VARGA ZOLTÁN,
VARGA ZOLTÁN,
VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én sem akarom ismételni az előttem felszólalók kérdéseit vagy mondatait, de azért mégiscsak szerintem mindnyájan ugyanabban a folyóban gázolunk ebben az ügyben.
Ugye, a javaslat szerint a Nemzeti Eszközkezelő Program egyes állami feladatait a jövőben ez a kissé titokzatos, MR Közösségi Lakásalap Nonprofit Kft. vállalja majd át. És ahogy Bangóné Borbély Ildikó erre már utalt, a törvényjavaslat címe szerint ugyan karitatív szervezetekről beszél, azonban kiderül, hogy itt nagy valószínűség szerint csak egyetlenegy karitatív szervezetről beszélünk. És itt az embernek ilyen óhatatlanul is - és most elnézést kérek mindenkitől, hogy ez a példa jut eszembe - Rejtő Jenő jut az ember eszébe, ahol mindenki beszélt a nagy Levinről, de senki nem tudta, hogy a nagy Levin különben ki is valójában.
Tehát itt is önök úgy beszélnek erről a nonprofit kft.-ről, mintha tudnunk kellene róla, sőt itt a felszólalásokban is elhangzott, hogy kicsit talán szégyelljük is magunkat, hogy nem tudjuk, de valójában tényleg nincsen semmiféle információ se a tulajdonosról, se a törzstőkéről, sőt az Igazságügyi Minisztérium nyilvántartása szerint és még a civil információs portálon sem találunk róla semmit. Tehát szerintem az a minimum ilyenkor, hogy vagy az előterjesztésből, a törvényjavaslatból vagy egyáltalán a törvényjavaslat felvezetőjéből, indoklásából képet kaphassunk róla, hogy kiről is beszélünk.
Ami nagyon érdekes még, és muszáj két mondattal egy kicsit talán a múltba is menni, hiszen a Nemzeti Eszközkezelőt a kormány 2011-ben hozta létre, elsősorban a bedőlt devizahitelesek mentésére, és itt engedjenek meg néhány szót, hiszen Nacsa képviselőtársam az előző kormány szemére vetette a devizahitelek sorsát. Tudja, képviselő úr, az a baj, vagy talán az a jó, hogy önöknek azért egészen hosszú múltja van már. Debrecen ebben a hosszú múltban aztán végképp jeleskedik, az ön képviselőtársa, ha minden igaz, Kósa Lajos, talán ön is tudja, hogy kiről beszélek.
Kósa Lajos abban az időszakban Debrecen város polgármestere volt. Na most, ő az az ember, aki egyrészt egyetlenegy mondatával sikeresen majdcsak bedöntötte a forintot, és talán nem járok messze a valóságtól, de nagyon sok mindenkinek akkor megfordult a fejében, hogy vajon az kinek a biznisze is lehetett, és ki mennyit nyert akkor azon az egy mondaton, de valószínűleg egypár év múlva majd erről is világos képet kaphatunk.
De az teljesen biztos, hogy Kósa Lajos Debrecen város polgármestereként, a Fidesz országgyűlési képviselőjeként volt az, aki egy devizahiteles spirálba sodorta bele Debrecen városát, mégpedig nagy valószínűséggel úgy, hogy erre a saját pártjának vezetőitől kapott utasítást, mert az összes fideszes nagyvárosban ezt láttuk. Senki nem állt, egyetlenegy baloldali kormánytag nem állt Kósa Lajos feje fölött, és tekergette a fülét azért, hogy márpedig kedves képviselő úr, kedves polgármester úr, maga vegyen fel devizahitelt.
És továbbmennék: Kósa Lajos 2008-ban úgy vásárolt meg egy komplett buszflottát, hogy tisztában volt azzal, hogy a buszok bérleti díját devizahiteles konstrukcióban fizetik, sőt Debrecen városa még úgy kötött, különben hihetetlen előnytelen szerződést, amit előbb-utóbb majd mi ki fogunk vizsgálni, hogy Debrecen város önkormányzata vállalta azt attól a cégtől, akinek a vezetője most nagy valószínűség szerint - legalábbis ezt lehet olvasni különböző sajtóhírekben - a Debreceni Egyetem alapítványának egyik vezetője lesz, úgy vállalta fel ettől a cégtől a hitelt, hogy az esetleges árfolyamveszteséget Debrecen városa állni fogja.
