DR. ORBÁN BALÁZS,
DR. ORBÁN BALÁZS,
DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Meg fogom nézni, ha 2002 és 2010 között ön egyetemi vezető pozíciót nem töltött be, bocsánatot fogok kérni, ha igen, akkor nekem van igazam. Ez tény, ezen vitatkozni nem lehet.
(13.30)
Tehát lehet, hogy az akkori rendszerben úgy szocializálódott az egyetemi vezetés, hogy különböző terveket kértek a minisztériumban minden héten meg minden hónapban, és azokból aztán nem lett semmi. Lehet, hogy meglepetéssel tapasztalták, hogy itt viszont van, de most az történt, hogy ami terveket összeírtak, ami összeget a tervek végére odaraktak, azokat fogják megkapni. Azokat fogják megkapni! És innentől kezdve nem értem, hogy ez miért az egyetem számára sérelmes pozíció.
A másik része, hogy való igaz, négy évre történik a finanszírozás rögzítése, de ezt azzal hasonlítsuk össze, hogy például 2010-et megelőzően minden egyetemi vezetőnek a miniszternél kellett lobbiznia, hogy a jövő évi költségvetés rendben legyen (Dr. Hiller István: Nem…), mert a költségvetési törvényben úgy kellett évről évre kilobbizni a forrást. Úgy kellett kilobbizni a forrásokat! (Dr. Hiller István: Hároméves megállapodás…) Igen, csak nem mindig sikerült a megállapodásokat betartani. Nyilván, persze lehet arra fogni, hogy jött a világgazdasági válság, és megváltozott a környezet, de mégiscsak arról volt szó, hogy végső soron azok jutottak a finanszírozási forráshoz, akik minden évben ott kilincseltek, és megkapták azokat a forrásokat. (Arató Gergely közbeszól.) Most az Országgyűlés törvényben rögzíti, hosszú időre előre. Van egy hosszú távú finanszírozási szerződés, és van egy törvényi garanciarendszer, ami ennek az első időszakát pedig kifejezetten kiemeli.
Itt volt egy kis fennforgás, hogy most ez osztrák, nem osztrák modell. Magára a rendszerre, az alapítványi formára Európában, ahol az elmúlt években váltás volt, finn példát lehet hozni. Való igaz, hogy az a finn egyetemi példa még nincs a top 100-ban, de ha megnézi, alelnök úr, hogy az elmúlt tíz évben milyen változások történtek azon az egyetemen a nemzetközi rangsor tekintetében, akkor azt fogja látni, hogy masszív, meggyőző az előrelépés. Tehát a modell finn, és a finanszírozási rendszer, amiben van egy alapfinanszírozás meg van egy teljesítményalapú finanszírozás, az az osztrák.
Egyébként ez tényleg egy filozófiai vita, de azért arra felhívnám a tisztelt baloldal képviselőinek a figyelmét, hogy ha megnézzük a top 100-as egyetemeket, akkor ott nem sok európai egyetemet találunk, egypárat találunk, de a legjobb egyetemek Nyugaton és Keleten vannak. Tehát az Amerikai Egyesült Államok még mindig tartja magát, és brutálisan jön föl a Kelet, nemcsak Kína, hanem Délkelet-Ázsia és egyéb területek is. Tehát az európai egyetemi rendszer, az európai kutatás-fejlesztés, az európai felsőoktatás kifejezetten nem a zenitjén van, hanem problémákkal küszködik. Az más kérdés, hogy ott több száz éve bevett rendszerek vannak, a német világban azért inkább az állami finanszírozás oldalán; a brit modell egy sajátos modell, és mindenki próbálkozik különböző utakon, de azok az európai egyetemfinanszírozási modellek, amelyeket példaként használtak, tisztelet a kivételnek, tehát nyilván egy Heidelberg meg egy Sciences Po egy más nívó, de azokon túl nem minősülnek sikertörténetnek.
A másik dolog, amit szerettem volna közbevetni: tehát egyrészt azok az állítások, amelyek arra vonatkoztak, hogy ezekben a rendszerekben nem lesz közbeszerzés, azok nem igazak - törvény rögzíti. Hogy ezek a megállapodások nem lesznek nyilvánosak, ez egyszerűen nem igaz, a törvény rögzíti.
Balczó képviselő úrnak annyit mondanék: lehet a közalapítványi modellt példaként hozni. A közalapítványi modellt 2010 előtt kezdték lebontani, mert a 2006-2010 közötti kormányzatot zavarta az az autonómia, amivel a közalapítványok rendelkeztek, és jogi és finanszírozási eszközökkel ők maguk szépen bontották vissza azt a modellt. Tehát itt a baloldali előválasztási szövetségesi egyeztetések során kell ezt a szakpolitikai kérdést kitisztázni.
