MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Úgy gondoltam, hogy nem mehetünk el szó nélkül itt az Üzbég-Magyar Burgonyakutató Központ mellett. Nem azért, mert én is, mondjuk, gúnyolódni akarnék rajta, persze bőven van min, már ha hozzátesszük azt is, hogy mondjuk, kormánypárti képviselőtársaink rendszeresen szeretnek burgonyával szavazatokat vásárolni. Nem, én megpróbálok tényleg a hazai burgonyatermesztők szemszögéből rávilágítani erre a történetre.
Hazánk korábban, mondhatom azt, hogy burgonya-nagyhatalom volt, a csúcsidőben 3 millió tonnát is képesek voltunk előállítani. Ez mostanra 300 ezer tonnára zuhant, azaz a tizedére. Hogy értsük, hogy ez a magyar fogyasztó szempontjából mit jelent, nagyságrendileg 30 kilogramm körül fogyaszt egy átlag magyar állampolgár egy évben burgonyát, és ha megnézzük azt, hogy mondjuk, 240 mázsát vagyunk képesek egy hektárról behozni, akkor jól látható, hogy az említett 300 ezer tonna termelés mellett körülbelül ugyanennyi a hiányunk.
Tehát ma a magyar emberek durván a saját szükségleteik felét tudják hazai burgonyából fedezni; ha hozzávesszük azt, hogy ebből a hazánkban megtermelt burgonyából azért kerül kivitelre is, akkor ez a szám még szomorúbb képet mutat. Tehát ilyen adatok mellett joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért pont Üzbegisztánban kell nekünk közpénzből burgonyafajtákat kísérletezgetnünk, miközben például a Keszthelyi Egyetem keretein belül több évtizedes hagyománya van a hazai krumpli nemesítésének; miközben jól tudjuk, hogy mi a probléma, tehát érezhető, a szakmában jártas emberek már régóta felhívták a figyelmet arra, hogy ez a fajta termelésbeli kiesés meg fog jelenni, és hogy ezt bizony lehetne orvosolni. Tehát szerintem sokkal jobban jártunk volna el, hogyha azt a közpénzt, mondjuk, a hazai gazdálkodók megsegítésére szánnánk.
Mik itt a problémák? Mi okozhatta ezt a brutális mértékű visszaszorulást a hazai burgonyatermesztésben? Egyrészt az, hogy a hazai klíma miatt korábban is, az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségek okán egyre fokozottabb mértékben, mostanában pedig már biztonságosan nem termeszthető öntözés nélkül. Márpedig a magyar termőterületek döntő többsége, 95 százalék fölötti mértékben jelenleg nem rendelkezik öntözhetőségi lehetőséggel, és így már eleve a legtöbb gazdálkodó ki is esik abból a természetes lehetőségből, hogy burgonyát termesszen. Tehát jobb lett volna például az öntözhetőség arányát növelni, és erre korábban rengeteg állami ígéret volt, nem sok gyakorlati hasznát és értelmét láttuk mind ez idáig.
A másik probléma pedig maga a piacvédelem hiánya és annak a szövetkezési lehetőségnek a hiánya, melyet a mezőgazdaságban számtalan más területen is megtapasztalunk, azaz hogy tizenegy éve várjuk az új szövetkezeti törvényt és az ehhez szükséges egyéb jogszabályokat, és nem mellesleg a forrásokat. Hiszen jól láthatóan Nyugat-Európában, a nálunk szerencsésebb agrártörténelmi fejlődésű országokban ez az egyetlen olyan módja annak a gazdálkodásnak, ami hosszú távon, fenntartható módon képes egy adott közösséget, egy adott terméket piacon tartani.
Vagy ha további tippeket kell adnom, hogy mondjuk, mire költhettek volna még inkább így burgonyával kapcsolatban, jelentek meg olyan kártevők a hazai földeken is sajnos, olyan új gomba- és egyéb kártevő fajok, típusok, amelyek ellen a védekezés - legfőképpen információ hiányában - még nagyon gyerekcipőben jár. Tehát mondjuk, itt is érdemes lenne a kutatás-fejlesztésre sokkal komolyabb forrásokat fordítani. Tehát ezek után, azt hiszem, hogy jól körüljártuk azt a kérdéskört, hogy mire lehetne még inkább ezt a közpénzt fordítani, ahelyett, hogy Üzbegisztánba szivattyúzzuk ki.
Nagyon szomorú vagyok a tekintetben is, hogy például a hektáronként lehozható burgonya mennyiségében is Európa végén kullogunk. Tehát amíg Magyarországon örülünk, hogyha sikerül 26 tonnát lehozni egy hektárról, addig például a tőlünk nyugatabbra található országokban az 58 tonna sem ritkaság, sokszor egyébként rosszabb termelési körülmények között is képesek akár a dupláját lehozni egy-egy hektárról, ami értelemszerűen végeredményben a nyereségességet is radikálisan befolyásolja és rontja.
Tehát csak tényleg néhány tippet akartam adni a kormánynak arra vonatkozóan, hogy mire kellett volna inkább ezt a közpénzt elkölteni. Köszönöm a lehetőséget. (Potocskáné Kőrösi Anita tapsol.)
