SZABÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném Csárdi Antal képviselőtársamnak folytatni a gondolkodását. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy költséghatékonyan, átláthatóan, értékét megtartva kerüljön egy jogszabálycsoport úgy kialakításra, hogy végre megoldást nyújt egy régi feladatra.
Ha megengedik, hadd mondjak két gyakorlati tapasztalatot, amit én kiolvasok ebből a törvényjavaslatból. Szeretném minden képviselőtársamnak ajánlani, hogy a 42/A. §-tól a 42/F. paragrafusig olvassa el a jogszabály, hogy szó szerint mik vannak leírva, akár az értékre, a vagyonelemekre, azok kezelésére milyen szabályok vannak, mert néha hallgatva itt a hozzászólásokat, én nem hallom vissza ezeket a gondolatokat, amiket itt hallottunk.
Az egyik az ellenőrzés kérdésköre. Benne van a jogszabályban, hogy közadatkikéréssel bármikor bele lehet tekinteni ebbe a feladatba, illetve a másik oldalon a jogállamiság alapját jelentő ÁSZ-vizsgálatok, egyéb felügyeleti vizsgálatok, kormányzati átvizsgálások és bármilyen jellegű témák - miniszter asszony beszámol minden időszakban a parlament előtt, illetve a parlament elé terjeszti a beszámolóját -, ezek biztosítottak és áttekinthetőek.
A másik a vagyongyarapodás kérdésköre. Gondoljunk csak vissza a kilencvenes évek elejére! Még a korábbiakból jövő cégek akkor hajtották végre ugyanezt a vagyonrendezési folyamatot, illetve a már újonnan létrejövő, Magyarországra betelepülő és Magyarországon létrejövő új cégek már eleve a saját vagyonukkal ezeken az elveken gondolkodtak. Gondoljunk végig egy olyan öröklési metodikát, eljárást, ahol, mondjuk, 50-100 kis értékű ingóság kerül kötelezően a magyar állam tulajdonába! Mit kezdjünk vele? Őrizzük? Tároljuk? Tönkremegy. Fizessük a költségeket? A közvagyonból, a közpénzből költünk rá.
Lehet, hogy van kiegészítés, ami szükséges ehhez a törvényhez, az a kérésem ellenzéki képviselőtársaimhoz, hogy ezt nyújtsák be, de az biztos, hogy alapjaiban végre egy jó és határozott gondolatot tartalmaz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)