DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, hogy ellenzéki képviselőtársaim nagyon sok oldalról már megvilágították annak indokát, hogy ezt a felhatalmazási törvényjavaslatot miért nem lehet megszavazni.
(12.50)
Nem szeretném azokat az indokokat megismételni, sőt arra törekszem, hogy egy picit más aspektusból is mutassam be azokat az indokokat, amelyek egy felelős politikus számára azt mondják, ez a felhatalmazás nem támogatható.
A T/14800. számú törvényjavaslatot tárgyalja a parlament, amelyben 70 kormányrendelet jóváhagyását kéri a kormány, a koronavírus-járvány elleni védekezés érdekében 2020. november 3. napja óta hozott kormányrendeletekét. Már ezen rendeletek száma is riasztó, de amikor egyenként megvizsgáljuk azok indokát, rettenetes kép tárul elénk: kapkodás, átgondolatlanság, iszonyatos mértékű károkozás. Az látható, hogy valódi szakmai, tudományos alátámasztása nincs az intézkedéseknek. Szerintem ezek nagy részének értelmét maga a kormányfő sem érti, látható, hogy nagy részben nem szakmai, hanem politikai döntések ezek, és a politikusok védik magukat akár azon az áron is, hogy emberek sokaságát földönfutóvá teszik.
Amit ma eddig a kormánypártok képviselői összehordtak ebben a Házban indokolásként, az már nemcsak demagógia, hanem kifejezetten a társadalom semmibevétele. Jobb- és baloldalról beszélnek, közben a kormánypártok semmiféle jobboldali politikát ebben a kérdésben sem folytatnak, nem védik meg az emberek egzisztenciális biztonságát. Egy valódi jobboldali politikus arra törekszik, hogy a polgárok egzisztenciális biztonsága fennmaradjon, sőt erősödjön. Attól, hogy az ellenzéket baloldalozzák, még nem lesznek a kormánypártiak jobboldaliak. Nem oldalak kérdése, hogy miként védjük meg az emberek egészségét. Az egész járványkezelés hazugságok sorozata, hazudnak reggel, délben, este, és a legnagyobb gond, hogy nemcsak a népnek, hanem gyakran saját maguknak is hazudnak.
Egy picit megmutatnám egy komoly szakembernek, a SOTE rektorának a minapi kijelentése aspektusából a jelenlegi járványhelyzet adottságát. Merkely Béla a minap azt mondta, hogy a lakosság felénél már járhat a fertőzöttség. Ugye, nem véletlen mondja: rengeteg emberen úgy megy át ez a vírus, hogy semmiféle egészségkárosodás, semmiféle betegség nem jön elő. Ezért is van, hogy járnak a nyolcadik osztályig a gyerekek iskolába, és lám, lám, a gyerekek egymást nem fertőzik. Nagyon speciális adottságú ennek a vírusnak a tulajdonsága.
Ha pedig igaz az, hogy a lakosság fele már megfertőződött, akkor ez azt jelenti, hogy a megfertőződöttek mindössze 5 százaléka betegszik meg legfeljebb. Akkor miért is kell az egész országnak bezárva lennie? Az egészségügyi ellátórendszer kapacitását kell fenntartani a gyógyításhoz, az egészségügyi ellátórendszert kell erősíteni, ahhoz pedig pénz kell, a pénzt pedig adó formájában azok a vállalatok termelik meg, amelyek most éppen nem tudnak működni a járvány elleni intézkedések túlzott volta miatt.
Nézzük meg az egészségügyi ellátórendszer kapacitását! Átlagosan egy évben 2 millió 300 ezer főt bocsátanak el a kórházak fekvőbetegségből, természetesen ebben az elhunytak is benne vannak. Egynapi kórházi ellátásból egy évben körülbelül 330 ezer személyt bocsátanak el, azaz van az egészségügynek évente kórházhoz kötve fekvőbeteg-ellátásra 2 millió 600 ezer főre való kapacitása. Ezen túl a kórházban egy beteg által töltött átlagos napok száma nyolc, azaz Magyarországon 18 millió 400 ezer betegágynap áll egy évben összesen rendelkezésére az egészségügynek, ami azt jelenti, hogy az ehhez a járványhoz kötődő potenciális betegszámhoz bőségesen megvan az egészségügyi ellátórendszer kapacitása. Szükségtelen volt a 26 ezer ágy kiürítése, a töredékét sem töltötték fel, és a vírus viselkedése alapján - miután már 11 hónapos tapasztalatunk van - megállapíthatjuk, ha minden személy megfertőződik Magyarországon, akkor sem betegszik meg 500 ezernél több úgy, akiknek egészségügyi ellátórendszeri ellátásra van szüksége.
Az eddigi tapasztalatok szerint a megbetegedettek 10 százaléka részesült szükségszerűen kórházi ellátásban, azaz 50 ezer főnél többel nem is kellett számolnia a kormánynak 11 hónap távlatában, ha minden magyar megfertőződik.
