DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok mindenről esett ma szó. Én sem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy mindenki úgy áll hozzá a kérdéshez, mintha virológus lenne, és minekutána mindenki megkéri a másikat, hogy ne vigyünk bele pártpolitikát, azok után pártpolitizál. (Derültség.) Ez a mai napnak egy ilyen rövid summázata ebben a kérdésben.
Végül is ma az a dolgunk, hogy megtárgyaljuk azt a törvényjavaslatot, amit behoztak elénk, és ezt tapasztalataink alapján tudjuk megtenni. Az alapján tudjuk megtenni, hogy amikor novemberben ez a kormány kapott egy felhatalmazást, akkor hogyan élt ezzel a felhatalmazással, sőt visszamehetünk egészen tavaszig, hogy megnézzük, hogy azok az intézkedések, amiket azóta a kormány hozott, milyen eredményeket hoztak. Én most nem kívánok itt amatőr virológussá válni, inkább a gazdaság területéről hoznám a példákat.
Tavasszal önök azt mondták, hogy jön egy olyan történelmi gazdaságmentő csomag, amilyet még Európa nem látott. Később kiderült, hogy a magyarok sem látják ezt, mert nem fogják ezt látni. Orbán Viktor bejelentette talán valamikor márciusban, hogy április 6-án jön a nagy bejelentés. A nagy bejelentés elmaradt. Orbán Viktor eltolta magától ezt az egészet, érezte, hogy ez nem lesz olyan erős. És akkor maradt nekünk az ITM-ből kettő államtitkár, aki elmondta, hogy hogyan fog kinézni a gazdaság Magyarországon a következő időszakban, hiszen megszorításokra lesz szükség, hiszen arra lesz szükség, hogy felkészüljünk egy olyan időszakra, amikor nem növekedés, hanem csökkenés áll be Magyarországon.
Már akkor is mondtam egyébként, hogy nagyon jó, hogy nem derült ki, hogy mit mondott el a Gazdasági bizottság ülésén ez a két államtitkár, aki eljött, s nagyon jó, hogy a magyar választópolgárokat nem heccelik önök azzal, hogy ezt elmondják nekik egy olyan kettő órában, amit mi ott végighallgattunk. Ez a kormány pontosan tudja, hogy itt mi lesz három-öt év múlva - de hogy mi lesz három-öt hónap vagy három-öt hét múlva, azt általában nem tudják.
Láttuk akkor, hogy pénzt akarnak önteni a magyar gazdaságra, várattak az ezzel való tervekkel, ezek várattak magukra, majd kiderült, hogy ki fog ebből pénzt kapni. Kapott a Mészáros Lőrinc; kapott ő akkor is 18 milliárd forintot, ha elbocsátott 850 embert. Azért tegyék már a kezüket a szívükre! Ilyenkor nem gondolkodnak el azon, hogy ez helyes-e? Ilyenkor nem szól senki a Mészáros Lőrincnek, hogy vagy ne most bocsásd el ezt a 850 embert, vagy ne most kérjél 18 milliárd forintot, nem most van itt az ideje? Ezt Mészáros Lőrinc megtehette. Ha egy másik magyar vállalkozó, aki nem tartozik az önök körébe, elbocsátotta az embereit, akkor nem kaphatta meg az állami támogatást. Nekik ígéretek maradtak.
Mészáros Lőrincnek idén ki kellett fizetni a Mátrai Erőművet. És akkor most nem megyek bele abba, hogy Mészáros Lőrinc kinek a nem strómanja, akitől meg kellett venni a Mátrai Erőművet. Muszáj volt azt idén kifizetni? Nincs annyi pénze otthon a Mészárosnak, hogy megvárta volna, hogy majd jövőre vagy azután, ha egy kicsit helyrerázódtak, akkor megkapja még azt a huszonpármilliárdot? Nem jött volna ki abból a 11 milliárdból, amit kivett a saját cégeiből osztalékként?
