ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magát a törvényjavaslatot alapvetően támogatjuk, hiszen ezek a típusú együttműködések valóban a két ország érdekét szolgálják. Fontosak a határon túl, Ukrajnában élő magyarok számára is, de az országok gazdasági kapcsolatai szempontjából is lehet ezeknek jelentősége.
Én azt gondolom, hogy egyébként ezeknek a szakmai javaslatoknak a beterjesztését csak helyeselni lehet. Az ilyen típusú felsőoktatási együttműködések nemcsak Ukrajnával, hanem más országokkal is kívánatosak, előremutatók; azt mondják ma, hogy a felsőoktatás nemzetköziesedik általában is. Az EU-n belül teljesen egyértelmű és egyszerű szabályok vannak arra, hogy hogyan kell a végzettségeket elismerni, és hogyan lehet egyébként ezeket használni, de EU-n kívüli országok esetében ezek indokoltak.
Őszintén szólva, ezért nem is kértem volna szót, csak hogy az egyetértésemet elmondjam, bár talán néha ez is fontos, hogy az ember ezt is megjegyezze. De óvatosan azt szeretném fölvetni: hogyha ezen a területen lehetett eredményeket elérni tárgyalással, együttműködési hajlandósággal, sikerült olyan megállapodást kötni, amelyik minden valószínűség szerint az Ukrajnában élő magyarok számára is előnyös és kedvező, akkor nem lehet, hogy a nyelvtörvény esetében is ez lenne a kívánatos út, nem pedig a fenyegetődzés, a NATO-hoz való közeledés blokkolása és egyéb ellenséges lépések? Nem lehet, hogy ha Ukrajna azt érezné - pont az ellenkezőjét gondolom erről, mint amit képviselő asszony mondott - , hogy ha az ukrán fél azt érezné, hogy Magyarországon együttműködési hajlandóság van, akkor ez elősegítené olyan viszonyok kialakulását, ami aztán a Kárpátalján élő magyarságnak is előnyöket hoz? Mert ugye, azt tudjuk, hogy egyébként annak a levét, hogyha Kijev és Budapest viszonya feszült, elsősorban a kárpátaljai magyarság issza meg.
És végül még egy kérdést szeretnék föltenni. Hogyha ezt az egyébként valóban már több évtizedes szerződést újra lehetett tárgyalni, és a magyar érdekeknek megfelelően lehetett új szerződést kötni, akkor miért nem lehet újratárgyalni a magyar-ukrán nyugdíjegyezményt? Miért nem lehet véget vetni az ukrán nyugdíjbiznisznek, miért nem lehet véget vetni annak a helyzetnek, amelyik folyamatos, értelmetlen feszültséget kelt, és rendkívüli módon igazságtalan? Miért nincs szándéka a kormánynak arra, hogy egyébként ezt az egyezményt is újratárgyalja? Biztos vagyok benne, hogy ennek az egyezménynek az új változatát vagy a felmondását örömmel üdvözölné a Háznak minden oldala. Köszönöm szépen.
