PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! Az előterjesztő bizottság, a Nemzeti összetartozás bizottsága nevében köszönöm meg önöknek a többedik vitában való támogatást, legyen az a bizottsági ülésen, vagy itt a plenáris ülésen.
A Minority SafePack elnevezésű polgári kezdeményezésről szól ez a határozati javaslatunk, és igen, ahogy itt már elhangzott ma is, a Magyar Állandó Értekezlet volt az, amely azt mondta, hogy adjunk ennek egy magyar nevet: nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés. Április 13-án zártuk le a bizottságban a részletes vitát, fogadtuk el a jelentést; el kell mondanom, hogy különösebb vita nélkül, hiszen a bizottság 9 egybehangzó igennel bocsátotta útjára azt, hogy nyújtsuk be az Országgyűlésnek ezt a határozati javaslatot. És miután módosító javaslat nem érkezett hozzá, így 9 egybehangzó igennel zártuk le ezt a részletes vitát. Április 7-én, az akkor lezajló plenáris vitában is az akkor jelen lévő frakciók minden hozzászólója támogatta ezt a kezdeményezést és határozati javaslatot.
Külön szeretnék köszönetet mondani a nemzetiségi bizottságnak, mert amikor tudomást szereztek erről a határozati javaslatról, a bizottság azonnal felcsatlakozott erre az ügyre, és támogatásukról biztosították a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezést. A nemzetiségi bizottság is jól látja azt, amit mi mondunk, hogy ez nem magyar ügy, ez nemcsak magyar ügy, hanem egy európai ügy, 50 millió állampolgárt érint ez az Európai Unióban, az Európai Unió 50 millió állampolgárát.
Tisztelt Ház! Összefoglalva tehát: konszenzus van a határozati javaslat mögött. Ezúttal is kötelességem, hogy megköszönjük azoknak, akik közel egy évtizeddel ezelőtt ezt a polgári kezdeményezést elindították, akik ezt benyújtották. Köszönet a FUEN-nek, az akkori vezetésének és a jelenleginek is, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójáról van szó, illetve annak idején benyújtó volt az RMDSZ is. Köszönet, hogy végigvitték ezt az ügyet. Köszönet azoknak az állampolgároknak, akik gyűjtötték, akik mentek, akik standoltak, akik házaltak, akik online aláírásra buzdítottak, hiszen összejött az a több mint egymillió aláírás, amiről az államtitkár úr a kormány nevében beszélt. Tehát az európai uniós államok több mint egynegyedében összejött az egymilliónál több aláírás.
Tehát elmondhatjuk, hogy a polgári kezdeményezés sikeres volt, a kudarc meg a szégyen pedig legyen az Európai Bizottságé. Ahogy az ma is itt elhangzott, még az Európai Parlament is háromnegyedes többséggel támogatta azt az elvet, azt a határozatot, hogy az Európai Bizottság jogalkotásra legyen kötelezve és valóban foglalkozzon ezzel az üggyel. Igen, megtörtént az, hogy idén január 15-én az Európai Bizottság lesöpörte ezt az asztalról. Ez egyrészt valóban hitelteleníti magának a polgári kezdeményezésnek az intézményrendszerét, amelyre Európában olyan büszkék és visszamutogatnak rá, hogy lám, meg tudjuk adni a lehetőséget az európai polgároknak arra, hogy beleszóljanak az uniós jogalkotásba. Erre mindig hivatkoznak, majd sorban az érvényes, eredményes kezdeményezéseket is lesöprik az asztalról, köztük ezt a kisebbségvédelmi kezdeményezést is.
Tehát a szégyen az Európai Bizottságé, és azt gondolom, megállapíthatjuk, hogy egy történelmi lehetőséget mulasztott el az Európai Bizottság, védelmébe vehette volna az európai őshonos nemzeti kisebbségeket, azoknak kultúráját, hagyományait, oktatási rendszerét, médiáját, hosszan sorolhatnám, általában a nyelv védelmét és a megmaradásukat.
Ebben a helyzetben két út lehetséges. Elindult egy jogi út, hiszen a luxembourgi bírósághoz fordultak a beterjesztők egy semmisségi eljárást kérve az Európai Bizottság döntése ellen. A másik út, amiben mi is most vagyunk, ez pedig egy politikai út, egy széles szolidaritási mozgalom alakult ki a Minority SafePack mellett, hiszen a holland alsóháztól a Bundestagig tárgyalták ezt több helyen, az Åland-szigetek kormánya, a dánok, Dél-Európában Valencia vagy Olaszországban Veneto tartomány, illetve elindult egy szolidaritási mozgalom a Székelyföldrõl, amely székely megyékhez és városokhoz magyar megyei önkormányzatok is csatlakoztak. Ezt a szolidaritást kell kihasználnunk, és kell európai szintre emelnünk ezt a kezdeményezést.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, ha őszinték akarunk lenni, elmondhatjuk, hogy nemzetpolitikai kérdésekben, kisebbségvédelemben sajnos nincs gyors és látványos siker Európában sem. Arra kell készülnünk, hogy hosszan kell még harcolnunk ezekben az ügyekben, és minden lehető fórumra ezt oda kell vinnünk. Különös szerencsénkre most is adódik előttünk egy lehetőség, hiszen most májustól a strasbourgi székhelyű Európa Tanács miniszteri bizottságának elnökségét Magyarország látja el. Konferenciákon, rendezvényeken, akár Budapesten vagy akár Strasbourgban nagyon fontos, hogy ezt a témát elővegyük és hangot adjunk annak, hogy mi ezt támogatjuk. Természetesen bíznunk kell abban, hogy a többségi nemzetek egyszer majd ráébrednek arra a bölcsességre, és olyan belátásra jutnak, hogy a velük élő őshonos nemzetiségeknek a szülőföld otthonosságát biztosítani kell, és ez vezethet el egyébként a jövőben az európai társadalmi békéhez, ez a társadalmi béke pedig egy prosperitást hozhat Európában. Úgyhogy kötelességünk ennek a támogatása.
Köszönöm szépen a vitában részt vevők támogatását, a nemzetiségi bizottság, a kormány támogatását, és őszintén remélem, hogy holnap nagyon nagy többséggel tudjuk támogatni ezt a határozati javaslatot. Titkon remélem, hogy a Bundestaghoz hasonlóan, ahol teljes egyetértés volt, a magyar Országgyűlés is ezt támogatni fogja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