Tehát valahogyan mindig odakanyarodunk, azokra a dolgokra jut forrás, ami önöknek fontos. Nem a magyaroknak, önöknek. Önök nem Magyarország. Magyarországon vannak olyan vendéglősök, akiknek önök ígértek novemberben 50 százalékos bértámogatást, két és fél hónapig küldözgették nekik a hiánypótlást. Tudják, mit mondtak nekem a vendéglősök? Hogy a hiánypótlásért nem kaptak semmit sem a boltban. Abból bizony nem tudtak bevásárolni, és a hiánypótlásból nem tudtak bért fizetni a felszolgálónak, a szakácsnak, nem tudtak belőle bérleti díjat fizetni, mert azt bizony nekik ki kellett fizetniük.
Önök azt mondták - s ez egy alapvető probléma, alapvető különbség mindenkihez képest, aki körülöttünk a válságot kezelte -, hogy csökkentik a költségeket. De ha valakinek nincsen bevétele, akkor az a bármilyen szinten lecsökkentett költségeket sem tudja kifizetni. Ezt nem olyan bonyolult belátni. Körülöttünk minden országban azt látjuk, az előttem szólók is elmondták, vették az utolsó békeévet, 2018, amikor még nem volt járvány, de már vannak arról lezárt számok, amennyit be tetszett vallani az adóhatóságnak, annyit kaphat idén, ebből tetszik élni. És nekem küldik osztrák ismerőseim, hogy küldi nekik az ottani adóhivatal, a Finanzamt: ön ennyire jogosult, erre a számlaszámra tudjuk utalni, ha van kérdése, kérem, itt jelezze.
Önök ilyet nem küldtek senkinek. Önök csökkentették a költségeket. Azt mondták egy bezárt vendéglősnek, hogy kifizetem az alkalmazott bérének az 50 százalékát, ha te kifizeted a másik 50 százalékát. Hát, ha bezárták, nincs neki bevétele, akkor miből fizetné ki a másik 50 százalékot? Miből, egy ilyen év után? Ezt önök végig sem gondolták. Még egyszer mondom, elakadt a rendszer, látszik, hogy egy év kevés volt arra, hogy felkészítsék az igazgatást arra, hogy ezeket az úgymond ötletszerű javaslatokat végig is vigyék. No-vemberben ígérték meg, februárban Gulyás miniszter még állt egyik lábáról a másikra, és mondta, hogy hát, igazság szerint abból a 27 milliárdból 20 még bent maradt. De most akkor kifizették. Eltelt november, eltelt december, eltelt január, február van. Én nem kívánom önöknek, hogy addig tartsák vissza a levegőt, három hónapig, de sajnos önök ezt kérték a vendéglátósoktól.
Itt egy dolgot érdemes tisztába tenni. Ők nem azért nem tudnak kinyitni, mert az ő munkájukra nincsen szükség, nem azért nem dolgozhatnak, mert az a termék rossz, nem azért mennek tönkre azok a cégek, mert nincsen rájuk szükség a piacon, hanem azért, mert az egészség megóvása érdekében hozott intézkedéseket betartva nekik be kellett zárniuk. Ezek miatt a szabályok miatt őket kártalanítani, kárpótolni kell.
(13.40)
Önök hoztak olyan szabályokat, hogy ők ne nyithassanak ki, hiszen meg kell óvni az egészséget. Erre azt lehet mondani, hogy helyes, de akkor őket kártalanítani kell, nem 50 százalékban. Tehát egyfelől önök ott követik el az egyik hibát, hogy a költségeket csökkentik, nem a bevételeket pótolják.
Másfelől, ahol a gazdaságba pénzt tettek, ott viszont azt a hibát követik el, hogy nem egy meghatározott stratégia alapján kiválasztott olyan stratégiai húzóágazatokba tesznek bele pénzt, ahol egy fenntartható fejlődés miatt a mostani 5,1 százalékos GDP-csökkenés egy pillanat alatt vissza tud húzódni - hiszen azokkal lehet újrakezdeni, akik talpon maradtak -, hanem önök a kiválasztottaknak adtak. Azoknak adtak, akire a kedves vezető ujja rámutatott, és - mást mondok - akire meg a kedves vezető ujja nem mutatott rá, azoknak meg nem adtak.
