ARATÓ GERGELY,
ARATÓ GERGELY,
ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Azzal kell kezdenem, hogy az egyik ok, ami miatt ezt a törvényjavaslatot nem támogatjuk, az az, hogy milyen módon került ide, az Országgyűlés elé.
Válasszuk külön ezt a törvényjavaslatot: van egy valóban közjogi része, amelyikben a választási törvényt, az önkormányzati törvényt, illetve az Országgyűlésről szóló törvényt módosítják. Ebben a részben, tipikusan azt kell mondanom, hogy ha vannak olyan dolgok, amelyek igényelnék a pártok közti párbeszédet, a konszenzus keresését, akkor a választójoggal kapcsolatos törvények ilyenek, a parlament működésével kapcsolatos törvények ilyenek, de ezeket önök minden alkalommal egyoldalúan hozzák meg. Ezek semmifajta konszenzuskeresést, semmifajta együttműködési szándékot nem képviselnek, nem jelképeznek, nem valósítanak meg, hanem egyszerűen csak arról szólnak, hogy önök erőből a saját akaratukat ráerőltetik az állam különböző szervezeteire. Ezt az eljárást továbbra sem tudjuk elfogadni, és ugyan párás szemmel hallgattam államtitkár úr szavait arról, hogy önöknek milyen fontos az, hogy a választójogukat gyakorolják az emberek, csak elég hosszú a memóriám ahhoz, hogy emlékezzek, amikor egy ugyanilyen egyoldalú javaslattal önök a választójog korlátozásán, a regisztráció bevezetésén gondolkoztak, igaz, a tiltakozás miatt ettől elálltak.
Azt kell tehát mondanom, hogy ez a törvényjavaslat már csak azért sem elfogadható, mert ilyen típusú javaslatokat csak érdemi konzultáció után lenne szabad az Országgyűlés elé terjeszteni, lehetőleg egyetértéssel. Akkor alakítanák ki azokat a közös kereteket, amelyeken belül egyébként kulturált politikai vitákat lehet folytatni, már ha önöknek szándéka lenne, hogy legyenek egyáltalán kulturált politikai viták. Ez azért is szomorú ebben a konkrét esetben, mert ezek a javaslatok olyanok, amelyekben akár lenne is esély arra, hogy konszenzust lehessen elérni vagy konszenzusközeli helyzetet, ha meghallgatták volna az ellenzéki pártok véleményét is, ha lehetett volna erről konzultálni, ha érdemben lehetett volna erről beszélni.
Vannak olyan részei a javaslatnak, amelyek valóban technikai pontosítások. A mandátummegállapítás kérdését rendezni kellett, ebből vita volt. Szerintünk nem ez a legjobb megoldás, de lehetett volna tárgyalni arról, hogy mi a jó megoldás az önkormányzati képviselői mandátumok és listák esetében. Ezt mi korlátozónak gondoljuk, éppen a választói akarat érvényesülése esetében felesleges akadálynak látjuk azt, hogy aki ilyen módon nem foglalja el a mandátumát, az később sem térhet vissza a listára, vagy a listáról nem lehet beválasztani. Nem értjük ennek az okát, de ez egy megvitatható kérdés.
Emlékeztetek arra, hogy országgyűlési képviselő esetében 30 nap van arra, hogy megszüntesse a képviselő az összeférhetetlenséget. Nem kell azonnal nyilatkoznia róla, akár átveheti a mandátumát, és utána nyilatkozhat arról, hogy például az összeférhetetlen önkormányzati pozíciója és a képviselői pozíciója közül melyiket fogadja el, melyiket választja. Volt is erre példa, tudok olyan képviselőt mondani, csak most az előválasztási kampány miatt nem nevesítem, nehogy belekeverjük ezt a dolgot; tudok olyan polgármestert és országgyűlési képviselőt, aki kivárta a 30 napot azzal, hogy lemondjon. De itt egyetértünk abban, hogy kell egyértelmű szabályt hozni, csak nem biztos, hogy pont ezt, érdemes lett volna megbeszélni.
Hasonló a helyzet a fővárosi és a kerületi önkormányzati képviselőség összeférhetetlenségével kapcsolatban. Emlékeznek talán képviselőtársaink, hogy ebből volt vita az utolsó országgyűlési választás után, világos volt, hogy nincs egyértelmű szabályozás. Ugyanakkor azt az érvet, amit önök mondanak, és azt a megoldást, amit választanak, hibásnak gondolom, mert önök azt mondják, hogy nem lehet valaki egyszerre listáról bejutott kerületi önkormányzati képviselő és fővárosi képviselő.
