ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A T/15992. számú, előttünk fekvő törvényjavaslat egy igazi közlekedési salátatörvény, hiszen tíz korábbi törvényt módosítana, a zárórendelkezéseket nem számítva pedig 67 olyan paragrafus található benne, amely kisebb vagy nagyobb változtatásokat eszközölne.
Ezekkel kapcsolatosan el tudjuk mondani, hogy a legnagyobb része teljesen természetesen támogatandó, viszont salátajellegére és a kezelhetetlenségére azért hadd hívjam fel azzal a figyelmet, hogy ebben az egészben szó van például a Zrínyi haderőfejlesztési programmal kapcsolatosan arról is, hogy modern eszközök fognak az országba érkezni, és ezek üzemeltetésével kapcsolatosan bizonyos változtatásokat kell majd eszközölni. Viszont más vonatkozásban a törvényjavaslat meg szól, mondjuk, a mutatványos vasutakról is, teljesen támogatandó dolog. Kisgyermekes családapaként tudom azt mondani, hogy ha nem történne most változtatás, akkor erre is a vasúti törvény vonatkozna, és bizony szükséges lenne vasútbiztonsági engedélyekre, tanúsítványra ahhoz, hogy ezek működni tudjanak, márpedig ezt egészen természetes módon nem nagyon szereznék be, nem működnének, és sok kisgyermek, köztük az enyém is, szomorú lenne emiatt. Ezt annak jellemzésére, hogy milyen átfogó salátatörvényről van itt szó.
Számos elemét ezen túl támogatni tudjuk. Nem akartam itt kitérni egyébként a Zrínyi haderőfejlesztési programra sem, azzal sincsen semmi probléma, hiszen tudjuk jól, amelyik ország nem hajlandó a saját hadseregét eltartani - hogy ilyen közkeletű népi bölcsességet hozzak ide -, az majd arra ítéltetik, hogy más hadsereget tartson el. De ezen túl vannak nekünk NATO-kötelezettségeink is, amelyeknek meg kellene felelni, tehát ezzel nincsen probléma. A probléma, mondjuk, azzal van, hogy nehezen kezelhető ez az egész javaslat ebben a formában, de ez legyen a mi gondunk és bajunk.
Itt vannak egyéb olyan pontok, amelyeket szintén támogatni tudunk, nevezetesen az, hogy sok út már 33 éve megszűnt út kategóriaként szerepel, tehát kivett, saját használatú útként az ingatlan-nyilvántartásokban, és ez mintegy 15 ezer ingatlant érint, az bizony megnehezíti azt, hogy ezek a beruházások, amelyek ott kezdődnének, megfelelő módon hatékonyak legyenek, illetve a jogbiztonság szempontjából is szükséges lehet ez a változtatás, tehát támogatni tudjuk.
Vagy éppen a vizsgaközpontok feladatszabályozásával, illetve a közúti közlekedési szakemberek vizsgáival kapcsolatos szabályok felülvizsgálatát, pontosítását el tudjuk fogadni. A reptereknél a zajgátló védőövezetek visszavezetésére vonatkozó szabályozás maximálisan támogatandó, vagy éppen az is, hogy a reptér üzemben tartója köteles tevékenységével a hazai közlekedéspolitikai céloknak megfelelően tevékenykedni, mást ezzel kapcsolatosan nem is tudnánk mondani nyilvánvaló módon, ez támogatandó.
Aztán az, hogy bizonyos EU-s irányelveknek a közlekedéspolitikában meg kell felelni, magától értetődő. Az, hogy mondjuk, az ideiglenes Z, E, M vagy éppen P rendszámtáblák nyilvántartásának használatához szükséges jogi környezetet meg kell teremteni, ez is egyértelmű. Az pedig külön támogatandó, hogy az EU-n belüli elektronikus útdíjfizetési rendszerek átjárhatóak legyenek, és ha mulasztás esete forog fenn, akkor bizony információkat lehessen szerezni határokon átnyúló módon. Tranzitország vagyunk, rajtunk keresztül dübörög fél Európa forgalma, tehát elemi érdekünk az, hogy ebben a tekintetben előrelépés történjen, és a magyar ellenőrző szervek lekérdezhessenek más tagállamok járműnyilvántartásából.