És ennél nem bonyolultabb a válságkezelés az önök tekintetében. 3600 milliárd forintból - és látom, Nacsa képviselőtársam ingatja a fejét - 100 milliárd forintot kínálnak most a kkv-knak, hogy talpon maradhassanak, hitelből. Ugye, ez hitel lesz. Százmilliárd forint, amit tízmilliónként vehetnek föl a kkv-k. (Nacsa Lőrinc: Nem a kkv-k.) A kkv-k, de, ezt mondta a miniszterelnök, tíz évre hároméves moratóriummal. (Nacsa Lőrinc: Mikro- és kisvállalkozások.) Mikro- és kisvállalkozások, legyünk pontosak, így van. Tudom, hogy Mészáros Lőrinc egyik sem a kettő közül, de az meg vissza nem térítendő támogatásokat kap. Én nem azt kívánom Mészáros Lőrincnek, hogy ő is csak annyi pénzt kapjon, mint amennyit egy magyar kkv. De azt bizony kívánom minden egyes magyar kkv-nak, hogy kaphasson annyi pénzt, amennyit Mészáros Lőrinc, akkor is, ha nem így hívják, akkor is, ha nem tudom, kinek a nem strómanja.
Tehát hibásan kiválasztott ágazatokra öntöttek rá fantasztikus mennyiségű pénzeket, másokat pedig az út szélén hagytak, ezért nem várható az, hogy hamar visszapattan a gazdaság.
Hallottuk a miniszterelnököt, hogy nálunk kisebb volt a csökkenés, csak 5,1-5,2 százalék, hiszen ennél mennyivel rosszabb adatai vannak az osztrákoknak, a franciáknak, a németeknek, spanyoloknak. Kérdezzük már meg a magyar családokat, jöjjenek már el velem Dél-Baranyába, hogy szeretnének-e ők olyan rosszul élni, mint ezek a lecsúszó osztrákok, mint azok a lecsúszó németek. Hát, kérdezzük már meg őket! Kérem szépen, honnan esünk hova? Ezt relatív mértékben is meg kell nézni: a gazdaság teljesítőképessége hol volt, honnan hova esett vissza. És ha újra csak a kiválasztottak, a kegyencek, a kegyeltek fognak pénzt kapni, akkor lehet látni, hogy ez biztosan nem lesz nagy gazdasági növekedés, és semmi esetre sem lesz fenntartható.
Volt az elmúlt tíz évnek egy nagyon rossz gyakorlata. A nagyon rossz gyakorlat az volt, hogy itt, Magyarországon mindig az állam volt a legnagyobb megrendelő. Nyilvánvalóan így lehetett a legkönnyebben a közpénzeket odairányítani azoknak, akik önöknek kedvesek, aztán azok meg vagy megtanultak vállalkozni, vagy nem tanultak meg vállalkozni, és lettek ilyen betonba öntött álmok szerte Magyarországon rengeteg adóforintból és rengeteg EU-s pénzből. Most, amikor tényleg bajban van a gazdaság, és a legjobban most lenne arra szükség, hogy az állam legyen a legnagyobb megrendelő, most meg nincs rá pénz; 9 százalékos a hiány, 81 százalékos újra az államadósság, 5,2 százalékos GDP-visszaesés van. Miből lesz, miből fogják önök felpörgetni a gazdaságot? Hitelből? Sokszor bírált EU-s pénzből?
Tegnap hallhattuk, hogy ne Brüsszelben tessék nyüszögni meg Washingtonban. Csak nehogy az legyen a vége, hogy ennek a kormánynak el kell menni Brüsszelbe nyüszögni, mert más majd nem ad pénzt. Miből fogják felpörgetni újra a gazdaságot, hogyan pattan föl a magyar gazdaság? Azért, mert meghozták ezt a három rossz döntést.
Az első rossz döntés az: rosszul kiválasztott ágazatokba öntötték bele a pénzt. A második az volt: nem a bevételeket pótolták, hanem a költségeket csökkentették, és a harmadik pedig az, hogy mindig az állam volt a legnagyobb megrendelő, most meg, amikor szükség lenne rá, most meg nincs rá pénz, mert elköltötték. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Mesterházy Attila: Úgy van!)
