VARJU LÁSZLÓ,
VARJU LÁSZLÓ,
VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Jó napot kívánok mindenkinek, aki ebben a mai vitában részt vesz, mert bizonyos értelemben - mint ahogy itt hallhattuk is ellenzéki képviselőtársaimtól - némileg a felocsúdás pillanata is elérkezhet a jobboldali képviselőtársakhoz.
Valóban olyan eseményeknek vagyunk tanúi, az ellenzéki oldalon lévő képviselők nyomon követik ezt a történetet, a kormánypárti oldalon ülő képviselőtársaim pedig, úgy tesznek, minthogyha valami egyszeri és olyan alkalom lenne ez, amit nyugodtan lehet támogatni, mert egyébként kis értékű, és igazából nem is kell vele foglalkozni. Hát, azt gondolom, hogy ha belenézünk a szabályok részleteibe, vagy ha azok hiányát látjuk, akkor azért biztos, hogy érdemes ezen egy kicsit elgondolkodni.
Mielőtt a törvény véleményezésébe kezdenék, először szeretnék néhány dologra reflektálni, amit államtitkár úr elmondott, hogy mi az, amivel alapvetően nem értünk egyet, vagy mi az, ami mindenképpen kételyeket támaszt az elfogadást illetően.
Önmagában az első és fontos kérdés - mondom ezt úgy a költségvetési bizottság elnökeként, ahol miniszter asszonyt korábban meghallgattuk -, hogy az éves rendes beszámolóknál mindig megkaptuk azt a termelési jelentést, hogy minden szép és minden rendben van, és hogy nyugodtan mehetünk tovább. Évente növekszik az állami vagyon értéke, és amúgy egyébként ennek a nyilvántartását viszonylag nehézkesen sikerült megoldani.
De itt most egy újabb átalakításra van szükség, mondta államtitkár úr, mert az elmúlt időszakban szerzett tapasztalatok - mondjuk így - és nem pedig azok a negatív jelenségek vagy haszonszerzésre való lehetőségteremtés az, ami miatt erre az átalakításra sor kerül. Engedje meg, államtitkár úr, hogy akkor, amikor önmagában a legfontosabb szó az önök számára, kormánypárti képviselők számára a vagyon gyorsított kivitele az állami nyilvántartásból, akkor mindenképpen el kell hogy viseljék önök is, hogy kételyeket ébreszt az, amit önök csinálnak.
Ilyen módon, ha melléteszem azt is, hogy a részletszabályokra pedig azt mondták, hogy csak bízzuk a kormányra, akkor a kormány eddigi tevékenysége alapján a kicsinek a megítélése lehet, hogy az önök részéről kicsinek tűnik, de a mi megfogalmazásunkban igenis fontos állami érték, amire figyelni kell.
Ráadásul, ha a szabályokat úgy alakítják, hogy oda önök sorolják be, hogy önöknek mit jelent a kicsi, akkor az bizony komoly problémákat és komoly vagyonkimentést jelenthet. Tehát egyszer van ez a gyorsítás és a szabályoknélküliségben egy felhatalmazás biztosítása a törvény által, és ilyen módon megnyugtatni azokat az állami alkalmazottakat vagy vezetőket, cégvezetőket, hogy ők nyugodtan aláírhatják, mert mondhatják, hogy jogszabályi vagy „parancsra tettem” típusú megoldással mennek tovább.
Tehát ilyen szempontból azt gondolom, és ha melléteszem azt a folyamatot, hogy önök igazán nagy hetet futnak vagy nagy időszakot élnek, nagy időknek vagyunk itt nagy tanúi, azzal, hogy a miniszter asszony részéről készült egy beszámoló a tevékenységről - parlament előtt van -, hogy törvénymódosítással vannak itt, hogy egyébként a miniszteri meghallgatásra sor kerül, úgy látom, hogy minden szálat igyekeznek elvarrni, törvényesíteni azt, amit egyébként önök csinálnak; lefedni, hogy egyébként a menekülés közben ne kelljen hátrafelé figyelni önöknek.
Nos, ha ezért van szükség az átalakításra, mondom, az én olvasatomban, akkor azt hiszem, hogy mindenképpen kételyeket kell megfogalmazni; még akkor is, ha államtitkár úr arra hivatkozik, hogy sok a feladat és kevés a hozam ezekből a vagyonelemekből. Hát, tessék türelmesebbnek lenni és aprólékosabbnak!
