, amit a független hatóság az ő részére előír. Tehát itt vitának helye nincs. Szakmai egyeztetések folyhatnak és folynak is az Országos Atomenergia Hivatal és a Paks II.-projekttársaság között.
Mint azt tudja, a paksi tárca nélküli miniszter is ennek a munkának és a tárcák közötti munkák elosztásának a felelőse, úgyhogy mi is csak koordinációval foglalkozunk, az Országos Atomenergia Hivatal vezetésével, vezetőjével szinte nem is találkozunk, csak azokban az esetekben, amikor ő határozatokat hoz, és ezeket a határozatokat ismerteti a számunkra.
Ami a Paksi Atomerőmű hűtését illeti, a hűtés Paks II. esetében műszaki megoldással olyan hőmérsékletre hozható, ami hőmérséklet nem fogja zavarni sem a Paks I., sem a Paks II. működését. A Paks I. és a Paks II. párhuzamos üzeme nagyon-nagyon rövid időszakra elképzelhető, hiszen az atomerőmű élettartam-hosszabbítása és üzemeltetési engedélye addigra lejár.
(11.20)
Szeretném önt megnyugtatni arról, hogy abban a pillanatban, ahogy a Paksi Atomerőműnél, a jelenleg működő Paks I.-nél olyan elképzelések fogalmazódnak meg, amelyek alapján élettartam-hosszabbításban gondolkoznak a továbbiakban, akkor az a döntés az önök asztalára fog kerülni, hiszen az atomenergia-törvény, az atomtörvény alapján ez a döntés parlamenti hatáskört és a parlament előzetes elvi jóváhagyását igényli. Tehát semmiből nem fognak kimaradni, ha ilyen döntés születik. Gondolom, hogy ez a döntés majd annak idején egy komoly gazdasági elemzésnek lesz a kérdése, hogy vajon érdemes-e ezt az élettartam-hosszabbítást csinálni és műszakilag kivitelezhető-e. S természetesen azt is az Országos Atomenergia Hivatalnak kell majd eldöntenie, hogy ez megfelelően biztonságos-e az ország szempontjából. Tehát ezek a kérdések mindenképpen ide fognak kerülni az önök asztalára.
A nagy aktivitású hulladékok elhelyezésével kapcsolatban annyit tudnék önnek mondani, hogy Magyarország a kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésében nemcsak Európában, de világszerte is kiváló példát mutatott akkor, amikor Bátaapátiban ezt a létesítményt létrehozta. Mivel, mondom, ötven évvel ezelőtt megszületett az a döntés, hogy atomenergiával foglalkozunk, az atomenergiára támaszkodunk a biztonságosabb energiaellátás és a diverzifikáció érdekében, így az a kérdés is megoldódott, illetve az a kérdés is az asztalon van, hogy a nagy aktivitású hulladékok kérdését hogyan kezeljük. Természetesen van megoldás, lesz megoldás, de ez a megoldás attól is függ, hogy a jövőben milyen műszaki megoldások születhetnek; így például a kiégett üzemanyagok újrafeldolgozása az asztalra kerül-e vagy sem, lesz-e ilyen technológia, és ezt a technológiát vajon ki lesz képes majd véghez vinni és milyen kondíciók mellett.
Szeretném önt megnyugtatni, hogy ezeknek a kidolgozásán az orosz partnerünkkel együtt komolyan dolgozunk, legalábbis Paks II. esetében, Paks I. esetében pedig majd meg fogjuk nézni, hogy milyen lehetőségek nyílnak. Azt is tudni kell, hogy jelen pillanatban ilyen módszerre a gyorsneutronos szaporítóreaktorok esetében lesz majd lehetőség, amit most éppen az orosz fél egy ólomhűtésű, 300 megawattos reaktor esetében fog elvégezni.
Aktív törésvonal esetében szeretném idézni önnek az Országos Atomenergia Hivatal májusban közzétett értékelését, amely úgy szól: „A paksi telephely környezetében lévő vetőrendszer léte legalább fél évszázada ismert. A Paks II.-projekt megalapozásához végzett igen részletes és komplex, például műholdas vizsgálatok és az elmúlt több mint harminc év kutatásai során felhalmozott ismeretek bizonyítják, hogy még a 10 millió év gyakoriságú földrengések sem képesek olyan elmozdulást okozni a területen, amely érdemi hatással lenne az erőmű biztonságára.” Tehát ebben is szeretném önt megnyugtatni. Csak egy példával szeretnék élni nagyon röviden: ha a 4-es blokkon leejtenek egy kalapácsot, akkor azt már a mikroszeizmikus ellenőrző rendszerünk nem tudja kimutatni, hogy az valóban földrengés volt-e vagy valami más. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
