CSÁRDI ANTAL,
CSÁRDI ANTAL,
CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínűleg mindannyian tudják, én hosszú éveket töltöttem munkával a piacon, és bennem felmerült az a félelem, hogy a Parlament épületére majd most ki lehet írni, hogy „Akció! Akciós! Minden eladó és minden akciós”.
Hallottam államtitkár úrnak a felvezetőjét is, hallottam kormánypárti képviselőtársaimnak a véleményét is az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban, de hát szerintem kezdjük az elején.
Pontosan ismerjük, tudjuk a Fidesz-KDNP-szövetségnek a vagyongazdálkodási gyakorlatát, stratégiáját, döntéseit, de nem csak állami szinten, önkormányzati szinttől az állami szintig - minden szinten szinte minden.
Hát, akkor nézzük meg! Önkormányzati szinten - megint csak bizonyára mindenki által ismert tény - 2010-14 között önkormányzati képviselő, azt követően fővárosi képviselő voltam, és én emlékszem azokra a vagyongazdálkodást érintő Fidesz-KDNP-s döntésekre, aminek eredményeképpen például a IX. kerületben úgy értékesítettek önkormányzati tulajdonú ingatlant, hogy a vételi ár 7,5 millió forint volt. Eladták ezt az ingatlant, majd két napon belül, tehát 48 órán belül ugyanez az ingatlan meg volt hirdetve 32 millió forintért. Ez az önök vagyonkezelése, amiből egyébként nemcsak önkormányzati szinten, hanem állami szinten is láttunk már kiváló példákat. Elég csak a Magyar Nemzeti Bankra és a csatolt részeire gondolni.
És ugye, ehhez képest van önöknek egy olyan társadalompolitikájuk, ami azt eredményezte ebben az országban, hogy a társadalom különböző tagjai közötti szakadék soha nem látott mértékűre duzzadt. Mert önök azt csinálták hosszú éveken keresztül következetesen, hogy - és én mindig azt mondom, hogy nagyon sokra becsülöm a következetességet, sajnos ez a kivétel, ami erősíti a szabályt, ezt nem tudom sokra becsülni - a jómódúaknak többet adtak, a rászorulóktól meg többet vettek el. Ennek lett az eredménye az, hogy a társadalomban egzisztenciális értelemben is nagyon durván kinyílt az olló.
És ha megnézzük ezt a törvényjavaslatot, lehet itt szép szavakat, hangzatos kifejezéseket, kommunikációs paneleket mutogatni, mondani, de a helyzet az, hogy ha megvizsgálunk egy ilyen törvényjavaslatot, ami lehetővé teszi a nem stratégiai elemeknek, vagyonelemeknek az értékesítését, elajándékozását - mert én az ingyenest nem tudom máshogy megfogalmazni -, ott érdemes megnézni, hogy milyen ellenőrzési funkciója marad a magyar Országgyűlésnek. És engedjék meg, hogy felolvassak egy részt a törvényből!
(10.20)
„A (3) bekezdés szerinti ingyenes tulajdonátruházás esetén a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 13. § (4) bekezdés b) pontját nem kell alkalmazni.” Ezt mondja az általunk most tárgyalt törvény az ellenőrzésről. Nézzük meg, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény 13. § (4) bekezdésének a b) pontja, amit nem kell alkalmazni, mit is mond. S akkor ezt is nézem. A nemzeti vagyon tulajdonjogának ingyenes átruházása esetén a tulajdonjogot megszerző félnek, az állam kivételével, eleget kell tennie a következő feltételeknek - és itt jön a b) pont: „az átruházott vagyon hasznosításáról évente beszámol a vagyont átadó szervezet felé”. Tehát innentől kezdve senki nem fogja tudni nyomon követni, hogy annak a vagyonnak, amit önök ingyenesen odaadtak egy szervezetnek, és teljesen mindegy, hogy milyen célra, annak mi lesz a sorsa egy, kettő, öt, tíz vagy akár húsz év múlva. És akkor nem beszéltünk azokról a vagyonelemekről, amiket nem ingyen adtak oda valakinek.
Amiért én a társadalompolitikájukat felhoztam a vezérszónoki felszólalás elején, az az, hogy ugyanezeket a vagyonelemeket lehetett volna olyan szabályozott körülmények között, erős ellenőrzési rendszer mellett létrehozni, ami egyébként, ahogy Z. Kárpát Dániel is említette, például a lakhatási válságon erősen enyhíthetett volna, és létre lehetett volna hozni egy olyan rendszert, ami a társadalom vagy az ország rászoruló rétegét segítette volna.
Sajnos, az a gyakorlat, amit mi tapasztaltunk az elmúlt évek alatt - és most már majdnem évtizedről, sőt 11 évről beszélhetünk -, azt mutatja, hogy ezt a törvényt nem lehet támogatni, ezt a törvényt nem lehet népszerűsíteni, ennek a törvénynek az elfogadása a magyar társadalom elleni vétek. Azt gondolom, hogy ezzel a legfinomabb megfogalmazással éltem csak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Gyakorlatilag folytatódik a kiárusítás, aminek az egyik mozgatórugója, hogy már nem érzik olyan biztonságban magukat a ’22-es választást illetően, és azt gondolom, hogy erre minden okuk meg is van.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény felháborító. Ezt a törvényt sem az LMP, sem semmilyen jóérzésű képviselő támogatni jó szívvel nem tudja. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)