Ráadásul, államtitkár úr még arra is mentesítést kért, hogy különböző belső folyamatok ellenőrzését el kelljen látni, hanem akkor áldja-vigye, és hadd menjen tovább! Nem tudom, ez milyen összefüggésben van, az Állami Számvevőszék elnöke mit gondol erről a történetről, mert majd a későbbiekben kitérek arra, hogy éppen az említett szervezetre vonatkozóan, éppen az ilyen belső szabályok vonatkozásában milyen negatív megjegyzéseket tett. És bár gondolom, éppen ennek hatására önök ezt kijavították, de ha törvénnyel mentesítik őket a belső szabályzatoknak a megléte alól, akkor az, azt gondolom, hogy újabb lépés abba az irányba, hogy gyorsan, minél több vagyont juttatni azoknak, akik lojális tulajdonosok lesznek, és akkor ezen a nyomvonalon még megyek is tovább.
A takarékszövetkezetekre vonatkozó integrációs szervezet könnyítésére és arra vonatkozóan, amit államtitkár úr mondott, hogy akkor most már eljutott abba az állapotba: tisztelt államtitkár úr, a vidék eljutott abba az állapotba, hogy önök teljesen magukra hagyták őket. Ezeket az embereket megfosztották a közvetlen takarékszövetkezeti lehetőségtől.
Önök büszkék lehetnek arra - idézőjelbe téve - hogy csinálnak maguknak egy nagy bankot, ráadásul azt odaadták a haveroknak. Úgy játszották ki több mint százezer embernek a vagyonát, hogy nekik, érdemi beleszólásuk ebbe nincs, az értékét elvesztette az ő szemszögükből és önök most a magánszemélyek többségi tulajdonlásával igyekeznek hatalmaskodni. Ezt jelenti az, amit ön mondott a takarékszövetkezeti folyamat befejezésére.
És ha itt pontot kell tenni az i-re, akkor azzal nézzenek szembe, hogy hány embertől vették el a tulajdonukat, és hány embertől, hány millió embertől vették el azt a lehetőséget, ami egyébként a közvetlen hozzáférésre, a pénzügyek kezelésére vonatkozna.
És önök beszélnek még arról, hogy a vidék mennyire fontos. A tegnapi vitákban is hallhattuk, ami a közlekedésre vonatkozott, és most ugyanígy ebben az esetben is pontosan tudjuk, hogy mi történt. És ebben az esetben vagy ilyen értelemben teljesen igaz az az állítás, miszerint, ahogy itt jobboldali képviselőtársam említette, hogy az emberek vannak az önkormányzatokért önök szerint, hát, itt meg is valósítják, hogy az emberekről azt gondolják, hogy majd ők piacot csinálnak önöknek. És majd abból önök ebben a bankban is majd a haszonhúzók oldalán lesznek, merthogy nem tekintenek másként az emberekre, hanem egyszerűen banki megrendelőkre, akik majd átutalást adnak.
De, államtitkár úr, mondjuk úgy, hogy álarc előtti vagy feletti csodálkozó szemét is látva, még egy példát szívesen mondok arra, hogy mi az, ami történik. Akkor, amikor itt kormánypárti képviselőtársam hivatkozik arra, ahogy mondtam - ő mondta -, hogy az emberek vannak az önkormányzatokért, hát, önök azt gondolják, hogy az emberek vannak az államért. Ezt mondta képviselőtársam, és önök így is viselkednek.
Lehet, hogy ön megpróbál másként fogalmazni, de a lényeg az, amit én mondok. És most figyeljen, legyen szíves: akkor, amikor önök a dohánykereskedelem formáját átalakították, több mint tízezer ember munkahelyét elvették, majd egyébként azt haveri köröknek - megint mondhatnánk, lojális tulajdonosi körnek - átjátszották, akkor nem tettek mást, mint az emberektől elvették a lehetőséget, majd fogták és odaadták azoknak, akik önöknek paríroznak.
(10.10)
És ezzel megvalósítják azt, amit önök szoktak hangoztatni, igen, a magyar burzsoázia megteremtése, és ilyen módon kiszolgálni azokat, akik önöket pénzügyileg vagy más formában is támogatják.
Önök nem tesznek mást, mint az embereknél lévő piaci lehetőséget odaadják az önök által kedvezményezett köröknek. Na, ez a törvény ehhez járul hozzá, és lehet, hogy nem minden paragrafusa vonatkozik erre, és lehet, hogy van olyan része, ami arról szól, hogy mit kezdjenek, és mit tesznek az állam által megörökölt vagy rá eső vagyonrészekkel, eközben pedig elbújtatják, és benne tartják, és ezt a folyamatot erősítik tovább; lásd most a takarékszövetkezetek vonatkozásában is.
