DR. BRENNER KOLOMAN,
DR. BRENNER KOLOMAN,
DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Először is kezdjük ott, hogy ez egy salátatörvény, amelyben rendkívül sokfajta törvénymódosítás fekszik itt a tisztelt Ház előtt. Van benn egy kis közpénzjelleg-elvesztés, van benn egy kis dubajozás, de egyébként nagyrészt a magyar egyetemi világról szól valóban.
Orbán államtitkár úr kissé távolabbról kezdte az expozéját, ezért engedtessék meg nekem, hogy szintén egy kicsit szélesebb kontextusban kezdjek hozzá a vezérszónoki felszólalásomhoz. Államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy most már aztán a központi bizottság határozata szerint senkiben nem lehet kétség afelől, hogy ez az egyetemi modellek legjobbika. Engedtessék meg nekem, hogy ezzel, mint volt egyetemi vezető, én több ponton is vitába szálljak. Először is az a fajta megközelítés, miszerint ezt az egyetemi szenátusok önként kérték volna, ne haragudjon, államtitkár úr, több, mint cinikus. Mindannyian tudjuk, hogyan történtek ezek a szenátusi ülések: az önök minisztere vagy küldötte egy meglehetősen, hogy is mondjam, menedzserek számára összeállított PPT-vel odament, és ígért fűt-fát-bogarat, különösen európai uniós pénzt, amit aztán az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor gyakorlatilag azért nem akar most az Európai Unióból a magyar egyetemi világ számára folyósítani, mert ha esetleg a Fidesz egypárti túlhatalmán számonkérnék a jog uralmát, hát, hova jutnánk és milyen következtetésekre.
Abban semmilyen vita nincs közöttünk, ahogy azt államtitkár úr nagyon helyesen kifejtette, hogy a magyar egyetemi világ kiemelt nemzetstratégiai cél. A tudás támogatása a XXI. században, amely a tudás és az információ évszázada, kizárólag a magyar egyetemi világ és a hozzájuk kapcsolódó környezet, a pedagógusképzésen keresztül pedig a teljes társadalom tudásszintjének növelése juttathat el a XXI. században minden magyar polgárt ahhoz a jóléthez és szabadsághoz, amelyet 32 évvel a rendszerváltoztatás után, úgy gondolom, megérdemel. Abban sincs vita közöttünk, hogy a magyar egyetemi világ GDP-arányos támogatásának 2 százalékon kellene stabilizálódnia. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, ahogy államtitkár úr is mondta, egyenes folytatása a modellváltásoknak.
Ahogy az akkori vitákban is elmondtam, én soha nem az alapítványi formával szemben érveltem, én azzal szemben érveltem mindig, hogy ezt előzetes hatástanulmányok nélkül, megfelelő egyeztetések nélkül, az egyetemi vezetők és az egyetemi polgárok, tehát az egyetemi oktatók, hallgatók és a dolgozók véleményének kikérdezése nélkül, ilyen erőltetett formában nem lett volna szabad rászabadítani, és ezért ezeket a ’22 áprilisa után felálló nemzeti egységkormányunk természetesen felül fogja vizsgálni. Rengeteg olyan módosító javaslatot nyújtottam be én magam is a tisztelt Házban, amely biztosította volna azt, hogy a középkor óta létező, nagyon fontos egyetemi autonómiát annak ellenére meg tudjuk védeni, hogy önök úgy alakították ki ezeknek a kuratóriumoknak az összetételét, hogy először is kizárólag fideszes potentátokkal töltötték fel. És hagyjuk már azt a cinizmust, hogy Szili Katalin most éppen nem fideszes; aki ezt el meri mondani egy tévében, az, bocsásson meg nekem, de a szokásos fideszes cinizmuson is túlmutat. Azt gondolom, az a tény, hogy ezek a kuratóriumok gyakorlatilag saját magukat tudják aztán végeláthatatlan időkig meghosszabbítani, az szájon csapása, egyszerűen arcul csapása a magyar egyetemi világnak és a középkor óta fontos egyetemi autonómiának.
Azt gondolom, hogy rengeteg egyéb változat is megvolt, nemcsak az én javaslatom, amelyet önök leszavaztak a parlamentben, miszerint ex officio, tehát hivataluknál fogva legyenek tagjai a kuratóriumoknak az egyetemi megválasztott vezetők, hanem például rengeteg egyéb, nagyon jó javaslat is napvilágot látott, önök azonban egyet sem vettek figyelembe. Mondok néhány példát. A kuratórium elnökét a szenátus és a miniszter konszenzusos alapon bízza meg, ne csak a miniszter, mint jelenleg. A szenátus által választott tag lemondása vagy elhalálozása esetén a helyét ismét a szenátus tölthesse be, és főleg a kuratórium tagjainak elhalálozása esetén a helyét csak konszenzusos alapon vagy csak a szenátus tölthesse be. A szenátus legyen már jogosult a kuratórium tevékenységét évente értékelni, és számoljon be a kuratórium, hogy mit tesz. Ötévente meg kellene erősíteni a kuratóriumokat a szenátusnak, vagy visszahívni, ha elégedetlenek vele.
