SCHANDA TAMÁS JÁNOS
SCHANDA TAMÁS JÁNOS
SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Engedjék meg, hogy ne hagyjam, hogy függőben maradjanak azok a mondatok, amelyeket képviselő úr elmondott, mert ugyan ezekről a kérdésekről a mai nap során volt már lehetőségünk vitázni a korábbi törvények kapcsán, de azért olyan durva, egyetemellenes, autonómiaellenes hozzászólásra, mint amit képviselő úr megtett, nem volt példa.
És csak rögzítsük, hogy mi történt! Az történt, tisztelt képviselő úr, hogy ön szerint kizárólag az a felsőoktatási intézmény szabad, az a felsőoktatási intézmény autonóm, az a felsőoktatási intézmény jó, ha van ilyen kategória, amelyik az önnek kedves rektort választja meg; ahol az önnek kedves vezetők dolgoznak, akik osztják az ön valamifajta furcsa ideológiáját. (Varga Zoltán közbeszól.)
Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy önnek most sem sikerült, hogy eltalálja az igazságot, és a Debreceni Egyetemet pedig nem tiszteli kellőképpen, hiszen ha tisztelné debreceniként a Debreceni Egyetemet, a Debreceni Egyetem múltját vagy akár a Debreceni Egyetemen dolgozó, tanító, kutató egyetemi professzorokat, oktatókat, tanárokat, akkor nem mondta volna el ezt a felszólalását.
(22.10)
Akkor nem sértette volna vérig az ott dolgozókat, az ott tanítókat vagy akár az ott tanulókat, tisztelt képviselő úr.
Merthogy akkor nézzük a tényeket! Az első tény, hogy az egyetemi szenátus tagjai, azok az emberek, akikre az egyetem vezetése rá van bízva, túlnyomó többséggel döntöttek arról, hogy ők bizony modellváltással szeretnének élni, hogy ők kezdeményezik a modellváltást, tisztelt képviselő úr. 65 igen, nulla nem, 3 tartózkodás. 65 igen, nulla nem, 3 tartózkodás! (Varga Zoltán közbeszól. - Az elnök csenget.)
Tisztelt Képviselő Úr! Elhiszem, hogy önök a baloldalon vagy ott a DK-ban azt gondolják, hogy mindenkinél okosabbak, ügyesebbek, szebbek, felkészültebbek, hogy jól értenek az egyetemi világ minden egyes szakjához, de tisztelt képviselő úr, nem bennünket kellene tisztelni, nem bennünket kellene elfogadni, hanem azokat a professzorokat, azokat az akadémiai embereket, akik a Debreceni Egyetemen dolgoznak és tanítanak, akik megválasztják a szenátus tagjait, és aztán a szenátus tagjaként egyébként felelős döntéseket hoznak. Hát, milyen demokrata maga, tisztelt képviselő úr?! Mennyire hisz maga a demokráciában, ha egy képviseleti demokráciaként működő egyetemi szenátus döntését kívülről, úgy, hogy nem ért hozzá (Varga Zoltán közbeszól.), hogy a könyökéig nem ér föl az egyetemi szenátus tagjainak, hogy semmifajta olyan képességgel, tudással nem rendelkezik, mint azok a kiváló professzorok, akik Debrecenben dolgoznak, hogy egyébként a teljes debreceni egyetemi szenátust lesajnálja, lenézze és kétségbe vonja az ő döntésüket?! Képviselő úr, honnan veszik maguk ott a baloldalon ezt a fantasztikus bátorságot?! Honnan?!
És képviselő úr, azért az már mindennek a teteje, hogy ön egy nemzetközi hírű, a hazai felsőoktatásban is kimagasló eredményeket elérő, hatalmas vezetői képességekkel rendelkező rektort elkezd itt pocskondiázni az Országgyűlésben. Szilvássy rektor úr egy fantasztikus ember, tisztelt képviselő úr, fantasztikus tudományos teljesítménnyel, fantasztikus vezetői teljesítménnyel, aki a rektori kinevezés előtt, ha jól emlékszem, rektorhelyettesként is szolgálta egyébként az intézményt. Képviselő úr, honnan veszi a bátorságot, hogy ön ezt az embert bírálja itt az Országgyűlésben?! Ráadásul úgy, hogy meghamisítja, a történelmet is átalakítja, hiszen ön is pontosan tudhatja vagy tudhatná, ha akarná tudni, hogy egyébként a Debreceni Egyetem szenátusa ’13-ban több jelöltet javasolt a fenntartó minisztériumnak. Több jelöltet javasolt, az egyik Szilvássy rektor úr, és valóban, a fenntartó Szilvássy rektor úr kinevezésével értett egyet, de több jelöltet javasolt a szenátus. Több jelölt volt, tisztelt képviselő úr. (Varga Zoltán közbeszól.) Pontosan így volt. Nézze meg a szenátusi jegyzőkönyveket, nézze meg, én pontosan tudom, és ön föláll az Országgyűlésben és egyébként Szilvássy rektor úr képességeit, a tudományos felkészültségét, a vezetői képességét megpróbálja kétségbe vonni (Varga Zoltán közbeszól.) és valamifajta pártpolitikai kinevezettként próbálja beállítani. Ez felháborító! Önök a baloldalon és különösen ön Gyurcsány Ferenc pártjában autonómiaellenes és egyetemellenes, és ez a felszólalása mutatta meg leginkább egyébként mindezt. Szégyen!
