Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Drámai perceket él meg a Ház ezzel a törvényjavaslattal. Magam előtt látom azokat a képzeletbeli porladó államtitkárokat, akiknek a szavait most bombázza szét a Fidesz-KDNP ezzel a javaslattal, hiszen lényegében azt sugallják nekünk, hogy az állam rossz gazda, minél gyorsabban kivezetni bizonyos vagyonelemeket. Eleve úgy nyújtanak be egy salátatörvényt, hogy a kivezetésre szánt állami vagyon mielőbbi privatizációja érdekében tevékenykednek. Azt mondhatjuk tehát, hogy - az anno szerencsére megboldogult spontán privatizáció hangulatvilágát idézve - kiszórják más törvényekkel a stratégiai vagyonelemeket, a bukásra készülő kormány kiszervez ezermilliárdos nagyságrendet vélhetően és az ő véleménye szerint saját maga által felügyelt kuratóriumok alá, hogy a bukást követően is legyen mihez hozzáférnie, most pedig hozzányúl a nem stratégiainak tekintett vagyonelemekhez, de olyan elképesztő módon, ahol azért egy fontos alapvetést tisztázzunk. Én a javaslat készítőinek szakmai kompetenciáit egyáltalán nem vitatom. Úgy gondolom, hogy egy szakmailag kiválóan felkészült csapat vetette papírra azt, ami előttünk van, egy szakmailag kiválóan felkészült államtitkár képviseli mindezt, akit - szintén engedjen meg egy személyes megjegyzést - sajnálok azért, mert ilyen javaslatokat kell védenie, pedig bizonyos elemeivel egészen biztos vagyok benne, hogy nem ért egyet, másokkal nyilván igen. Azt kell hogy mondjam, hogy akik megírták ezt a csomagot, nagyon is jól tudták, hogy mit csinálnak. Nem arról van szó tehát, hogy egyes megfogalmazások esetleg pontatlanságok, tévesztések miatt mentek volna félre. Előttünk van egy olyan csomag, amiben egyszerűen vérfagyasztó megállapítások vannak.
Azt is látjuk, hogy az értékesítés és az ingyenes átadás egyenértékű eszközök a megfogalmazás szerint, tehát még arra sem figyelnek, hogy a kisebb értékű vagy stratégiainak nem minősülő vagyonelemekből legalább némi bevételt realizáljon az állam, inkább arra koncentrálnak, hogy minél gyorsabban kerüljön - idézem önöket - „megtisztításra” ez a portfólió, tehát ezek a vagyonelemek minél gyorsabban, akár ingyenesen, akár elajándékozva kerüljenek át.
Önmagában nekem semmiféle kifogásom nincs az ellen, ha egy egyházi intézmény életét megkönnyítő módon valamilyen vagyonelemet használatra megkapnak, de hogy tömegesen és ellenszolgáltatás nélkül szórjanak ki vagyonelemeket teljesen ismeretlen szervezeti háló felé - hiszen ezt nem tisztázza a javaslat -, az valami egészen elképesztő; még egyszer mondom, a spontán privatizáció látványvilágát és hangulatvilágát idézi. Az is, amikor az jelenik meg a javaslatban, hogy itt igazából az értékbecslés tekintetében belső vagy külső értékbecslő is eljárhat. Nyilván a belső értékbecslő objektivitása erősen megkérdőjelezhető lehet egy ilyen esetben, de ez megint csak személyes megjegyzés.
Azt is látom, hogy amikor ilyen kifejezések követik egymást, mint az állami vagyon további felhalmozódásának megakadályozása, ez egyértelműen azt a gondolatvilágot idézi, amely szerint az állam rossz gazda, és meg kell szabadítani az államot ezektől a vagyonelemektől. Én hallottam már ezeket a gondolatokat, és akkor sem tetszettek, a korábbi évtizedekben, amikor ezek visszaköszöntek, mert nem hiszek a teljesen liberalizált piacpárti gondolkodásban, ahol majd a piac mindent megold, és bizony az előterjesztők között is van olyan szakember, akit én nem úgy ismerek, mint aki ezt a gondolatvilágot vallja. De hát itt megjelenik előttünk, hogy nem számít, hogy ingyenesen vagy nem a forgalmi értéken adnak túl a dolgokon, a fő cél, hogy mielőbb megszabaduljon tőle az állam, hiszen beleírják a javaslatba a gyorsaságot; az észszerű állami vagyongazdálkodás feltételeinek biztosítása tekintetében ezek a célok megelőzik az értékarányosság követelményének érvényesítését. Tehát beleírják a javaslatba, hogy értékarányos értékesítés helyett önök a gyorsaságra, a maradék állami vagyonelemek minél gyorsabb kisöprésére törekednek. Egészen elképesztő tehát. Eddig is gondoltunk csúnyákat, de hogy így írásba adták volna őket, azzal nagyon-nagyon ritkán találkozunk.