A másik: ha megengedi, Hiller alelnök úr, a nemzeti szemlélet szerintem egy fontos dolog. Én is azt gondolom, hogy a „nemzeti” nem egy pártpolitikai kategória, tehát ebben egyetértünk. És az a része a dolognak, hogy az egyetem egyébként univerzális tudást képvisel, merthogy az egyetemen oktatott tudás - talán kis kivételtől eltekintve, de lehet, hogy ez egy filozófiai vita lenne, ebbe nem mennék bele - univerzális típusú, ez is igaz, de maga a Harvard Egyetem - direkt kikerestem, miközben készültem - egykori legendás rektora, Charles William Eliot mondta azt, hogy az amerikai egyetem nem lehet a külföldi intézmény egyszerű másolata. Az amerikai egyetem példa nélküli intézmény, mondta ő, és sajátosan nemzeti.
Tehát az a gondolat, hogy ugyan a tudás univerzális, de az egyetemek nemzeti jellegűek, és nemzetstratégiai célokat szolgálnak (Balczó Zoltán: Fudan!), sőt, a kutatásnak, az oktatásnak nemzeti karaktert kell adnia (Balczó Zoltán: Ez a Fudan!), és ehhez olyan emberekre van szükség, akik ezt a nemzeti karaktert képviselni tudják, az egy olyan gondolat, ami megjelenik Nyugaton, megjelenik Keleten, és szerintem mi, magyarok balgák lennénk, hogyha eltolnánk magunktól sima pártpolitikai csatározások miatt ezt a gondolatot. Ezt inkább közel kéne húzni magunkhoz, és ennek alapján rátekinteni az egyetemátalakítás történetére.
A másik, és ez lenne az utolsó megjegyzésem, mert egy oldalvágásban szóba került a közoktatás átalakítása is: tehát abban, hogy a 2011-es közoktatás-átalakítás és a Klebelsberg-központok létrehozása egy többlépcsős folyamat volt, amiben volt korrekciós elem is, tehát a 2011-es törvény elfogadását követően volt korrekció, ebben nincs vita köztünk. Azt gondolom, hogy mára beállt a rendszer, és mára azok a feszültségek, amelyek az elején voltak, most már nem jellemzik a közoktatás irányításrendszerét, de én továbbra sem értem… - és mondom ezt én konzervatív emberként, azt a baloldalról jövő kritikát, hogy a közoktatásnak ez a fajta centralizációja, amit azért csináltunk meg, mert annyira sporadikus volt a rendszer, annyira igazságtalan volt a közoktatás struktúrája, mert a gazdag önkormányzatok jó iskolákat tartottak fönn, a szegény önkormányzatoknak meg nem volt pénzük, és ott meg rossz oktatási rendszerek voltak. Ott rossz oktatási rendszerek voltak! (Arató Gergely közbeszól.) És ott a gyerekeknek pont a szociális területen történő előmenetele, a társadalmi mobilitás pont az, ami nem érvényesül, mert aki jó környékről született, jó családba született, jó iskolába járt, amit gazdag önkormányzat tartott fönt, annak volt esélye kitörni, aki pedig nem, annak meg nem volt esélye. És ezt az előző rendszer okozta, az a decentralizált rendszer, ami korábban működött.
Tehát baloldali alapon ezen típusú centralizáció kapcsán, amelyik arra alkalmas, hogy kiegyenlítse ezeket a területi különbségeket, és pont a szociális előremenetel szempontjából jobb helyzetet teremtsen, mint az előző, szerintem baloldali logikából ellene érvelni nagyon-nagyon nehéz, úgyhogy akkor ránk, konzervatívokra, jobboldaliakra marad az, hogy védjük ezt a megközelítést, mert szerintünk a legnehezebb sorból jövők kiemelkedésének ez a rendszer, a közoktatásnak ez a mostani rendszere az, ami tulajdonképpen az előfeltétele.
És a felsőoktatásnál is ez a helyzet, és ez lenne az utolsó mondat, amit elmondok, hogy úgy nem tudnak a magyar gyerekek előrelépni, ha a magyar felsőoktatás, a magyar egyetemek nem a világ legjobb egyetemei közé tartoznak. Mi ezen dolgozunk, és ez a törvényjavaslat ezt támogatja. Köszönöm szépen, hogyha támogatják a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
