CSÁRDI ANTAL,
CSÁRDI ANTAL,
CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, hogy valamilyen áldott pillanat lehet itt az Országgyűlésben, mert rendkívül konstruktív volt az ellenzéki hozzászólások összessége eddig.
Én nem értek egyet. Gyakorlatilag itt nem történik más, mint egy tisztességesen körül nem írt szereplőnek kiszerveznek egy közfeladatot: közfeladat-kiszervezés. Itt érdemes elmondani, hogy el se tudom mondani, hogy hányszor javasoltuk, Z. Kárpát Dániel kollégám is, én magam is, de azt gondolom, hogy a Szocialista Párt is rendkívül aktív volt, hogy hozzunk létre egy bérlakásprogramot. Erre önöknek mindig az volt az egyetlen válaszuk, hogy önök kizárólag a tulajdont tartják megfelelőnek. Azt gondolom, hogy bár nincs itt Nacsa Lőrinc, de azért csak szeretnék mindenkit emlékeztetni, csak hogy benne legyen a jegyzőkönyvben: a devizahitelezést a 2001. évi XCIII. törvény tette lehetővé, és 2001-ben a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívták, a jegybankelnököt pedig Járai Zsigmondnak hívták. Azt gondolom, hogy ennek a vitának, hogy ki, mikor, hogyan, szerintem ezen a ponton nyugodtan véget is vethetünk.
Azt gondolom, hogy sokkal nagyobb a felelősségük, hogy a kirobbant válság időszakában önök hogy kíséreltek meg például nemzetközi összehasonlításban segítő kezet nyújtani a devizahitel-károsultaknak. Ezzel kapcsolatban az gondolom, hogy érdemes egy idei februári horvát alkotmánybírósági döntést idecitálnom, akik igazat adtak az adósoknak hét érintett bank esetén, aminek eredményeképpen egyébként az ő tartozásállományuk 50-70 százalékkal lett kevesebb. Igen, ez Horvátországban van, abban a Horvátországban, ahol nem foglalták el az államot úgy, mint itt önök. Gondoljunk csak az Alkotmánybíróság tagjaira, hogy hogyan lettek kiválasztva, hogy milyen múlttal rendelkeznek ezek a nagytiszteletű jogász urak.
Azt gondolom, hogy ezt érdemes megvizsgálni, mert ha megnézzük ezt a történetet, akkor egy nagyon fanyar kép fog kialakulni mindannyiunk szeme előtt. Az OTP horvátországi fiókbankja is részese ennek a történetnek. Tehát ma az van, hogy egy horvát devizahiteles lényegesen kevesebbet kell hogy visszafizessen - ezek megtévesztett devizahitelesek - az adósságából, mint a magyar OTP magyarországi ügyfele. Kérem szépen, önök így képviselik ennek a rétegnek az érdekeit. Őrület!
De mit is csináltak önök? Az előző törvényjavaslat kapcsán azt mondtam, hogy az önök társadalompolitikája eredményeképpen ma egy egzisztenciális szakadék van a magyar társadalomban. Azt mondtam, és ezt most is tartom, hogy a jómódúaknak többet adtak, az egzisztenciálisan gyengébb lábakon álló honfitársainktól meg többet vettek el. Hogy ezt igazoljam - és akkor még mindig csak a devizahitelezés önök általi megoldásáról beszélek -, két törvény vonatkozik a devizahitelezés megoldására az önök vezetése alatt: az egyik a végtörlesztés, a másik pedig a forintosítás.
Nézzük meg, mit tett a végtörlesztés! Azoknak a honfitársainknak, akiknek volt annyi pénz a zsebében, hogy egyben kifizessék a teljes fennálló tartozásukat, ők kedvezményes árfolyamon, kedvezményes költségekkel, egyben kiszállhattak a devizahitelezésből - ugye, önök adnak annak, akinek már van -, azok, akik nem tudták megtenni, mert nekik kevesebb van, nekik piaci alapon forintosították a hiteleiket, ezzel egyébként bebetonozva azt a veszteséget, amit egyébként a teljes bankrendszer oktrojált rájuk. Azt gondolom, hogy na, ez az, ami nem vétek, ez bűn.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt követően önök megállapodtak az EBRD-vel, amiben vállalták, hogy a magyar kormány nem hoz olyan döntést, nem vezet be olyan szabályt, ami negatív módon befolyásolhatná a magyar bankrendszer profitabilitását. Nagyon sok devizahiteles nevében mondom, hogy köszönik szépen. És ezt nehogy szó szerint vegyék, ezt tessék idézőjelben érteni! Önök elárulták ezeket az embereket! És az, hogy ezt követően… - hogy is fogalmazott államtitkár úr, hogy most már csak tizenhányezer érintett van? Az nem azt jelenti, hogy ennyien voltak károsultak, hanem azt jelenti, hogy ennyi embernek tett kísérletet Magyarország Kormánya, hogy segítséget nyújtson.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a helyzet, hogy még nem beszéltem egy szót se, pedig azzal önmagában el lehetne itt tölteni két-három órát - és lehet, hogy nem mondtam vele sokat -, hogy mi a helyzet a kilakoltatások során tapasztalt, megélt törvénytelenségekkel. Hol van az a törvény, amit önök ide behoztak, hogy márpedig azokat a visszaéléseket, amik kézen fogva járnak a végrehajtókkal, azokat megszüntessük? De önök ezzel nem csináltak semmit, és azt gondolom, hogy igen, erről beszélnünk kell. Azt gondolom, hogy ha még ehhez hozzáteszem azt, amivel kezdtem, hogy egyetlenegy alkalommal sem támogatták, egyetlenegy alkalommal sem kezdeményezték egy bérlakásprogram megvalósítását, majd most pedig jól láthatóan, befejezettnek tekintve a művet, kivonulnak ebből a közfeladatból, pedig nincs befejezve, és rábízzák egy olyan nonprofit cégre ezt a közfeladatot, amely sem cégjegyzékben, sem sehol meg nem található, kérem szépen, ez mindent elmond az önök hozzáállásáról, az önök társadalompolitikájáról, és azt gondolom, hogy szerintem ez gyönyörű kontrasztos körülrajzolása annak, amit önök ezzel az országgal az elmúlt tizenegy évben csináltak.
Ne haragudjanak, azt gondolom, hogy egy ilyen törvényt behozni maximum azután lehet, hogy részt vettek az adósok kártalanításában, részt vettek a károsultak megvédésében, például a végrehajtók kapcsán, és az pedig tényleg a nulladik és mindenféleképpen elvárható dolog, amit Z. Kárpát Dániel kollégám mondott, hogy legalább a járványhelyzet alatt hosszabbítsák meg a kilakoltatási moratóriumot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
