Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Völner államtitkárral és más fideszes potentátokkal számtalan alkalommal vitatkoztunk már a devizahiteles-helyzetről, annak a megoldatlanságáról, amikor államtitkár úr és a többiek mindig elmondták nekem, hogy a csodálatos, egymást követő Orbán-kormányok mennyire jól megoldották ezt a helyzetet, bezzeg máshol, más vidékeken hogy alakult mindez. A helyzet az, államtitkár úr, hogy most az utóbbi hetekben megint egy tragikus esemény, egy többgyermekes édesapa öngyilkossága borzolta a kedélyeket a tekintetben, hogy ez a borzalmas szituáció talán megelőzhető lett volna abban az esetben, hogyha ez a család nem marad segítség nélkül.
Azt látjuk, hogy most nem egy család példájáról kell hogy beszéljünk, hiszen ez a kormány európai uniós rekorder módon mintegy 18 ezer elhelyezés nélküli kilakoltatáshoz asszisztált, ennyit vezényelt le Magyarországon, ezért szoktam önöket Európa legkegyetlenebb kormányának nevezni. A helyzet az, hogy önök szépen elmennek az ilyen szituációk mellett, egész egyszerűen a lelkükben nem mozdul meg semmi, amikor emberek életüket veszítik el, családok vagy családfők kényszerből szorulnak külföldre, és igen, van, aki itt tőlem két méterre teljesen vígan beszélget egy ilyen téma hallatán, egyébként elképesztő mindez.
Azt is látjuk, hogy amikor a bankrendszerrel meg kellett volna állapodni abban, hogy a károsultak helyzetének rendezése érdekében végre tegyenek valamit, mondjuk, aki 160 forinton vette fel az úgynevezett hitelét, annak forintosítsák is 160 forinton, önök mit csináltak? Kötöttek egy paktumot a bankrendszerrel. Még Kósa Lajos is elmondta, hogy mekkora óriási problémát jelentene a piaci árfolyamon történő forintosítás, de önök a 160 helyett 256 forintos piaci árfolyamot vertek az emberekre, így a lopott holmi egy jó részét egész egyszerűen jóváírták a bankok számláin, aztán van képük devizahiteles-megoldásról beszélni.
Még egyszer mondom, államtitkár úr, 18 ezer kilakoltatás! Ön nem tud európai kormányt mondani, egyet sem, akinek a nevéhez ennyi tragédia, ennyi könny és ennyi szétszakított család fűződne. És tudom, hogy ön miről fog beszéni, a 2010 előtti korszakról. Egyébként én is kritikusa vagyok az akkori gazdaságpolitikának, de 2001-re is emlékezzen vissza, amikor az egyoldalú szerződésmódosítások lehetőségét önök engedték ki a palackból. Beszéljen arról is, államtitkár úr, hogy a koronavírus okozta járványügyi veszélyhelyzetben hogy fordulhatott elő, hogy a kisnyugdíjasok és a minimálbéresek 33, illetve 50 százalékos végrehajtói letiltásokkal szembesültek devizahiteles ügyekből következően, és önök nem tettek semmit egy társadalmi-szociális kataklizmahelyzet közepén.
(16.30)
Éppen ezért mondom azt, hogy új elszámolási törvényre van szükség, minden egyes hitelt újra kell számolni családról családra, szerződésről szerződésre, és a végén megnézni, hogy ki tartozik kinek, hogy az önök szövetségesei, akikkel lepaktáltak, akikkel az EBRD-paktumot megkötötték, a bankok tartoznak-e a károsultaknak, vagy tényleg az emberek tartoznak nekik. Én állítom, hogy az emberek kell hogy visszakapják azt a kártérítést, kompenzációt, amivel önök tartoznak nekik, hiszen önök kötötték azokat a paktumokat, amelyekkel elvették az emberek pénzét. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Nyitottak-e egy új elszámolási törvény megalkotására? Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