Ilyenkor általában két szempont szokott felmerülni. Az egyik az, hogy összeférhetetlen helyzet keletkezik a két tisztség között. Ez a helyzet akkor, amikor nem engedi a törvény azt, hogy két településen legyen valaki egyszerre önkormányzati képviselő, el kell dönteni, hogy melyik települést tartja fontosnak. A másik érv pedig az lehet, hogy a munkateher miatt nem lehetséges ez, nem tudja ellátni a két feladatot egyszerre egy ember.
Na de, arra, hogy ez nem így van, hogy egyik érv sem érvényes, önök szolgáltatták a legjobb bizonyítékot 2014-ben, amikor megváltoztatták a Fővárosi Önkormányzat választásának szabályait, hiszen azóta a polgármesterek teszik ki a Fővárosi Közgyűlés nagy részét. Ha ezt a szabályozást elfogadja a parlament, akkor az a furcsa helyzet fog előállni, hogy a polgármesterek kötelezően tagjai a Fővárosi Közgyűlésnek, de az, aki egy kerületi önkormányzatban megválasztott listás képviselő, nem lehet közben fővárosi képviselő. Ennek semmi értelme nincs, lássuk be. Ha visszaállítanánk a közvetlenül választott Fővárosi Közgyűlést, akkor érdemes lenne elgondolkozni, hogy kimondjunk ilyen összeférhetetlenségi szabályokat.
Becsó képviselőtársam bölcsen mondta, ha jól emlékszem, ő volt, hogy speciális a Fővárosi Önkormányzat jogi szerepe az önkormányzati rendszerben. Éppen e miatt a speciális helyzet miatt semmilyen indok nincs arra, hogy egyébként itt ezt a fajta összeférhetetlenséget kimondjuk. De valóban, itt volt egy tisztázatlan helyzet: Budapestnek furcsa jogállása van, ezért nem lehetett tudni az önkormányzati választás után, hogy az másik települési önkormányzatnak számít-e vagy nem, és így összeférhető vagy összeférhetetlen. Kell rendezni ezt a kérdést, de szerintünk épp az ellenkező irányban lenne értelme ezt a rendezést megtenni.
Végül a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványának, nem magának az egyetemnek átadott színészmúzeummal kapcsolatban - bocsánat, nem pontosan mondom a nevét - egy apróság hiányzik: az, hogy miért; merthogy azt mondták, hogy a kormány megvizsgálta, és úgy gondolta, hogy ez jó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy fogalmazzak óvatosan? Szóval, ez nem kellően erős érvelés, és felmerül az emberben az a gyanú, hogy igazából a közpénzekből, a közvagyonból kistafírozott oligarchák, új földesurak közti vagyonelosztásról van szó; tudnám ezt még csúnyábban is mondani, de most nem szeretném. Szóval, a lényeg az, hogy önök adtak egy hitbizományt Vidnyánszky Attilának, adtak egy másik hitbizományt Demeter Szilárdnak, és most a kettő között rakosgatják egyébként a vagyont.
(10.40)
Semmi akadálya nem lenne annak, hogy együttműködés legyen egy közgyűjtemény és egy egyetem között. Ez az együttműködés egyébként létezett a korábbi SZFE és e között a közgyűjtemény között. Nem tudom, hogy a mostani SZFE esetében ez hogyan van, de azt kell mondanom, hogy ehhez nem kell átadni az ingatlanok tulajdonjogát, nem kell átadni a vagyont, de hát persze, nem kellett volna egyáltalán létrehozni ezeket az alapítványokat. Közgyűjteményeket és egyetemeket általában nem integrálnak, az egyetemek egy részének van saját gyűjteménye, de ez sokkal szűkebb körű, nem országos gyűjtőkörű, nagy közgyűjteményekről van szó. Az kétségtelen, hogy a színházi múzeumnak egyébként a jelenlegi helyzete sem megnyugtató a Petőfi Irodalmi Múzeum mellett. Érdemes lett volna erről készíteni egy komoly tanulmányt, egy komoly hatásvizsgálatot, és főleg megkérdezni az érintetteket nemcsak az adott múzeumban, hanem a szélesebb szakmában is arról, hogy egyébként milyen megoldást tartanak jónak a színházi szakmában és a közgyűjteményi szakmában is.
Lenne ennél jobb megoldás, de egyetértek Varga László képviselőtársammal, hogy mivel ezt az egész alapítványi konstrukciót mi helytelennek tartjuk, nem értünk vele egyet, szeretnénk megszüntetni, ezért aztán a részletek nem is annyira fontosak. Köszönöm szépen.