Azt is el kell hogy mondjuk, hogy itt valami egészen elképesztően lefedi az állami és a nemzeti vagyont illető portfóliót Magyarország Kormánya. Először is a nemzeti vagyonleltárt nagyon hosszú ideig nem készítette el. Amikor elkészítette, benne volt a Parlament, de lemaradt a Lánchíd róla, aztán odajutottunk, hogy bár még mindig nem volt kész a vagyonleltár, legalább már megtudhattuk, hogy mennyi az ország nemesfémtartaléka. Ehhez is jó sok év kellett, mire önökből sikerült kicsikarni a választ ezt illetően. Aztán a stratégiai vagyonelemeket elkezdték alapítványokba kiszervezni, megterhelik a magyar emberek és az adófizetők pénztárcáját valami elképesztő módon, és most figyelmet szentelnek a nem stratégiainak tekintett vagyonelemekre is. Azt látjuk tehát, hogy gyakorlatilag a biankó csekkek világát élik, és még egy biankó csekket szeretnének aláíratni velünk, hiszen benne van ebben a szövegben, hogy az Orbán-kormány felhatalmazást kapjon arra, hogy később rendeletben állapítsa meg a kivezetésre szánt állami vagyon minősítésére, átadás-átvételre, tulajdonosi jog gyakorlására, nyilvántartására, s a többi, s a többi, vonatkozó szabályait. Tehát még arra sem veszik a fáradságot, hogy egy készre kimunkált csomagot tegyenek le elénk, majd rendeletben szeretnének megállapítani további részletszabályokat, és még egyszer mondom, egy salátatörvényről kell beszélnünk, és arról kellene döntenünk, ami eleve megnehezíti számunkra azt, hogy egy érzelmektől mentes döntést hozzunk, tehát nyilvánvaló módon nem árulok el titkot azzal, hogy mi nem fogjuk támogatni ezt a csomagot.
Még egy témakört meg kell említenem, hiszen állami, nemzeti vagyonról van szó. A kormányzat sietsége érthető abból a szempontból, hogy készül a bukására, viszont van egy másik szempont, ami kevéssé érthető számomra, ez pedig a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. felszántása, beszántása. Itt azt látjuk, hogy villámgyorsan igyekeznek itt is dobra verni a meglévő vagyont, bár számomra eleve visszás az, hogy korábbi tulajdonosoktól elvették az ingatlantulajdont, aztán bérlőként lehettek jelen a saját korábbi tulajdonukban, végül pedig most ezeket az értékesíteni nem sikerült ingatlanokat is más úton akarják dobra verni; nagyjából 4600 bérlő maradt, akik még ezen rendszer közelében vannak. Folyhatnak viták arról, hogy közülük hányan vannak hátralékosok, miért hátralékosok, miért nem tudtak eleget tenni a törlesztési kötelezettségüknek, de a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-t, ugye, bezárták, a megmaradt bérlőket, ingatlanjaikat az Antall-kormány által létrehozott Teleki László Alapítvány feladatellátásának támogatására létrehozott TLA veszi át, és azt látjuk, hogy itt a bajba jutott devizahitelesektől felvásárolt lakások gyorsított végkiárusítása, a pénz beszedése lett az a fő prioritás, ami abszolút felülírja azt, hogy ezeket az embereket emberhez méltó módon és hosszú távon el lehessen helyezni Magyarországon, meg lehessen találni az ő helyüket a nemzeten belül, mert nekik is jár álláspontom szerint. Az ő helyzetükre tehát az igaz, hogy nem született korrekt elszámolási törvény, a Fidesz-KDNP aláírt egy paktumot a bankokkal, aláírt egy EBRD-paktumot - 2015. február óta ez fent van a kormány honlapján angol nyelven -, piaci árfolyamú forintosítást hajtott végre, pedig a horvátoktól kezdve majdnem az összes környező ország képes volt arra, hogy a felvételkori átváltás felé mozduljon el a törvénykezésével. Egy kivétel van ezalól, Magyarország Kormánya. Miután sikerült ily módon kifosztani a devizahiteleseket, a Nemzeti Eszközkezelővel átmeneti levegőt sikerült biztosítania jó pár ezer embernek. Nem azt mondom, hogy ez egy tökéletes megoldás volt, de levegőt biztosított. Most azt látjuk, hogy ez a rendszer megszűnt, a maradék vagyont dobra verik, és nem lehetünk nyugodtak a rendszerben vagy a közelében lévő több ezer ember sorsa felől.
Éppen ezért ha nemzeti vagyonról, állami vagyonról beszélünk, én arra kapacitálom a kormányt, hogy ne a felgyorsított privatizációs vágyainak tegyenek eleget, hanem első körben biztosítsa az érintett honfitársaink biztonságát, szavatolja számukra legalább a jólét lehetőségét, hogy újra tudják kezdeni az életüket, és még egyszer mondom, legyen szó stratégiai vagy nem stratégiai vagyonelemekről, jó gazda módjára járjanak el. Állítom, hogy bizonyos stratégiai területeken az állam igenis lehet jó gazdája az említett hálózatoknak, és a nem stratégiai minősítés is sokszor szubjektív érzelmi kérdéskör. Biztos találunk az itt felsoroltak között olyan vagyonelemeket, amelyeket mi egészen biztosan meg akarunk védeni, önök pedig a jelek szerint dobra verni akarnak, kiárusítani, akár feltűnő értékaránytalanság árán is, csak kiszórni a bukásuk előtt minél több vagyont, és kimenteni a stratégiai elemek közül az alapítványokba minél többet, mert valamiért azt hiszik, hogy 2022 után ez így maradhat, de megnyugtatom önöket, nem maradhat így. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
(9.40)
