DR. FÓNAGY JÁNOS,
DR. FÓNAGY JÁNOS,
DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Reggel 9-kor azzal indultunk, hogy egy megítélésem szerint szakmai tartalmú törvényjavaslatot terjesztünk elő. Helyette egy élénk, legyünk udvariasak, politikai vita alakult ebből. Elnézést, nem tudtam az utolsó felszólaló kolléga nevét megjegyezni, de ő méltó befejezése volt a ma délelőttnek. Mert azzal nagyon nehéz vitatkozni, hogy egy ellenzéknek, amelynek az a természetes dolga, hogy kritizálja a kormányt, egy ellenzéknek, amelynek az a természetes vágya, hogy kormányra kerüljön, és ennek érdekében a rendelkezésre álló valamennyi demokratikus és parlamenti eszközt igénybe vegye, a legtermészetesebb dolga, hogy kritizálja a kormány előterjesztéseit. Ezt szakmailag természetesen különböző színvonalon teszik meg. Van, aki szakmailag közelebb áll a témához, van, aki messzebb áll. De ezekkel lehet polemizálni, ezekre lehet tisztességes válaszokat adni, ezeken lehet szakmai vitákat folytatni. De egy olyan hipotézissel szemben, vágyálommal szemben, a makkal álmodás parlamenti vitává tétele mellett nagyon nehéz szembeszállni, hogy önök felállítanak egy hipotézist, azt valóságnak fogadják el, és utána végig arról beszélnek, hogy az úgy van, a másik meg mondjon, amit akar, az úgyis úgy van. Szóval, ezzel nagyon nehéz szembeszállni vagy ezzel szemben érveket felhozni.
Ugyanakkor a kormánynak természetes kötelezettsége, hogy a parlament és az ország nyilvánosságát felhasználva a saját törvényjavaslatait megindokolja, megvédje, és nem elsősorban önöket, hanem az önök által képviselt embereket meggyőzze arról, hogy a kormány szándéka megfelelő, tiszta, és megfelel azoknak a céloknak, amelyeket a jelenlegi kormány most már több mint tíz évvel ezelőtt a választóinak megígért.
S még egy dolog. Itt nagyon sok visszatekintés hangzott el. Van, aki az Unióba való belépéstől származtatja az ősbűnöket, van, aki korábbról. Én ebben sajnos előnyt élvezek önökkel szemben, mert van egy húsz-harminc év fórom. Amikor önök többes számban fogalmaznak mindent, és én vagyok az előterjesztő, akkor kérem, ne hozzanak engem olyan helyzetbe, hogy én a saját életem tapasztalatait legyek kénytelen ellenérvként felhozni, mondjuk, az önök által képviselt eszmék kritizálása vagy az egyébként mindnyájunk szakmai és politikai életében előfordult rossz tapasztalatok alapján. Egyszer sem mondtam itt 22 vagy 23 év alatt, hogy a parlament másik oldalán ülő kollégáim felelősek a család kitelepítéséért, mert tudom, hogy személy szerint nem azok. Ideológiák felelősek érte. Egyszer nem mondtam, hogy felelősek 1956-ért, az akasztott emberekért és mindenért, mert ideológiákról volt szó, és nem az itt ülő emberekről. Kérem, ezért önök se hozzanak fel olyan alapdolgokat, hogy ismerjük önöket, meg mindenki tolvaj, rabló, és így meg úgy privatizál!
De ha már felhozzák, akkor kénytelen vagyok hivatkozni rá, mert ezt végigéltem. Kérem, hogy önök erre ne hivatkozzanak, mert csak a rendszerváltást követően, tisztelt képviselőtársaim, hova került a magyar acélipar, hova került a magyar tégla- és cserépipar, hova kerültek a bankok, hova kerültek az erőművek, hova kerültek a szolgáltatók?! Szóval, van mit egymás szemére hánynunk, de ez a mai előterjesztés nem erről szól, ez egy szakmai előterjesztés.
