DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Röviden szeretnék reagálni. Nem most először vitatkozunk a Médiatanácsról, gyakorlatilag 2010 óta, amióta először akár az Európai Parlamentben szó volt erről. Ha jól emlékszem, ön akkor még EP-képviselőként vett részt ezekben a vitákban. (Balczó Zoltán közbeszól.)
Most arra azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy ez az új médiaszabályozás tett pontot egy olyan jogi szabályozásra (Balczó Zoltán közbeszól.), amelyben valóban pártok delegáltak tagokat az ellenőrző testületekbe. De itt nem áll meg a történet, mert a korábbi szabályozás alapján, azon túl, hogy pártok delegáltak tagokat, még civilek is delegáltak, de azok is politikusokat delegáltak. Mondok önnek egy példát. A Szimbiózis nevű egyesület Szegedről az Ujhelyi István nevű (Idézőjelet mutatva:) civilt delegálta az ellenőrző testületbe, a Szimbiózis környezetvédelmi egyesület. Na, az volt az álságos rendszer, az volt az álságos jogi szabályozás, az adott teret a parttalan politikai nyomásgyakorlásnak, és az új jogi szabályozás ennek vetett véget.
Ha máshonnan közelíthetem meg ezt a dolgot: a magyar média sokszínű, és azt mondom önnek, hogy sosem volt ennyire sokszínű, ami azt jelenti, és ez a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja az ízlésének, világnézetének, érdeklődésének megfelelő médiumokat. Hogyha megnézi például a portálok számát, hogy hány internetes portál van, merthogy az internetes nyilvánosság egyre nagyobb, akkor gombamód növekedik ezeknek a száma. Ez önmagában növeli a nyilvánosság erejét, sokszínűségét, mint ahogy a közösségi médiumok sokszínűsége is.
Tehát egész egyszerűen, amikor ön egy régi gyakorlatra hivatkozik, akkor visszasír egy olyan időszakot, amikor kis túlzással a Napkelte című műsor jelentette a magyar közéleti nyilvánosságot. Amikor még nem ezt a stratégiát folytatták a Jobbikkal, akkor ennek a hátulütőit, hátrányait, negatív következményeit még önök is megtapasztalták nap mint nap. Most már mindenkinek megvan a nyilvánossága.
Ami a Jobbik nyilvánossághoz fűződő viszonyát illeti, azért mindent elmond erről, hogy Jobbik-közeli médiumok Hitler születésnapjáról emlékeztek meg, és elképesztő valótlanságokat állítanak napról napra. (A kormánypárti padsorok felé mutatva.) És az itt ülők gyakran azért nem indítanak pereket, mert akkor elmenne ezzel a munkaidejük, ez a helyzet. (Körbemutat a padsorok felé.) Tehát mindenki egyébként itt az Országgyűlésben beszámolhatna arról, hogy milyen méltánytalanságok érik, de nem azt tartjuk a feladatunknak, hogy naphosszat ezzel foglalkozzunk (Dr. Rétvári Bence: Így van!), és önökkel ellentétben azt sem tartom feladatomnak, hogy szerkesztőségek munkáját - a kirívó eseteken túl - naphosszat minősítsem.
Most ami még a nyilvánossággal kapcsolatos vonatkozásokat illeti, azért nem tudok amellett szó nélkül elmenni, hogy nemcsak a Médiatanácsra igyekeznek nyomást gyakorolni a baloldalról, hanem a szerkesztőségekre is. (A kormánypárti padsorok felé mutat.) Azért nem a jobboldali politikusok voltak azok, akik betörtek egy tévészékházba, követelve, hogy nekik tetsző tartalmat olvassanak be. (Saját magára mutat.) Nem a mi politikusaink fenyegetnek azzal, hogy jobboldali újságírókat majd eltiltanak, hanem az önök egyik szövetségese, és nem egy mezei politikusról van szó, egy helyi politikusról, hanem egy pártelnökről - eltiltással fenyeget! Riportereket vegzálnak a rendezvényeken.
Az önök egyik miniszterelnök-jelöltje bojkottál médiumokat, és utána meg azon panaszkodnak, hogy miért nem kapnak nagyobb nyilvánosságot, ugyanazzal a lendülettel. Ugyanazzal a lendülettel! És amikor kérdéseket kap, akkor elkezdi minősítgetni az újságírót, a legdurvább szavakkal. És az a helyzet, hogy ezt mindenki megteszi: ezt megteszi az ön pártelnöke, és megteszi Karácsony Gergely is, ahelyett, hogy őszinte választ adna a kérdésekre.
Tehát ha a nyilvánossághoz fűződő viszonyról beszélünk, akkor az a helyzet, hogy a jobboldali pártok és a kormánypártok soha nem lépik át azt a vonalat, amit önök napról napra átlépnek. Egyébként, ha nem a pártpolitikai vitáinkról van szó, akkor jó lenne a nyilvánosság egyéb vonatkozásairól is beszélni, hogy nagy multicégek, de talán nem is ez a megfelelő szó, a nagy digitális cégek hogyan befolyásolják a nyilvánosságot, hogyan képesek arra, hogy úgy bojkottáljanak tartalmat, akár a jobb-, akár a baloldalról, hogy semmi, de semmi esélyünk nincs arra, sem kormányból, sem baloldali ellenzékből, hogy bármit is tegyünk ellene.
Hogyha nyilvánosságról van szó, akkor szerintem az ilyen monopoltörekvések ellen kellene felemelnünk a szavunkat. Biztos vagyok benne, hogy ha nem lenne választási kampány, akkor akár még ön is egyetérthetne ebben, de nincsenek nagy illúzióim, ebben az ügyben a következő hónapokban szerintem nem számíthatunk önökre. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