Az, hogy rendezetlen tulajdonjogi helyzet esetén, tehát mondjuk, elhúzódó hagyatéki eljáráskor a kiemelt infrastrukturális beruházások ügygondnokot kaphassanak, szintén nem ördögtől való dolog, bár azért nyilvánvaló módon van némi fönntartásunk azzal kapcsolatosan, ha a kormányzat eddigi ténykedését vesszük górcső alá.
Az, hogy nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű közlekedési infrastrukturális beruházások esetében, ingatlanok kapcsán lehet bizony olyan jogviszony, ami a beruházást akadályozza, és a lakástörvény mintájára ezt most módosítani szeretnék, szintén elfogadható lenne, azonban itt hadd utaljak a 2006-os LIII. törvényre, amit, meg kell mondani, hogy jobbikos színekben mi Gyurcsány Ferenc óta nem szeretünk, az önök ténykedése óta pedig egyenesen gyűlöljük, utáljuk ezt a törvényt. Itt a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokról van szó.
És miért is vannak ezzel kapcsolatban fenntartásaink? Csak azért, mert amit már akkor kifogásoltunk még parlamenten kívüli pártként, nevezetesen az, hogy azért az bizonyos elemeiben a demokratikus jogrendnek ellentmond, az, hogy semmibe veszi a szubszidiaritás elvét, és mondjuk, a hatalommegosztást sárba tiporhatja, a településrendezési terveket pedig zárójelbe teheti, az, hogy az önkormányzatok és a helyi érdekek óhaját, kívánságát szintén csak negligálja, az, hogy - már elnézést - adott esetben magasról tesz a környezetvédelmi érdekekre, az bizony számunkra elfogadhatatlan volt akkor is, aztán önök ezt azóta sokkal precízebben és erőszakosabban valósítják meg, úgyhogy ezt éppen emiatt elfogadni most sem tudjuk, és végső soron éppen ezért is lesz a törvényjavaslattal kapcsolatosan a hozzáállásunk egy tartózkodás.
De, államtitkár úr, engedtessék meg, hogy a fölszólalásbűnözés apró vétkébe essek, és látom, hogy van még némi időm, úgyhogy a törvényjavaslattal kapcsolatosan azért néhány helyi ügyet idehozzak! Ha Barcza képviselőtársam örömmel számolhatott be arról, hogy az M9-es majd Sopront is el fogja érni, és az a Nyíregyházától kiinduló, hatalmas, új pálya keresztülöleli keletről, délről és nyugatról egész Magyarországot, akkor én viszont abbéli aggályomat fejezzem ki, hogy vannak olyan területek, és bizony halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított, a térképről módszeres kormányzati politikával letörölt térségek, amelyek ennek az áldásából nem fognak részesedni. Ilyen Dél-Somogy, a belső-somogyi rész is.
Barcza képviselőtársam elmondta, hogy az új tervek szerint merre fog húzódni majd ez az új transzverzális pálya: Keszthely, Kaposvár. Holott volt egy korábbi verzió, ami a Nagykanizsa-Kaposvár vonalat érintette volna, ha csak ennél a szűkebben vett tájegységnél maradunk, ami bizony mind Dél-Zala, mind pedig a faluban nyomorgó Dél-Somogy szempontjából adott esetben megoldást hozhatott volna azokra a gazdasági és társadalmi problémákra, amelyek egyre csak halmozódnak, nőnek abban a térségben, ahonnét én érkeztem.