S ha már az előterjesztésnél vagyunk, Bangóné képviselő asszonynak szeretném tájékoztatásul mondani, hogy nem Semjén miniszterelnök-helyettes úr volt az előterjesztő, hanem a kormány, ő ezt csak aláírta. S nem az éj leple alatt - tudom, hogy ez egy költői kifejezés volt -, hanem a házszabály által megállapított határidőben tette mindezt. Ezért mondom, tudom, hogy a hozzászólás hevülete sokakat elragad, de azért maradjunk ott.
(11.10)
Még egy olyan van, ami szinte minden felszólaló képviselőtársamnál előfordult, és meg kell hogy mondjam, én is megkérdeztem, mert amikor először olvastam a tervezetet, én sem tudtam. A Teleki László Alapítvány Vagyonkezelő és -hasznosító Korlátolt Felelősségű Társaságot 1994. május 6-án a Teleki László Alapítvány alapította meg, tehát ez a rövidítés a cégnévből, az alapítvány nevéből ered. Az alapítvány megszűnését követően került a társaság állami tulajdonba 2007. március 30-án, és mint egy kiürült gazdasági társaság volt a vagyonkezelőnél, és valóban, mint kiürült gazdasági társaság volt, hogy ne kelljen új társaságot alapítani, ne kelljen bővíteni - mert ez is kritikaként felmerült, hogy a világba bővítjük itt a társaságok számát, nem, itt éppen arról van szó -, egy régebbi, kiürült társaságot teszünk alkalmassá, hogy ezeket a megváltozott feladatokat reményeink szerint ellássa.
Képviselőtársam, Z. Kárpát Dániel itt említette, ez az örök téma, hogy az állam rossz gazda, nem rossz gazda, és egyáltalában a számokat; ezt azért mondom, mert ezt minden ellenzéki hozzászóló felemlítette. Kérem szépen, hogy mi a sok vagy mi a kevés, az egy régi filozófiai probléma. Elnézést, nem akarok személyeskedni, de ugye, ez egy régi történet, hogy egy szál haj a fejen kevés, a levesben meg sok. Tehát azt, hogy sok vagy kevés, mindig viszonyítani kell.
Azt hiszem, a 4 milliárdot említette a képviselő asszony. Kérem szépen, hogy ezt a 18 000 milliárd forint állami vagyonhoz tessék hasonlítani úgy, hogy ez a 4 milliárd, egész pontosan szeretném mondani, 33 ezer vagyontárgyra oszlik meg. Tehát arról beszélünk, hogy ezek valóban kis értékű vagy egyébként valós forgalmi értéket a valóságban nagyon ritkán képviselnek. Igen, valamelyik kis községben van egy telekrész, amely önálló beépítésre alkalmatlan, mert nincs meg a frontszélessége, ott van 8 méter, most gazos, és állandó vita van, hogy ki kaszálja le. Millió ilyen van, megöröklött, mint végső örökösként az állam kezébe került hagyatéki vagyontárgyak, gyakorlatilag ezeknek a kezeléséről, őrzéséről, nyilvántartásáról beszélünk elsősorban. Van, ami állandóan jön be, az öröklés vagy például a költségvetési követelések fejében bejött végrehajtási elemek. Az állam ezeket nem kéri, nem volt erre szándék, de ha tetszik, ha nem, bejön hozzánk.
Megint mondom, egy pillanatig nem vitatom az önök kritikusi jogállását és lehetőségeit, de kérem, hogy azért a valóságtól, a tényektől, a számoktól, ha lehet, ne nagyon rugaszkodjunk el.
