Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár fideszes vezérszónoktársam, képviselő asszony engem nem szólított meg, hiszen csak baloldali pártokról beszélt, azért az önök jobboldali ellenzékeként szeretném leszögezni azt, hogy azok a szakmai észrevételek, amelyek itt elhangoznak majd a részünkről, azért a területhez talán legközelebb álló két ellenzéki bizottsági elnök részéről fognak elhangozni.
A Vállalkozásfejlesztési bizottság elnökeként szeretném leszögezni egyfajta indulásként vagy alapként, hogy én nagyon nagy várakozásokkal tekintettem az Eximbank működésének átalakítására. A 2010 óta eltelt időszakban én a lehetőségek tárházának láttam ezt az intézményt, és a működési átalakításban azt láttam, hogy végre a magyar exportvolumen el tudja érni azt a történelmi szintet, amire egyébként hivatott lenne, és amit sajnos az utóbbi 30 évben nem sikerült neki. Aztán ismeretes, hogy miről szólt a folyamatábra: botrány botrány hátán következett, és úgy érzem, az intézménynek a goodwillje olyan elképesztő módon erodálódott, hogy most már nagyon nagy kihívás számunkra szakmai mederben tartani egy róla szóló vitát.
Az előttünk fekvő javaslat gyakorlatilag két irányba mozdul el. Egyrészt külföldi vállalkozások esetében, tehát magyar befektető külföldön bejegyzett, az ő tulajdonában lévő vállalkozás esetében igyekszik megkönnyíteni azokat a beruházásokat, befektetéseket, amelyek megkönnyítése, szögezzük le, önmagában nem jelentene gondot.
Amit én kevéssé értek, hogy adott esetben, amikor Szijjártó miniszter úr bejelenti, hogy Mongóliában az Eximbank segítségével egy 18 milliárdos munkahelyteremtő beruházást foganatosítunk, akkor Dunai képviselőtársam hogy tudja azt összekötni a magyar munkahelyek megvédésével. Tehát őszintén érdekel az önök fejében ilyenkor lejátszódó logikai ábra vagy algoritmus, hogy amikor 18 milliárdért elmegyünk Mongóliába munkahelyet teremteni - még az is elképzelhető, hogy egy értelmes iparágban, de mégiscsak a válságidőszak közepén -, és abban az egy hónapban 56 ezer munkahely szűnik meg Magyarországon, akkor jó helyre kerül-e ez a keretösszeg, biztos, hogy a legjobban itt hasznosul-e a magyar nemzeti érdekeket figyelembe véve.
A mi frakciónk álláspontja szerint ez a magyar adófizetők érdekeinek a hátba szúrása, és még azt se zárjuk ki, hogy van olyan békés történelmi korszak, amikor esetleg megengedőbbek lehetünk, és ezen a területen vagy más egzotikus vidékeken van értelme egy ilyen beruházásnak, de nem látjuk azt a megtérülést, ami Magyarország számára valamifajta kiemelt csodát hozhatna.
Tehát ez a csomag most megkönnyíti a magyar befektetők külföldön történő szerepelvállalását, másrészről pedig a különböző be nem hajtható követelések vagy pedig a behajtások körüli mizériákat igyekszik rendezni úgy, hogy gyakorlatilag megint csak a magyar adófizetők helytállhatnak azokért a károkért, amelyek ezek kapcsán érik az adott szervezetet.
Azon vagyok nagyon meglepődve, hogy itt nagyon figyelnek a behajtások körüli mizériák rendezésére, ugyanakkor nem figyeltek erre az itt élő honfitársaink esetében, akik nem üzletemberek, nincsenek milliárdjaik, hogy egzotikus vidékeken beruházzák azt és fialtassák, hanem olyan emberekről beszélünk, akik minimálnyugdíjasként, minimálbéresként itt élnek velünk a járványügyi veszélyhelyzet közepén, és a végrehajtói 33, illetve 50 százalékos letiltások minden áldott hónapban elérik őket. Ellenzéki képviselők, bal- és jobboldaliak egyaránt, többször szóvá tették azt, hogy mégsem kellene ezt, egy magára valamit is adó valóban nemzeti kormány nem tűrne meg ilyet a saját nemzettársaival szemben, önökről pedig ez a kérdésfeltevés lepereg, semmiféle reakciót nem mertek ez ügyben artikulálni, és nem merték elmondani, hogy miért nem hajlandóak egy hitelmoratórium elrendelése mellett a legnehezebb helyzetben lévőkre koncentrálni. Nem is lenne ez akkora összeg, hogy megrengesse a nemzetgazdaságot.
