Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát, némiképp kevesebben maradtunk, mint amikor a vagyonkezelői alapítványok irányába kellett megszavazni azt a temérdek állami vagyont. De lássuk a dolog jó oldalát, kissé talán feszültségtől mentesebb a légkör ezen a most már talán lassan esti órán, és a javaslat tárgya is sokkal békésebb, mint a korábbiak, hiszen lényegében egy uniós implementációról van szó.
Van egyébként benne egy számomra nagyon fontos terület. Ez pedig a közösségi finanszírozásé, amely valóban rendezetlen volt, az államtitkári expozé szerintem jól körülírta, hogy milyen dilemmák vannak ezen a területen.
Én magam korábbi könyves emberként és íróemberként azt látom, hogy a könyvkiadók piacán is óriási problémát jelentett, hogy sokszor a nem annyira piacképesnek tűnő, nem annyira rentábilis termékeket előzetes finanszírozással nem lehetett egy tiszta jogi háttér ismeretében piacra juttatni. Most talán ezen is segíthetünk, de azt látom, hogy itt igazából a befektetési jellegű finanszírozás az, ami az EU-s implementáció alapján rendezve lesz, és tulajdonképpen egy ilyen minirészvényesi konstrukció alakul ki, miközben ugyanolyan fontosnak tartom a harmadik lábat, ezt az adományozásra vonatkozót. Ennek a kidolgozása, úgy gondolom, nemhogy gyerekcipőben nem jár Magyarországon, hanem teljes mértékben hiányzik a piacról. Márpedig főleg most, válságidőszakban, amikor azt látjuk, hogy mondjuk, a zenészszakmában, hogy egy másik kedvenc területemről egy-két mondatot beszélhessek, sorra lehetetlenülnek el azok az alkotóművészek, akik számára most egy közösségi típusú, akár adományalapú finanszírozási forma a levegőt vagy éppen a túlélést jelenthetné, tehát arra szeretném bátorítani a kormányt, hogy ne elégedjen meg bátortalanul egy EU-implementációval, hanem egy saját csomaggal egészítse ki mindezt. Egy olyan nemzeti csomaggal, amelyik tipikusan a magyar piacon megjelenő problémákra képes választ találni. Szerintem, ha mondjuk, egy dróntörvény kapcsán lehetett azért már-már szakmainak tűnő vitát folytatni, akkor itt is lehessen, és én egyértelműen arra kapacitálom a kormányt, hogy próbálja ne politikai termékké tenni majd ezt, hanem egy szakmai kérdésként, csomagként hozza be a Ház elé.
Igyekszem most a személyes megjegyzéseket egy kicsit a háttérbe szorítani, bár nekem mindig érdekes, amikor befektetővédelmi szempontok megjelennek egy javaslat kapcsán, és ugye a jelzáloghitel-tematika felmerül. Nagyon nehéz ilyenkor nem beszélni 18 ezer kilakoltatottról, nagyon nehéz ilyenkor nem beszélni arról a hibás termékről, amely, ugye, egy 2001-es elképesztően nagy hiba, az egyoldalú szerződésmódosítások ilyen formában való engedése folytán beszabadult a piacra, aztán a 2000-es években brutálisan indokolatlanul felszaporodott az a hitelállomány, amelynek eredményei a 2010-es években tömeges kilakoltatások és családi csődök.
Nehéz tehát ezt távol tartani magunktól, de azért azt is látjuk, hogy lenne itt is mit rendezni, tehát az EU-átültetés mellett ide is kellene egy nemzeti csomag, amely három fontos területre koncentrál: egyrészt a kilakoltatások megállítására egészen a járványügyi veszélyhelyzet végéig; másrészt a végrehajtói letiltások megszüntetésére a legalacsonyabb keresetűek esetén, tehát a 33, illetve 50 százalékos letiltásokra gondolok; harmadsorban pedig a banki ügyfelek tekintetében. Ugye, jobbikos ötletre létrejött egy hitelmoratórium; sokat fogunk vitatkozni arról, hogy szerintünk az apró betűs részt rosszul csinálta a kormány ebben, hiszen mi nem úgy gondoltuk ezt a moratóriumot, hogy ha valaki 11 hónapig igénybe veszi, akkor 24 hónappal is meghosszabbodhasson a hitele, hiszen azt látjuk, hogy így akár milliós nagyságrenddel drágul az egész hitel.
Mi egy olyan megoldást képzeltünk el, amellyel a bank nem gazdagodik, és egyébként az ügyfél sem gazdagodik, hanem befagyasztjuk a rendszert, és átmeneti levegőhöz jut az ügyfél. De azért az mégiscsak nonszensz, hogy a moratóriumon, ami a polgárok számára kitalált kedvezmény, bankok pénzt keressenek és realizáljanak. Márpedig a mostani konstrukcióval ez fordul elő.
Éppen ezért, ha itt jelzáloghitel-tematikáról és uniós szabályok átültetéséről beszélünk, az a kérésem, hogy legyen mellette nemzeti csomag, ami a polgárokat védi meg a bankrendszer túlfutásaitól, vadhajtásaitól. Szükség van bankokra, szükség van multikra, a közteherviselés alapján, tisztességes versenyfeltételek mellett, viszont ezeket a feltételeket a mindenkori kormánynak ellenőriznie kell. Ha úgy tetszik, akkor ki is lehet alakítani ezeket.
(19.40)
Én ezt a nemzeti lábat hiányolom ezen csomag mellől, amellett, hogy ami előttünk fekszik, az részleteiben egyébként támogatható, akkor is, ha bele tudunk kötni egy-egy részletbe - nyilván ez egy szakpolitikai vita tárgya -, de kapacitálom a kormányt arra, hogy legyen egy nemzeti csomagja emellé, amely tipikus magyar sajátosságokra tud választ adni. Köszönöm a figyelmet.