Ezek után arról beszélni, hogy ki az, aki a devizahitelben érdekelt volt, és ki az, aki devizahiteles spirálba döntötte be a városokat, teljesen egyértelmű. Menjenek a tükör elé, és nézzenek bele! Önök voltak azok, sanda és sunyi politikai érdekek miatt. (Nacsa Lőrinc a szónokra mutat.)
De térjünk vissza az eredeti előterjesztésre! Azt látjuk, hogy a Nemzeti Eszközkezelőt 2011-ben hozták létre, és itt teljesen egyértelmű volt, és én ezt nem is tagadom egy pillanatig sem, hogy az akkori konstrukció szerint felajánlhatták a lakásukat az eszközkezelőnek a devizahitelesek, amit megvettek tőlük, és a volt tulajdonosok bérlőként benne maradhattak a lakásban. Az is igaz, hogy a későbbiek folyamán nagyon sokan visszavásárolták, vissza tudták vásárolni ezt a lakást, ez nagyon pozitív dolog. Ennek a negatív oldalait, az árnyoldalait jobbikos képviselőtársam elmondta, ezt nem ismételném meg.
Azt viszont tudjuk, hogy az eszközkezelőt tavaly megszüntették, és a bérletként megmaradt lakások tulajdonosa azóta is a Nemzeti Vagyonkezelő, ha minden igaz. És ezt a lakásvagyont kapja majd most meg az a nagy Levin-féle ismert vagy nem ismert MR Közösségi Lakásalap Nonprofit Kft., ami ebben a törvényjavaslatban szerepel.
De a törvényjavaslatból nem derül ki, hogy hány lakást, milyen értékben adnak oda ingyen az állami vagyonból a titokzatos és ismeretlen cégnek, azt viszont tudjuk nagyon jól - és erre is már képviselőtársnőm utalt -, hogy azon túl, hogy ingyen kapják meg a tulajdont, vagy ingyen kapja meg a tulajdont ez a titokzatos kft., joggal feltételezhető az, hogy az állam még busásan fizet is nekik, hiszen a javaslatban benne van, hogy a céget közszolgáltatási szerződésben foglalt költségtérítés illeti meg.
És akkor nézzük, hogy mit tudunk különben! Mert azt már tudjuk nagyjából, hogy mit nem tudunk. Gyakorlatilag semmit nem tudunk. Azt tudjuk, hogy egy hatalmas vagyontömeg tűnik el az állami szemek és kéz alól.
Azt viszont szintén tudjuk, hogy korábban megjelent már olyan adat, mely szerint az eszközkezelő örökségeként 4600 bérlakás maradt állami tulajdonban, és akkor itt most egy pici matek fog következni, mert ha felszorozzuk ezeket a lakásokat a becsült lakásátlagértékkel, ez ex has alapon legyen 45-50 millió forint lakásonként, itt most egy 200 milliárd forint összegű vagyontömegről beszélünk.
És ezek után az emberben óhatatlanul megjelenik az a gondolat, hiszen túl vagyunk a legnagyobb bizniszen, amit önök szerintem ebben a ciklusban végeztek az alapítványi kiszervezésekkel, hogy a törvényjavaslat burkolt célja talán nem más, mint ennek a jelentős értékkel bíró állami vagyontömegnek az átjátszása számunkra ismeretlen magánkezekbe.
És ez pedig teljesen jól illeszkedik ahhoz a tendenciához, ahhoz a gyakorlathoz, amit most önöknél tetten lehet érni szinte minden törvényjavaslatban, hogy választási vereség esetén egy menekülési tervet hoznak létre. Hatalmas állami vagyonokat mentenek ki, egy új alternatív államot hoznak létre.
(12.10)
Gondolok itt teljesen egyértelműen az egyetemek vagyonkezelő alapítványokba mentésére, és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokra és különböző egyéb más koncepciókra.
Így, ebben a formában ez egy nagyon érdekes törvényjavaslat, várom erre a magyarázatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
