BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Egyre inkább nyilvánvaló, hogy együtt kell élnünk az inflációval, olyan inflációval, amire az elmúlt években nem volt példa. Most már többedik hónapja 5 százalék körül van az áremelkedés, hogyha az elmúlt év hasonló időszakát nézzük, és az a rossz hír, hogy nemcsak az elemzők, de a Magyar Nemzeti Bank ellenzéki elfogultsággal nem vádolható vezetői is úgy látják, hogy novemberben még ennél is rosszabb helyzet jöhet.
Egészen nyilvánvaló, hogy önök az inflációt elkalkulálták, egészen más inflációval tervezték a költségvetést, és ennek most súlyos következményei vannak. Súlyos következményei vannak, mert ha megnézzük az infláció belső szerkezetét, akkor azt látjuk, hogy azok a termékek drágultak elsősorban, amelyek a mindennapi megélhetés területén nagyon érzékeny termékcsaládokat foglalnak magukba.
Ilyen rögtön az üzemanyagár. Sikerült megdönteni azt a csúcsot, amit éppen az önök kormánya idején állított fel a benzin ára nem is olyan nagyon régen. Gyakorlatilag - és nem csak gyakorlatilag, történelmileg - ilyen magas a benzinár Magyarországon még nem volt, és sajnos a gázolaj is igyekszik ehhez felzárkózni; de nemcsak a gázolaj, hanem az étolaj is, ami már azokat a háztartásokat is érinti, ahol egyébként nincs autó, vagy ha van is, nagyon keveset tudnak járni vele éppen a magas üzemanyagárak miatt. És ha ehhez hozzávesszük általában az élelmiszerek áremelkedését, ezen belül hozzávesszük a kenyér árának az emelkedését, ami az elmúlt három évben gyakorlatilag több mint 30 százalékkal növelte az árát, akkor azt látjuk, hogy egyre nehezebben élnek azok, akik alacsony jövedelemmel vagy alacsony nyugdíjjal rendelkeznek.
Nagyon sok dolgozó van, nagyon sok munkavállaló van, akik bár rendelkeznek jövedelemmel, azt kénytelenek szinte az utolsó fillérig felélni, és nem luxuscikkekre, nem Dubajba járnak belőle, nem jachtokra szállnak, nem repülőgépekre szállnak belőle, hanem kénytelen-kelletlen elköltik szinte az utolsó fillérig megélhetésre, ruhára, rezsire. Rajtuk mindenképpen segíteni kellene, azokon, akik minimálbért keresnek, vagy a minimálbér környékén van a jövedelmük, mert ne felejtsük el, hogy bármennyire is szépek a statisztikai számok az átlagkereseteket tekintve, az emberek, a munkavállalók 80 százaléka az átlagkereset alatt kapja a jövedelmét, méghozzá jelentős mértékben.
Kézenfekvő lenne, hogy akkor segítsünk a minimálbéreseken. Ezt már a kormány is felismerte, de rossz irányba indult el. Gyakorlatilag úgy akar jótékonykodni, hogy ennek a cechét mással fizetteti meg, egészen pontosan a vállalkozásokkal, arányaiban pedig döntően a kisvállalkozásokkal. Hiszen amikor egyszerűen csak a bruttó minimálbért meg akarja emelni a kormány, akkor nem csinál mást, mint azt, hogy a munkaadókkal ennek a „jótékonyságnak” az árát, a költségét megfizetteti, miközben ennek a legnagyobb nyertese egyébként maga az állam, hiszen a többlet-adóbevételek révén jelentős könnyítéseket kap a központi költségvetés, miközben éppen a központi költségvetés nem akar hozzájárulni ehhez a minimálbér-emeléshez abban a formában, ahogy azt mi évek óta javasoljuk. Tegyük újra adómentessé a minimálbért, ez lenne a fair - ez lenne a fair.
A másik nagy vesztese ennek az inflációnak a nyugdíjasok széles rétege, hiszen ebben az évben az a csúfság is megesik majd a kormánnyal, hogy még a kompenzációt is kompenzálnia kell, annyira nem tudták kiszámolni előre, hogy mi a várható infláció. Itt egészen nyilvánvaló, hogy az a nyugdíjemelési módszertan, amit önök 2010-ben bevezettek, megbukott. Az úgynevezett inflációkövető nyugdíj azt jelenti a nyugdíjasoknak, hogy egyre jobban leszakadnak, egyre nehezebben élnek. Vissza kell térni, úgy, ahogy mi javasoljuk, ahhoz a vegyes indexáláshoz, ami a bérek emelkedését is figyelembe veszi. Mindenkori éves nyugdíjemelésben kell a nyugdíjasokról gondoskodni.
Azt örömmel tapasztaljuk, hogy közel 20 évvel azután, hogy mi elkezdtük bevezetni a 13. havi nyugdíjat, ez közel 20 év után önöknek is eszükbe jutott. Ezt üdvözöljük; korábban is megtehették volna. Köszönöm szépen a figyelmüket.