És akkor itt nem lehet figyelmen kívül hagyni, és nem lehet nem beszélni arról, hogy önök most próbálnak olyan helyzetet teremteni, mintha egyébként vagyonnövekményről tudnának beszélni. Miközben a vagyont most éppen átjátsszák azoknak a kezébe, itt most már nem üzleti logika szerint, hanem itt a parlamenti patkóban ülő képviselő- és minisztertársaknak a feladatkörébe vagy hatáskörébe - talán így pontosabb, hatáskörébe - azzal, hogy olyan alapítványokat, kuratóriumokat és kuratóriumokban meglévő fideszes potentátokat helyeznek, akik egyébként ezt elfogadva több száz milliárd forint… De, ugye, ez a lista, amit igyekeztem kigyűjteni - bár önök ezt kellő gondossággal igyekeznek összezavarni, hogy ne legyen átlátható, az értéke ne legyen pontos -, nincs meg, de közel ezermilliárd forintot játsszanak át ezeknek az alapítványoknak.
Én azt gondolom, hogy a legnagyobb bűn e tekintetben az, hogy elmulasztották azt a vitát lefolytatni, miszerint Magyarország felsőoktatási rendszerének módosításra van szüksége - és ugye, most ugyanott tartunk, emlékszik államtitkár úr, azzal kezdtük: átalakítás, majd egyébként itt is átalakítás -, de erről nincsen társadalmi konszenzus. Miközben az emberek vagyonát használják fel arra a saját célra, hogy azok a vezetők, sorolhatjuk a neveket, nem kell emlegetnem, önök nálam sokkal jobban tudják, hogy kiket ültettek ezekbe a kuratóriumokba milliós fizetésekkel, a következő időszakra őket felkészítik arra, hogy nyugodtan elmehessenek vadászni, ha kell, akár helikopterrel Gödöllőre megérkezni, majd egyébként jó döntéseket hozni, bankvezérekkel közösen.
Hát, köszönjük szépen, ez az, amikor azt lehet mondani, igen, a nép, a nemzet, az emberek vagyonát olyan emberek kezébe akarják adni kizárólagosan, ami, azt gondolom, semmiképpen nem támogatható. Ezzel egyetérteni nem lehet, és ilyen alapon akár e törvény mentén is, azt gondolom, hogy önöknek… - persze arra kérni, hogy gondolják ezt újra, az olyan lenne, mint a bengáli tigrist arra kérni, hogy ő legyen vegetáriánus. Önök meglátták a vagyont, meg kell szerezni, és egyébként uralkodni kell fölötte; uralkodni azoknak, akik helikoptereznek, urizálnak és az összes karórájukkal bemutatják, hogy ők azok a felsőbbség, ők az a burzsoázia, ők azok, akiket önök most létrehoznak. (Nacsa Lőrinc felé: ) Igen, képviselő úr, az ön támogatásával!
Tetszik, vagy nem tetszik, ez történik, és ezért önök felelősek, mert a lehetőséget önök teremtik meg erre a szituációra. És ebbe beletartozik az is, amikor egyébként a parlament működése és ellenőrző szerepe alól kiszervezik önmagában, nemcsak általában ezt a vagyont, hanem a költségvetésnek egy jelentős részét is.
Szóval, összességében véve éppen ezért ellenezzük azt, hogy az ilyen vagyonátruházás megtörténjen. Most arról majd inkább akkor ezek szerint később fogok tudni beszélni, hogy akire átszervezik, ő ugye, az a szervezet, amely azt az informatikai hátteret is biztosítja, amely a választás rendszerének lebonyolításáról szól. Hogy most ebbe a választás előtt miért kell önöknek belekavarni, és hogy miért kell ezt csinálni, ez óhatatlanul felveti azt, hogy mit készítenek ezzel is elő.
Azt már láttuk, hogy 2018-ban a választást elcsalták. Összeomlott a rendszer alkalmatlanságból. Önök ezt csinálták. Most egyébként ebben az időszakban nem tudjuk, hogy mit készítenek elő, mert egyébként ehhez a törvényhez sem készült olyan tanulmány, ami annak hatásairól, következményeiről szólna. Megspórolják, és nem akarják ezt ilyen módon bemutatni nekünk, de ezt majd a következőkben folytatom, mert ez a törvény így, ebben a formában elfogadhatatlan. Köszönöm szépen.
