UNGÁR PÉTER
UNGÁR PÉTER
UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon azok az emberek, akik gondoskodó munkát végeznek, nincsenek megbecsülve. A helyzet a következő: nagyon sok olyan magyar nő van, főleg 50 és 60 év között, akikre egyszerre hárul az a teher, hogy a sokszor demenciával élő szüleiket vagy a házastársuk szüleit gondozzák, az a teher, hogy a háztartásban is ők végezzék a gondoskodó munkát és mellette fiatal felnőtt gyermekeiknek is segítsenek. Több mint százezer ilyen ember van, és róluk megfeledkeztünk az elmúlt több mint tíz évben.
Ezek az emberek ráadásul azok, akiknek a gondoskodó munka nincs kifizetve, nincs a gazdasági rendszerbe ez beszámolva, hiszen nagyon sokszor több mint százezer azoknak a száma is, akik informális módon vesznek részt a gondoskodó munkában, tehát informális módon dolgoznak úgy egy háztartásban, hogy gondoskodó munkát végeznek. És nagyon sokan amúgy ezt külföldön teszik meg, Ausztriába, sokan Németországba ingázva.
Összességében tehát három kérdésem lenne ezzel a problémával kapcsolatban. Az egyik, hogy az otthongondozási díjat a nem gyermeküket gondozók esetében mikor fogják megemelni a minimálbér szintjére. A második, hogy beszélnek-e az osztrák és a német kormánnyal azzal kapcsolatban, hogy a gondoskodó munkát végző embereknek a helyi minimálbért megadják minden esetben. A harmadik pedig az, hogy összességében belátják-e azt, hogy az az ideológiai, fundamentalista jobboldali álláspontjuk, mely szerint az idősgondozás a család felelőssége, nem tartható a magyar demográfiai mutatók mellett, ez nem vág egybe a magyar emberek élt valóságával; és mikor ismerik el, hogy nem az egyháznak, hanem a magyar államnak alapvetően a feladata az, hogy az idősgondozásra költségvetési forrásokat tartson, mert sem az egyház, sem a családok önszorgalomból nem fogják tudni ilyen mutatók mellett ezt ellátni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