Most csak mondtam néhány példát, amivel önök, ha valóban komolyan gondolták volna azt, amiről itt most az államtitkár úr beszélt, biztosíthatták volna a szélesebb magyar közvéleményt arról, hogy ez nem arról szól, hogy gyakorlatilag önök egy esetleges kormányváltás esetén a magyar egyetemi világot át akarják menteni egy olyan konstrukcióba, ahol az új kormánynak nem lesz hatásköre. Most tisztelettel jelezném, hogy az új, felálló nemzeti egységkormányunkban a Jobbik az ellenzék egyetlen jobboldali, keresztényszociális alapon álló néppártjaként azért fog részt venni, hogy kiálljunk, mint magam az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében jelentéstevő, az egyetemi autonómiáért és az akadémiai szabadságért, és hogy ezekben a felülvizsgálatokban mi meg fogjuk kérdezni a választott egyetemi szenátusokat, hogy kívánják-e azt, hogy visszaálljon az élet rendje. Hiszen nem, államtitkár úr, nem, minden nemzetközi példa azt mutatja, hogy Európában, mert mi itt Európában vagyunk, nem az Amerikai Egyesült Államokban, ahol egy teljesen más fejlődési folyamat révén alakultak ki azok az egyetemek, amelyekről ön beszélt az expozéjában, itt, Európában minden kiváló és a nemzetközi rangsorban jól szereplő egyetem állami fenntartású. Állami fenntartású, és oda kell adni ugyanezeket a pénzösszegeket a kivéreztetett (Orbán Balázs: Nézd meg a finn egyetemeket!) magyar egyetemi világnak, ahol az egyetemi tanársegédek nettó 145 ezer forintot keresnek. Akkor lesz bizony, ha van keret, kutatási pénz, nemzetközi rangsorban is előrelépés. Akkor és csak akkor. Ez nem azon múlik, hogy egy modellváltáson túlesünk vagy sem, hanem azon múlik, hogy finanszírozom-e kiemelkedően, mert nemzetstratégiai érték, a magyar egyetemi világot, vagy pedig nem finanszírozom.
Azt pedig, hogy az elmúlt 12 évben Orbán Viktor és a Fidesz kivéreztette a magyar egyetemi világot, mindenki tudja, és arányosan a költségvetésből önök vontak ki forrásokat. Önök is vontak ki forrásokat, így pontos. Önök is vontak ki forrásokat, és ez az EMMI felállításával kezdődött, ahol megszűnt az, ami egy normálisan működő kormányban, kormányszerkezetben van, hogy az oktatás ügye osztatlanul egy oktatási minisztériumhoz tartozik, az óvodai képzéstől az egyetemek világáig, a felnőttképzésig bezárólag, mert azt gondolom, azt mindenki beláthatja, hogy ezt nem lehet szétszabdalni, ahogy az a jelenlegi kormányzati struktúrában van, hogy az oktatás területe körülbelül három különböző minisztériumhoz tartozik. Nevetséges az egész, átláthatatlan folyamatok vannak. Látjuk, hogy mi az eredménye ennek.
(12.30)
Az utolsó olyan pont, amit még tényleg szeretnék külön kiemelni, azok az úgynevezett stratégiai tervek. Volt szerencsém annak idején egyetemi vezetőként jó sok ilyen stratégiai tervet összeállítani, mint stratégiai dékánhelyettes. Na most, az indikátorokkal és az egyéb dolgokkal történő bűvészkedés, ha szabad így mondani, nagyon kedves az én lelkemnek, mert sokat dolgoztam vele, na de, azt gondolom, hogy mondjuk, ez az Excel-táblázat gyakorlatilag semmilyen más munkamódszert nem takar, mint azt a korábbi munkamódszert, hogy az egyetemi világnak juttatunk ekkora összeget. Jelzem, az összösszege a felsőoktatásnak mindig is 400-500 milliárd körül volt, csak az elemi költségvetés volt 200 milliárd körül, tehát itt igazándiból volt és van némi forrásbővülés, de nem gondolom, hogy ez akkora súllyal esik latba.
Azt gondolom, a szenátusok azóta már rájöttek, hogy őket annak idején bizony-bizony átverte a kormányzat, hiszen sokkal több pénzt ígértek nekik EU-forrásból, de ez a pénz nem érkezett meg hazánkba. Ez a mostani előterjesztés azt kívánja valamilyen módon palástolni, hogy ez nem történt meg; hogy önök, hivatkozva erre, a modellváltást rákényszerítették az egyetemi világra erőltetett tempóban, gleichschaltolva az egész egyetemi világot, egy-két kivétellel. Hát, gyakorlatilag, lássuk be, azért az teljesen más, mint egy vidéki kis egyetem vagy ahogy államtitkár úr jelezte, egy Moholy-Nagy Egyetem, amely egy kis egyetem egy-két szakkal. Ott egy alapítványi formának van terepe, ahogy mindig elmondtam minden vitában, de egy sok karral rendelkező nagy tudományegyetem esetében, mint a Szegedi Tudományegyetem vagy a Pécsi Tudományegyetem, vagy a Debreceni Tudományegyetem, ebben a formában nincs keresnivalója, azok állami fenntartású egyetemek kellenek hogy maradjanak, és kiemelten kell a magyar államnak támogatnia őket.
Azt gondolom, hogy erről a formáról most, ezekből a hónapokból és évekből mind az egyetemi polgárok, mind az egyetemi vezetők bőven rendelkeznek majd annyi tapasztalattal, hogy ha 2022 áprilisa után feláll a nemzeti egységkormányunk, akkor egy felülvizsgálat során támogatni fogják a mi javaslatunkat, hogy állítsuk vissza a tisztességesen és jól finanszírozott állami felsőoktatást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki sorokból.)