Mi, ellenzékiek sokkal inkább az önök paktumpolitikáját sejtjük a háttérben. Az EBRD-vel is írtak egy paktumot, nyilván a végrehajtói karral is adott ugyanez a megegyezés, amelynek értelmében az ő üzleti érdekeiket önök nem akarják károsítani. Itt viszont behozzák az Eximbankot illetően azt, hogy a sikertelen behajtások költségeit a magyar adófizetők viseljék. Egészen elképesztő és inkorrekt hozzáállás ez! Biztos, hogy nem egy nemzeti hozzáállás, biztos, hogy nem egy patrióta gazdaságpolitika része. Gyarmati kormányzás alatt gyarmati kormányok szoktak így viselkedni, elárulva a saját adófizetők érdekeit, és egy szűk oligarchakörnek kedvezve. El vagyok képedve önökön tehát!
Azt kell hogy mondjam, amikor képviselő asszony a munkahelyek védelméről beszélt, én nagy támogatója lennék, ha nem csak mikroszkopikus lenne az a program, amit önök Magyarországon csináltak ez ügyben, a kieső munkabéreknek ugyanis a 80 százalékát kellett volna pótolni minden ágazatban, ehhez képest önök a munkahelyek 5, azaz öt százalékának tekintetében tudtak csak valamekkora, mérhető munkabérpótlást adni. Ausztria, Németország felé indulva 15-20-25 százalék ugyanez az arány, tehát sajnos nem lehet büszke Magyarország erre a hányadra. Ugyanakkor, ha valaki mégis elvesztette az állását - és ugye, már félmillió felé megy az a szám, akikre ez igaz a járvány- és a válsághelyzet kezdete óta -, az Európa legszűkmarkúbb munkanélküliségi ellátási rendszerével találkozott.
És menjünk egy kicsit tovább: néhány nap múlva, egészen pontosan szakjogászi elemzések szerint öt nap múlva lejár a kilakoltatási moratórium, és újra kezdenek pörögni, államtitkár úr, azok a napok, amelyek kilakoltatáshoz vezetnek Magyarországon akár tömeges méretekben is. Milyen nemzeti kormányzás az, amely ezt helybenhagyja egy járványügyi veszélyhelyzet közepén? Tehát értem én itt a munkahelyek védelméről szóló szép szólamokat, csak a töredékét nem tudták letenni az asztalra annak, amit a nálunk szerencsésebb környező országok. Eközben oligarchákat, milliárdosokat képesek támogatni, a magyar adófizetőkre hárítják adott esetben a sikertelen behajtások költségeit is, miközben rajtuk behajthatja a végrehajtó a legnehezebb helyzetben lévők esetében is a jogos vagy jogtalan követelést.
Ez nem egy patrióta gazdaságpolitika, képviselőtársaim! Ez egy gyarmati színvonalú gazdaságpolitika, és ha hozzávesszük, hogy a magyar GDP-adatot a mindenkori német autógyártók prospektusai, szezonális ajánlatai határozzák meg, és önök mindenben befeküdnek az akaratuknak, sőt, ha hozzátesszük azt is, hogy a multicégek számára nyújtott vissza nem térítendő támogatások volumenét a háromszorosára emelték a 2010 előtti korszakhoz képest - pedig 2010 előtt én szidtam az akkori kormányokat rendesen azért, hogy túlzásba viszik a multicégek vissza nem térítendő támogatását -, oda tehát megy a vissza nem térítendő ezerrel - volt olyan cég, ahol 27 évre szóló munkabértömeget adtak oda vissza nem térítendő támogatásként, miközben a multicég egy-másfél évre vállalja a munkahely megtartását -, a magyar vállalkozásnak meg kedvezményes hitel maximum, jó esetben, ha a közvetítő bank úgy dönt, hogy hitelképesnek tartja, vagy éppen megterheli az ingatlanát.
Ez tehát a teljes helyzetkép, ez nem egy patrióta gazdaságpolitika, és ezenközben, sőt ennek ellenére mondom azt, hogy egy jól működő Eximbankra óriási szükség lenne. Itt arról beszélünk, hogy az Exim küldetése a magyar vállalkozások exportpiacokon való megjelenésének és versenyképességük növelésének támogatása. Ez egy gyönyörű szép cél, csak vizsgáljuk meg azt a kört, akinek tekintetében ez érvényesül. Azt látjuk, ha csak a korábbi évek híreit vizsgáljuk, hogy Mészáros Lőrinc keményítőgyára, Andrej Babiš étolajos cége és a WHB is kapott kedvezményes Covid-hitelt az Eximbanktól.
A következő hírünk: karibi offshore cég, egy belső irat szerint aggályos ingatlanüzletre adott pénzt az állami bank. Államtitkár úr, nem akarok ítélkezni ezekben a kérdésekben, tehát nehogy azt higgye, hogy én itt szakjogászi vitát akarok folytatni vagy bírósági ítéletet hozni, dehogyis, tiszteletben tartom a hatalmi ágak függetlenségét, csak azt a hangulatot szeretném itt egy kicsit felvillantani, ami az intézmény körül és a kihelyezett hitelek körül található.