Több képviselő úr említette, hogy ki hisz a piac mindenhatóságában is ki nem. Kérem a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ne hivatkozzanak erre, hiszen az elmúlt 10 évből az első 5-6 év parlamenti vitáinak a nagy része másról sem szólt, mint hogy a jelenlegi kormány nem hisz a piac mindenhatóságában, és úgy gondolja, hogy az ellátásbiztonság, a megfizethetőség, a hozzáférhetőség egy olyan állami kötelezettség, amit az állampolgárok, és hozzáteszem egyébként, a gazdálkodó szervezetek számára biztosítani kell. Tehát ez nem piaci feltétel. Van, ami a piacnak a dolga, van, ahol a piacnak kell érvényesülnie, és van, ahol bizony - azt hiszem, ezt a nálamnál tanultabb vagy több közgazdasági ismerettel rendelkező kollégák irányított piacgazdaságnak szokták hívni.
Hogy új társaság vagy nem új társaság, erre reményeim szerint sikerült válaszolnom.
Felmerült itt, és azért mondom, mert Varju képviselő úr külön felszólalást is szánt rá, a NISZ-nek a dolga. Megint nem akarok sajnálatos, hogy mondjam, történeti tapasztalataimra és emlékeimre hivatkozni, hogy itt ki, mikor, mire használta a rendelkezésre álló informatikai rendszert, és ki hogyan próbálta sikerrel vagy sikertelenül befolyásolni az ilyen-olyan választási eredményeket, de azért itt hadd mondjam a jegyzőkönyv kedvéért, hogy 2002-ben is voltak választások, akkor is voltak informatikai rendszerek, és akkor is, hát, vitatható módon használták ezeket. Ezt csak azért mondom, hogy nem jó ezeket így felidézni, mert a jelenlegi előterjesztésnek ezek nem tárgyai és nem céljai.
A törvényjavaslat ebben az esetben arról rendelkezik, hogy azok a vagyontárgyak, amelyek jelenleg is a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt., a NISZ birtokában és üzemeltetésében állnak, a NISZ vagyonkezelésébe kerülnek, tehát az érintett vagyonelemek nem kerülnek ki az állami vagyonkörből, nem kerülnek ki az állami felügyeleti körből, csupán a vagyonkezelői feladatok kerülnek a NISZ-hez, aki egyébként most is üzemelteti ezeket a dolgokat, de nekik most minden beszerzéshez, minden értékesítéshez, minden selejtezéshez a tulajdonos engedélyét kell kérni. Úgy gondoljuk, hogy ezt intézzék ők, ugyanúgy megvan a felügyeleti rendszere ezeknek.
Végezetül még egyet, csak azért, mert többször előkerült. Kérem szépen, azok az állami szervek, amelyeknek ellenőrzési feladataik vannak, teszik a dolgukat, ellenőriznek, és megállapításaikat egy jegyzőkönyvbe, határozatba foglalják, az érintettek ezt megkapják egy kijavítási határidővel, és amennyiben ezeknek eleget tesznek, akkor ezek a hibák kijavítottnak tekinthetők - az Állami Számvevőszéknek ez a dolga. Amióta az Állami Számvevőszék a rendszerváltást követően létrejött, ez az eljárás menete, mindenki teszi a dolgát. Sem a hibák megállapítása, sem azok kijavítása, úgy gondolom, semmilyen messzebb mutató törvényalkotási következtetés levonására nem alkalmas.
Ezért elsősorban az elhangzott expozé és azon hozzászólások felelevenítésével, amelyek a szakmai kérdéseket firtatták, kérem képviselőtársaimat, hogy ahol indokoltnak tartják, ott adják be a módosító javaslatokat, és azokkal vagy anélkül, kérem, még egyszer olvassák el a tervezetet, mindezek alapján ismételten gondolják meg, és reményeim szerint, lehetőség szerint azt támogassák, vagy ha azt nem tudják megtenni, itt hallottam egy félmondatot, akkor esetleg tartózkodással jelezzék abbéli szándékukat, hogy a tervezet egy részével egyetértenek, és van, amit nem tudnak benne elfogadni. Úgy érzem, hogy ez egy korrekt, hogy mondjam, frakcióálláspont lehet.
Elnök úr, ennek reményében köszönöm meg a türelmét. Köszönöm a lehetőségét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