Tisztelt Képviselő Úr! Csak hogy érdemi vitát is lehessen folytatni, engedje meg azért, hogy arra fölhívjam a figyelmét, amiről ugyan ma már szintén volt szó, csak nekünk, kettőnknek nem volt lehetősége erről beszélni, hogy az autonómia mit is jelent, mert teljesen világos és egyértelmű. Amikor önök azt állítják, hogy az intézmények autonómiája csökken, akkor önök egyszerűen nem mondanak igazat, én meg nem hagyhatom, hogy ezek a mondatok itt maradjanak lógva. (Varga Zoltán közbeszól.)
Tisztelt Képviselő Úr! Önök egyszerűen nem mondanak igazat. Ha megnézzük, hogy milyen jellemzői, milyen típusú autonómiák vannak, akkor van szervezeti autonómia: igen, növekszik a modellváltással. Van pénzügyi autonómia: jelentősen növekszik a modellváltással. Ha ön látott már költségvetési szervi működést, akkor pontosan tudja, hogy egyébként az milyen korlátokkal, milyen bürokratikus akadályokkal jár együtt, és bizony mennyivel egyszerűbb és mennyivel könnyebb, különösen egy hosszú távú, többéves kutatási programot vagy akadémiai működést folytatni úgy, hogy egyébként ezek a korlátok nem állnak fönn. Ezért fontos, hogy modellt váltsunk, hogy átalakuljon az a jogszabályi környezet, amiben az intézmények működni tudnak, ahol föl tudják használni egyébként a fejlesztési forrásokat, ahol fel tudják használni egyébként a működési forrásokat. Mert mi fejleszteni akarjuk az egyetemeket. Mi nem az egyetemek ellen vagyunk. Mi nem tönkre akarjuk tenni az egyetemeket, ahogy önök tönkretették a kormányzásuk alatt. (Varga Zoltán közbeszól.) Önök tönkretették a magyar felsőoktatást, mi fejleszteni akarjuk.
De nézzük csak a példákat! Önök tandíjat vezettek be, mi ingyenes felsőoktatást. Önök PPP-konstrukciókkal eladósították az intézményeket. Mi mit csinálunk? Vagyont adunk nekik. Önök mit csináltak? Elvettek az oktatóktól bért. Elvettek az oktatóktól bért, tisztelt képviselő úr. Mi megemeljük az oktatók bérét. Ez a különbség a két felsőoktatás-politika között. (Varga Zoltán közbeszól.) Ez a különbség a két felsőoktatás-politika között, aminek az az alapja, hogy önök nem tisztelik a felsőoktatási intézményeket, mi pedig tiszteljük, tisztelt képviselő úr. (Varga Zoltán közbeszól.)
De ha visszatérünk az autonómiák típusához: létezik munkáltatói autonómia. Itt is növekszik az intézmények lehetősége, elszakadnak attól a merev struktúrától, ami nem teszi lehetővé, hogy még jobban díjazzák azokat az oktatóikat, kutatóikat, kollégáikat, akik nélkülözhetetlenek a versenyképességhez, és megteremti annak a lehetőségét, hogy a világ legjobbjai jöjjenek ide Magyarországra, és vegyenek részt az oktatásban, vegyenek részt egyébként a kutatásban.
Tisztelt Képviselő Úr! És része az autonómiának az oktatás és a kutatás szabadsága, autonómiája, ami pedig teljesen egyértelmű és világos: attól, hogy a kormánytól távolodik, az növekszik, nem pedig csökken; egyébként pedig az Alaptörvény egyértelműen szabályozza, hogy az oktatás és a kutatás autonómiája milyen fontos, és ezt biztosítja is a mindenkori magyar állam.
Tehát tisztelt képviselő úr, amikor önök azt állítják, hogy itt bárki ebben az országban a mi oldalunkon, a nemzeti polgári oldalon csökkenteni akarja az intézmények szabadságát (Varga Zoltán közbeszól.), akkor önök hazudnak, és szándékosan félre akarják vezetni a magyar közvéleményt. Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