Nagyon kérem, államtitkár úr, ne kövesse el azt, amit korábban Orbán Balázs államtitkár úr elkövetett, hogy elküld vidékre, hogy akkor nézzek majd körül saját szülőföldemen. Ott élek, ott lakom, tehát látom pontosan azt, hogy mi van, és azt is látom és azt is érzékelem, és idehozom önök elé ellenzéki országgyűlési képviselőként, hogy amikor ez a döntés kiszivárgott, napvilágra került, akkor az ott élő emberek, tehát a belső- és dél-somogyi emberek bizony lesújtva érezték magukat, mintha valóban leszakították volna ezzel a döntéssel Magyarország testéről ezt a térséget.
Ezt egyetlen esetben lehetne egyébként, mondjuk, valahogyan korrigálni, ha a csatlakozó utakat javítanák ki és hoznák olyan állapotba, ami, mondjuk úgy, hogy megilleti az ott élő embereket. Ezzel kapcsolatosan volt néhány, mondjuk úgy, hogy csörténk államtitkár úrral, írásbeli kérdést is benyújtottam azzal kapcsolatosan, hogy akkor mi igaz abból, hogy a 68-as utat fel fogják újítani. Úgy néz ki, hogy egy hatalmas választási kamuról van szó.
Én nagyon kívánom egyébként, még ellenzékből is, soha nem mondanék olyat, hogy minél rosszabb Dél- és Belső-Somogynak, annál jobb az ellenzéknek, vagy éppen ott nekem mint ellenzéki szereplőnek, nem. Építsék meg ezt az utat, javítsák ki a 68-as utat, ami folt hátán folt, életveszélyes rajta a közlekedés. De az a helyzet, hogy ön sem tudott, államtitkár úr, vagy legalábbis nem adott konkrét választ azzal kapcsolatosan, hogy összességében mekkora forrást szánnának a 68-as út felújítására, amelyik a Balaton délnyugati részétől köti össze a megyét, egészen a Dráváig húzódva, mintegy 95 kilométer hosszúságban.
(13.20)
Arra sem adott választ az államtitkár úr, hogy mire számíthatnak a somogyi állampolgárok, hogy ez mikorra készül el. Tehát nem az, hogy nekiállnak tervezgetni, és akkor majd valami kamu módon fölvonul ott néhány útépítő munkás adott esetben. Nem, tehát nem is erről van szó. Mikor lesz ez teljes mértékben felújítva? Nagyon megköszönném az államtitkár úrnak, hogyha erre konkrét dátumot mondana.
Az a helyzet, hogy ugyanez a kérésem a 6-os út kapcsán is. A 6-os út szintén egy életbevágó fontosságú közlekedési pálya Dél-Somogy és Délnyugat-Baranya részére, a Barcs és Pécs közötti összeköttetés talán még megmenthetné ezt a haldokló és térképről lesöpört térséget. De hogy mi lesz ebből és mikorra lesz egyáltalán ebből valami, szintén nem tudják rá a választ. Azt tudjuk, hogy volt 2013-ban egy kihelyezett kormányülés Kémesen, ahol ígértek minden szépet s jót, de a megvalósítása az egyre csak késik.
A somogyi emberek viszont kétségbe vannak esve emiatt, az elvándorlás és a népességfogyás irtózatos méreteket öltött. Az utóbbi tíz évben, államtitkár úr, és ez bizony már az önök kétharmados uralmának idejére esett, 10 százalékkal csökkent Belső- és Dél-Somogy lakossága. A második világháborúban, sokszor elmondtam már, igaz, hogy más viszonyok közepette, 7 százalékos volt Magyarország embervesztesége.
Nemcsak azért csökken itt, Dél-Somogyban a lakosság ilyen rohamos ütemben, mert a születési számok elégtelenek, hanem azért is, mert rengetegen kénytelenek onnét elvándorolni, mert nem találnak megélhetést, vagy legalábbis normális megélhetést nem találnak, és sokaknak bizony az a pálya maradna, amit kormányzati részről fölvázoltak, hogy ha nem tud rendes állásban elhelyezkedni, akkor ott a közmunka. Hát, köszönik szépen, a napi szinten hetven-egynéhány forinttal megemelt közmunkából nem lehet megélni mifelénk sem. Szóval, ezekre a konkrét kérdésekre azért szeretnék választ.