(11.00)
19,5 milliárdos beruházással száll be Magyarország egy ghánai gázerőmű felépítésébe. Még egyszer mondom, lehet, hogy ez békeidőben még vitaképes is lenne, az utóbbi években viszont nem állt úgy a magyar gazdaság, hogy itt azért lássuk azt a nettó megtérülést, ami miatt a magyar adófizetők érdekeit érdemes lett volna feladni. Lépjünk túl azon, hogy a MOL, a MET, az OTP, a Takarékbank és az Eximbank is folytat egyébként olyan ügyleteket a Nemzetközi Beruházási Bankkal, amelyek azért a sajtóberkekben néha kiverték a biztosítékot. Az én kedvencem mégiscsak az, hogy több mint 18 milliárd forintból teremtünk új munkahelyeket Mongóliában. Megmagyarázhatatlan egy válságidőszak kellős közepén!
Vizsgáljuk meg egy kicsit azt, hogy a hazai térben milyen működési elemeket ismerhetünk fel. Itt az ismertebb hitelek közé tartozik anno még a Vajna-féle tévévásárlási hozzájárulás. Az egyik kedvencem a Garancsi-féle Kopaszi-gát. Óbudaiként a hasonló beruházások kapcsán egy kicsit érzékeny vagyok, hiszen nálunk a Római-parton egy változtatási tilalmat rendeltek el, egyébként szerencsés módon, amit aztán feloldottak. Egy lakópark-beruházás érdekes módon kapott gyorsan engedélyt, aztán egy hónapon belül emlékeim szerint újra elrendelték a változtatási tilalmat; addig oldották fel, amíg egy kormányközeli oligarcha lakóparképítési beruházása - egyébként egy otromba beruházás a part közvetlen közelében - engedélyt kaphatott.
Én azt mondom, hogy egy Garancsi-féle Kopaszi-gát-beruházás tekintetében nem tudnak engem meggyőzni arról, hogy itt az adófizetők akárcsak közvetve is, de bármilyen segítséget kell hogy nyújtsanak. Emiatt mondják azt, államtitkár úr, nagyon sokan szakemberek, hogy az Eximbank elvesztette Eximbank-jellegét. Tehát olyan, az alternatív portfólióba tartozó tevékenységeket folytat, körülbelül, mint a Magyar Nemzeti Bank, ahol lenne egy alaptevékenység, ami nagyon fontos lenne, ehhez képest a különböző műkincs- és festményvásárlásokra elképzelhető, hogy több idő jut, mint az alapportfólióra. Nyilván ez csak feltételezés. Nem akarok lemenni bulvárszintre sem, miszerint holisztikus lélekmasszást, jövőelemzést és fülgyertyakezelést igényelhet a kedves vendég abban a hotelben, amit az adófizetők közvetve támogatnak bővítés-fejlesztés szempontjából.
(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
De azt igenis látom, hogy az 52 millió eurós hitel, amely a Kopaszi-gát építkezési projektre került kiutalásra, egészen biztos, hogy máshol jobban hasznosítható lett volna. Még egyszer mondom, az Exim küldetése a magyar vállalkozások exportpiacokon való megjelenésének segítése; a versenyképesség-növelésről már beszéltünk, illetve annak a hiányáról.
Főleg azért kellene jobban meggondolniuk az Exim különböző kiadásait, mert a közzétett vezetőségi jelentés szerint nagyjából azért egy sokkal tetemesebb veszteség állt elő a szervezet életében, mint ami korábban tapasztalható volt, és úgy látom, hogy korábban a nyereséges időszakokban is a bevételek döntő részét a kamateredmény tette ki. Nem azt akarom mondani, hogy profitorientált módon kellene működnie az Eximnek, egyáltalán nem, egyébként bele is van írva mindenféle szabályzatba, jegyzőkönyvbe, egyáltalán nem a profitmaximalizálás, hanem a kivitel ösztönzése a cél, és én ezzel az alapcéllal egyetértek. Nem látom azokat a magyar startupokat, amelyek a termelési lánc megfelelő fokán tudnának bekapcsolódni ebbe a folyamatba, amelyek ki tudnák nőni adott esetben a régiót. Nyilván nem azt várom, hogy itt ilyen hungaromultik lepjék el az európai piacot, de azért részeredményeket 11 év után elvárnánk ezen a területen.
Szeretném hangsúlyozni, államtitkár úr, nem a módosítás irányával van önmagában a baj, bár nyilván a behajtások tekintetében azért ez vitás, amíg a magyar állampolgárokat ugyanezen a területen elképesztő terhelés sújtja. A módosítás első pontja, miszerint könnyebben tudjanak magyar társaságok megjelenni külpiacokon, még támogatható is lenne. Az az aura, az a hangulat, az a klíma, ami viszont körülveszi az egész intézményt, már kérdőjelessé tesz minden módosítási szándékot. Elképzelhető, hogy nulláról kellene újjáépíteni ezt az egészet, gondolják ezt végig, hiszen most még menthető lenne a történet. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)
