GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC (DK): Ha egy kormány nem a haza sorsával foglalkozik, hanem az általa teremtett démonokkal küzd, akkor ez az ország romlásnak indul. Nagyjából ezt látom Magyarország és a magyar kormány esetében is.
Az ország vagy a kormány démonként küzd egy 91 éves idős emberrel. Hallva a kormányfő beszédét, teljesen nyilvánvaló, hogy a kormányfő továbbra is démonként küzd öltönyös brüsszeli férfiakkal és kosztümös brüsszeli hölgyekkel, démonként küzd egy Gyurcsány nevű képviselővel, és ha jól látom, újabban démonként küzd százezrekkel, akik nem akarnak többet, mint azt mondani, hogy szeretnénk szabadon szeretni, mert gondoljuk, hogy a szeretet szabadsága megillet bennünket; a kormányfő nem így látja, ő démonizálja ezeket.
(13.40)
Lehet démonokkal küzdeni, de ettől nem fog felemelkedni a haza. Mondhatják, hogy bátor ember, aki küzd, de ez a bátorság nekem, nekünk nagyjából a falusi búcsúk kemény legényeinek bátorságát idézi (Nacsa Lőrinc: Mondta Jakab! - Derültség a kormánypártok soraiban.), akik arra alkalmasak, hogy tönkretegyék a falu életét, de arra nem (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy köztiszteletnek örvendjenek. Valójában ezen ütőemberek, ezen legények bátorsága mögött végzetes önbizalomhiány áll, egyfajta bezártság saját világukba, és félelem egy, az övéknél színesebb, összetettebb, sokrétűbb világgal való szembenézéssel szemben. Legszívesebben menekülnének, de mert menekülni nem tudnak, ezért belekötnek a környezetbe kormányfőként vagy éppen a falu verőlegényeként. (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.)
Az ilyen kormányfő nem egyesíti a nemzetet, hanem behúzódik sajátjainak sáncai mögé, mert csak ott érzi magát biztonságban. Egy ilyen kormányfőnek párttitkár-mentalitása van (Közbeszólások, derültség és taps a kormánypártok soraiban.), mert valójában nem a nemzetet, a hazát képviseli, hanem csak saját pártját. Egy ilyen kormányfő mindig alkalmatlan lesz arra, hogy nemzetét egyesítse, mert képtelen elfogadni - mint a falusi verőlegények -, hogy bizony az ország, a haza, a falu és a város, az sokszínű, ő megijed ettől. A vidékről jött, a grundon küzdeni tudó embernek az ereje ez, amelyet egy pontig természetesen lehet becsülni. Mi azt gondoljuk, hogy ez a mentalitás, ez valójában veszélyezteti a hazát, és Magyarországot éppúgy a nyugati világ szélére sodorja, ahogy a bajkeverők is előbb-utóbb a falusi lakodalmak és a falusi búcsúk szélén találják magukat.
Valójában mi nem ilyen embereket szeretnénk a falu, a város, az ország vezetőinek. Azoknak, akik démonnal küzdenek, azoknak nem vezetőknek kell lenniük, hanem nekik segítséget kell adni; szakértő segítséget javasolnék a kormányfőnek is, hogy túl tudjon lenni a démonok által okozott veszélyérzetén, kisebbrendűségi komplexusán, azokon a félelmein, amely félelmek miatt Magyarországot állandóan háborúba vezeti.
Magyarország nem háborúzni akar, Magyarország békét akar (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), és ha maga kíváncsi a magyar emberek véleményére, mert ön szerint ezek a legfontosabbak, és ha a magyar embereket meg kell kérdezni fontos ügyekben népszavazáson, akkor tegyük már a fel a kérdést: vajon miért nem kérdezte meg, hogy akarják-e azt az Alaptörvényt, amelyet maguk ránk erőltettek? Higgye el nekem, a magyarok azt válaszolnák mind a mai napig, hogy nem akarják azt az Alaptörvényt, de maga nem elég bátor, hogy ezt az Alaptörvényt népszavazásra bocsássa. Hogyha maga úgy gondolja, hogy bizony meg kell kérdezni az embereket, akkor megkérdezte-e az embereket, hogy kívánják-e Paksot bővíteni, akarják-e Paks II.-t. Vagy elment lényegében titokban Moszkvába, és hazajött két nappal később, és bejelentette, hogy lesz Paks II.? Volt-e bátorsága megkérdezni a hazát, a nemzetet, a népet? Nem volt. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Dehogynem!) Maga gyáva volt hozzá azért, mert tudja, hogy a magyarok nem szavazták volna meg. Vajon megkérdezte a magyarokat, hogy akarnak-e Fudan Egyetemet, akarják-e, hogy ha van sok száz milliárdunk a magyar felsőoktatás fejlesztésére, akkor azt egy kínai egyetem bővítésére, megalapítására kívánjuk fordítani? Nem akarják - és maga nem kérdezi meg őket.
A maga számára a népszavazás valójában hatalmi, politikai játék. De szeretném önnek mondani: az élet igazsága nem keverhető össze a propaganda hamisságával, mert ha így tesz, akkor hamis lesz az ország egésze hamis intellektussal, erkölccsel, kultúrával, és nem felemeli, hanem tönkreteszi az országot. Valójában ez az ön eddigi tevékenységének a mérlege.
Az, hogy ön személy szerint hogyan fog ezzel megbirkózni, az ön dolga, szerintem kaphat ehhez szakértő segítséget, az országnak másfajta segítség kell, meg kell szabadulni öntől és a kormányától, nincs más út. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ezt úgy hívják, hogy választás. Sokan szeretnék magát valójában elzavarni most. Nekik azt mondom, hogy ne tegyék, ne tegyék, mert demokratikus Magyarországot demokratikus eszközökkel, bár nem szabad és nem tisztességes, önök által manipulált, de mégiscsak választásokon kell megdönteni, és magukat, merthogy ország- és nemzetrontók, magukat, merthogy elárulják a hazájukat valójában, magukat egy választáson el kell küldeni oda, ahova valók. És hogy hova valók? A történelem azon szereplői közé, akikről a végén hazájuk, nemzetük, az a világ, amire mi tisztelettel nézünk, leginkább megvetéssel emlékszik meg (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), azt mondja, hogy őket nem akarjuk, mert a hazát nem felemelték, hanem tönkretették, az életet nem szabaddá tették, hanem valójában odalöktek bennünket koncként indulat és harag tárgyában. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)
Önnek az ön szemében mi nem nemzettestvérei, polgárai, embertársai vagyunk, hanem kiiktatandó hiba, és tudja, az a kormányfő, aki a hazája egyik felére kiiktatandó hibaként tekint, az valójában maradjon inkább párttitkár! Ezt javaslom önnek is.(Dr. Vadai Ágnes közbeszól. - Taps a DK, szórványos taps az LMP soraiban.)