Illetve volt itt szó Budapest-Belgrád vasútról is most már a mai nap során, nem is egyszer. A Jobbik nem vasútellenes párt, viszont látni kell azt, hogy egy teljesen átláthatatlan, homályos projektről van szó, garanciák és ígérvények nélkül, számonkérhető garanciák nélkül. Egy alsó hangon 3 milliárd dollárt felemésztő, zömmel kínai hitelből megvalósuló projektről van szó, amiből a miniszterelnök úr vagyonnyilatkozatából kihagyott illető az ő cégein keresztül hatalmas nagyot szakít. Az „RM Zrt.”, a „Rohadtul Meggazdagszunk Zrt.” Mészáros Lőrinc tulajdonában már egy több száz milliárdos tételt ebből ki is hasított magának.
Ilyenkor kell hozzátenni azt, hogy szükség van a vasúti fejlesztésekre Magyarországon. De amikor azt látjuk, hogy egyfelől egy projektbe - még egyszer, átláthatatlan módon - ekkora összegeket tolnak bele, másfelől viszont ott a 41-es vonal, aminek az Ötvöskónyi és Beleg közötti vasúti hídját 2020 nyarán vitte el egy villámárvíz, és még mindig nincsen rajta vonatközlekedés, vonatpótló buszok szállítják ezt a havi szinten 45 ezer embert, akik igénybe vették a Dombóvár-Gyékényes közötti szakasznak a szolgáltatásait, akkor egy olyan hasonlatot kell idehoznom, mintha egy düledező, kitört ablakú putriban a tulajdonos, államtitkár úr, mondjuk, márványpadlót rakatna az előszobába. Tehát nagyjából akkor valami ilyen hasonlat lenne a Budapest-Belgrád vasúttal kapcsolatosan. Miközben ránk dől a ház más vonatkozásban, aközben erre a projektre elfüstölnek önök ekkora összegeket, amivel nem tudunk egyetérteni.
De még egyszer, tehát félreértés ne legyen, a vasút biztonságos, a vasút energiahatékony, a vasút, mondjuk, ha csak az üvegházhatású gázok kibocsátását nézzük a közlekedési ágazaton belül, akkor kiemelkedően jó mutatókkal rendelkezik, tehát környezetbarát is, ezért a Jobbik támogatja a vasúti projekteket. De hogyha nem korlátlan a forrásmennyiség, amit erre a célra fel lehet használni országon belül, akkor igenis azt mondjuk, hogy kétszer meg kell fontolni, hogy milyen projektekre költjük, és nehogy már egy 160 kilométeres szakasz legyen az, amire önök többet fordítanak, mint tulajdonképpen az ország több mint 7 ezer kilométernyi vasúti pályahálózatára, azon belül az olyan vidéki szakaszokra, mint amit az előbb mondtam önnek, államtitkár úr.
Még egy, volt itt szó az útfelújításokról, hogy ez a kormányzat soha nem látott mértékben költ útfelújításokra. Akkor nézzük csak! Országos közútból 32 ezer kilométernyi van, abból 23 ezer kilométer az országos mellékút. Amit ebből fölújítottak, az 388 kilométer volt a tavalyi esztendőben. Hát, hogyha azokat a törvényszerűségeket, azokat a vasszabályokat nézzük, akkor mégis mennyit kellett volna fölújítani ahhoz, hogy ne amortizálódásról legyen szó, folyamatos amortizálódásról? (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Államtitkár úr, körülbelül ezer kilométert!
Van 7 ezer kilométernyi főutunk - elnök úr, rögtön befejezem, nagyon köszönöm -, abból tavaly 44 kilométernyit újítottak föl. Mennyit kellett volna? Hát, ennek a sokszorosát! Köszönöm a figyelmet. (Bana Tibor tapsol.)
