MOLNÁR GYULA,
MOLNÁR GYULA,
MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy tisztelettel köszöntöm önt az elnöki székben. Egy nagyon jó vitáról maradt le az előbb, amikor a kirgiz közúti szabályozásról tárgyaltunk. (Derültség.) Nagyon sokat veszített, egy nagyon izgalmas és érdekfeszítő vita volt. Sajnálhatja, hogy egy picit később érkezett!
No, tisztelt Államtitkár Úr, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem szeretnék olyan magas labdát feladni, hogy az államtitkár úr még egyszer azzal tudjon jönni, hogy soha még ilyen dicséretet nem kapott. De tényleg szeretném megemelni a képzeletbeli kalapomat most megint, hogy ezekben a vészterhes időkben, amikor itt tényleg ezermilliárdok röpködnek ide-oda, amikor tényleg két és fél órán keresztül szakmányban szavazunk, hogy hogyan lehet kilapátolni az állami vagyont, akkor önöknek van ideje egy ilyen törvényre. De tényleg, őszintén mondom, hogy itt hozzányúlnak a közúthoz, a légügyhöz, a vízhez, mindenhez, és abszolút nem itt a tetején, tehát ilyen nagy folyamatokban… - hanem egészen bele tudnak szépen menni a mély rétegekbe.
Tehát most vagy az van, hogy van önnek egy kollégája, aki tényleg harminc éve ezzel foglalkozik, tele van a fiókja jobbnál jobb ilyen javaslatokkal, és azt mondták neki, hogy van itt egy pillanat, úgyis egész délután itt kell ülnie, legyen már még egy törvény, amit ön fog vinni itt a Házban, és majd nyilván jön valaki leváltani önt előbb-utóbb, és akkor majd átveszi ezt. Szóval, tényleg, azt kell hogy mondjam, hogy én már megemelem a kalapomat. Ha erre van energia meg idő, hogy egy ilyen szofisztikált és ilyen mély alaposságú dolgot szabályozzanak, szóval, tényleg őszintén mondom, hogy büszke vagyok.
(13.30)
Három rövid dolgot szeretnék azért kiemelni, de tényleg inkább csak a könnyedség kedvéért. A mi részünkről is, a végét elmondva, amit jobbikos képviselőtársam mondott, több itt a dilemma, mint a meggyőződés, tehát még nem vagyunk elszántak abban, hogy adjuk a szavazatunkat. Ki a fene gondolta volna tizen-huszon évvel ezelőtt, hogy ilyen mélyen kell szabályozni a repülőjogosítványok dolgait? Eljutottunk oda, hogy ilyen szabályokat kell alkotni. Ha jól értem, államtitkár úr, ezek szerint olyan sokan vezetnek már repülőt, hogy külön szabályokat kell arra kialakítani, hogy hogyan, miképpen van ez. Merthogy a hajózás ilyen, azt már megszoktuk. De ezek szerint, ha jól értem, már itt is egészen mély és komoly szabályozásokat kellett alkalmazniuk.
A másik a kiemelt beruházások. Ander képviselő úr ezt már megemlítette; ugye, párhuzamot vont kettőnk között. Nem védem a dolgot, mi sem szeretjük azt, ami felé önök vitték ezt a dolgot. Mert itt arról van szó, hogy egyre inkább kizárnak minden olyat, ami adott esetben lassít, problémát okozhat, vagy ne adj’ isten, többe kerül. De a többe kerültet értsük úgy, hogy a környék számára kedvezőbb lesz. Tehát egyre inkább azt látjuk, hogy azt a szándékot, ami a 2010 előtti kormányzás idején volt, hogy bizonyos ténylegesen kiemelt beruházásokat adott esetben ne tudjon valamilyen módon lassítani az, hogy valakinek az egyéni érdeke a közösségi érdek fölé helyeződik - egyébként mindig az a legnagyobb dilemma a helyi politikában, hogy hogyan, miképpen lehet a közösségi érdeket összeegyeztetni az egyéni érdekekkel -, önök tökélyre fejlesztették. S ha jól látom, most még eggyel beljebb mennek. Így aztán tényleg eljutunk oda, hogy semmilyen formában senkinek nem lesz abban lehetősége és beleszólása, hogy ha valamire ráteszik a kiemelt beruházás pecsétet, hogy hogyan, miképpen lehet azon úgy változtatni, hogy a környék számára elfogadhatóbb legyen.
A harmadik dolog, amit szeretnék önnek elmondani: nagyon megijedtem, amikor először olvastam a törvényjavaslatot. Megijedtem, hogy a 4500 alatti reptereknél gyakorlatilag elszabadulhat a pokol, teljesen más szabályozások lesznek, de megértettem, és az expozéban is elmondta, hogy valójában kikerül abból a körből, amit a magasabb jogszabályok, az uniós szabályok alapján kell meghatározni, de így sem fogjuk elengedni az emberek kezét. Hadd mondjak önnek én is egy személyes példát a saját választókörzetemből. Nekem itt van a budaörsi reptér, és tudjuk, hogy ez itt van, itt lesz, és azt gondolom, hogy ahogy a világ fejlődik, ez egyre inkább egy lokális reptérré válik. De azt látom, egy ilyen reptérvezetés és a légügyi hatóságok olyan módon össze tudnak zárni, ha lakossági problémák, felvetések vannak - de tényleg, őszintén mondom -, hogy egyszerűen képtelenség ebben rést találni. Vannak racionális javaslataink, ráadásul két polgármesterrel; s még azzal sem vagyok vádolható, hogy egyszínűek, hiszen az egyik oldalon kormánypárti, a másik oldalon ellenzéki polgármesterrel közösen fogalmazunk meg javaslatokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan, miképpen lehet tehermentesíteni a környéken lakókat, és azt látjuk, hogy pattogunk a hatóságok között. De tényleg! De erről egyszer majd külön beszélünk, felteszek egy parlamenti kérdést, és lehet, hogy akkor egyszerűbben megtudom a választ, mert a budafoki polgármestert nem tudtam teljesen áttörni. Ezt csak elmondom önnek itt a plenáris ülésen azért, mert ön valami olyat is beleírt abba a levélbe, amit én nem láthatok, de ezt csak zárójelben mondom önnek, mert ezt a választ kaptam.
A lényeg a lényeg: szeretném még egyszer a képzeletbeli kalapomat megemelni önök előtt, hogy ezekben a vészterhes időkben ilyen mély szabályokat tudnak hozni. Belemélyedtünk, de még egyszer mondom, azok alapján, amiket változtatnának, még nem tudjuk azt mondani, hogy fogjuk támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet.