Szeretném idehívni további indokaim előadására az egészségügyi törvény rendelkezéseit. Azt mondja a preambulum, hogy a lakosság egészsége iránt érzett felelősségtől áthatva hozza meg a törvényt az Országgyűlés. Azt írja: „attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy az egyén egészséghez fűződő érdeke és jólléte elsőbbséget kell élvezzen, továbbá, hogy az orvostudomány fejlődésének eredményeit a jelen és a jövendő nemzedékek javára kell felhasználni”; „az egészség az egyén életminőségének és önmegvalósításának alapvető feltétele, amely döntő hatással van a családra, a munkára és ezáltal az egész nemzetre”; „tekintettel arra, hogy az egészség fejlesztését, megőrzését és helyreállítását az egészségügy eszközrendszere csak a szociális ellátórendszerrel, valamint a természeti és épített környezet védelmével, illetve a társadalmi és gazdasági környezettel együttesen, továbbá az egészséget támogató társadalmi gyakorlattal és politikával kiegészülve képes szolgálni”.
Tehát mit mond maga az egészségügyi törvény? Azt, hogy az egészség megőrzése, fenntartása nem önmagában egészségügyi kérdés, hanem abban részt kell vennie a társadalom és a gazdaság minden egyes szereplőjének, hogy ez hatékony legyen. Jelzem, most a kormányzat ezekkel a rendeletekkel is pont ennek a gazdasági-társadalmi környezetnek egy részét bénította le, amelynek pedig a tevékenysége kell ahhoz, hogy az egészsége az embereknek fennmaradjon, ami önmagában nemcsak egy vírustól függ, hanem az emberek általános egészségi és pszichikai állapotától is.
Figyelemmel a bekövetkezett tudományos, technikai, etikai és társadalmi, valamint a jogrendszert érintő változásokra, továbbá nemzetközi kötelezettségeinkre, az egészségi állapot megőrzésének és javításának összetett feltételrendszerét határozza meg a törvény. Tehát maga az egészségügyi törvény elismeri, hogy a rendszer összetett, nem lehet egy-egy elemet kiemelni belőle, és csak úgy tud a törvény célja megvalósulni, ha az ebben a koherens rendszerben működik. Ha csak az egészségügyi törvény preambulumából indulunk ki, már a védekezőrendszer hibás volt, hiszen ezeknek a feltételeknek nem tudott megfelelni.
Az egészségügyi törvénynek van a célok meghatározására szolgáló része, amelyben a b) pontban az esélyegyenlőséget emeli ki, a c) pontban pedig azt, hogy a beteg megőrizhesse emberi méltóságát. Aztán van egy (3) bekezdése a törvénynek, amely azt mondja, hogy joga van ismeretek megszerzéséhez a betegnek, ami lehetővé teszi számára az egészsége védelmével, fejlesztésével kapcsolatos lehetőségek megismerését, valamint megfelelő tájékoztatáson alapuló döntését az egészségével kapcsolatban. És itt megállok egy kicsit, egypár gondolat erejéig.
Elmondom, hogy azért sem szavazom meg ezt a felhatalmazást, mert vannak bűnei a kormányzatnak, amiket nem tudok megbocsátani. Ezekből az egyik nagy bűn: a meghalt emberek egyedül, családtagjaik, szeretteik nélkül, számkivetetten, kiszolgáltatva vesztették életüket március óta, akiknek a szervezetében ez a vírus jelen volt. Ez olyanfajta bűn, amit nem lehet megbocsátani. Több tízezer védőruha érkezett az országba nagyon sok pénzért. Ha csak a lélegeztetőgépek felét vették volna, de még arra sem volt szükség, és azt védőruhára költötték volna, minden egyes nagyon súlyos betegnél igenis meg lehetett volna szervezni, hogy egy családtagja ott lehessen mellette, hiszen védőruhával el lehetett volna látni, és semmilyen módon a járvány elleni védekezést nem veszélyeztette volna.
A hatvan éven felüli egészségügyi dolgozókat hazaküldték, mondván, a veszélyeztetett korban vannak a vírust illetően, és az amúgy addig is rendkívül alacsony számú kiszolgálószemélyzet még kevesebb létszámú lett. Már a korábbi személyzet sem tudta a betegeket olyan minőségben ellátni - ami, hangsúlyozom, nem a gyógyszerelésről és nem az infúziókról és nem a vizitekről szól, hanem a higiéniáról, az egészséges táplálék beviteléről szól -, eddig sem tudta a személyzet a betegeket ellátni, és azzal, hogy még kevesebb segédszemélyzet maradt a kórházakban, és nem tudtak azok a családtagok bemenni, akik más esetekben bizony a kiszolgáltatott betegeknek, a súlyos állapotú, esetleg haldokló betegeknek segíteni tudtak, ők nem voltak jelen, ezért ezeknek az embereknek a 100 százaléka olyan viszonyok között hagyta itt a földi életet, ami egy XXI. századi, modern országban nem lehetséges. Ezt a bűnt nem tudom megbocsátani, ez kifejezetten szervezési kérdés kellett volna legyen, ezt kifejezetten a méltóság és a méltányosság szempontja kellett volna vezérelje. Az, amit itt művelt az egészségügyi kormányzat ezzel a kérdéssel, egyszerűen borzasztó.
És akkor itt van a másik fele ugyanennek a kérdésnek: ez pedig a más típusú betegségekkel küzdők ellátásának elmaradása.
(13.00)
Tömegével kapja minden képviselő a leveleket arról, hogy hónapok óta szemészeten, bőrgyógyászaton, különböző belgyógyászati rendelőkben, háziorvosi rendelőkben nem veszik fel a telefont, 6-7 hónapja várnak időpontokra az amúgy hosszú idő óta meglévő betegségeik diagnosztizálására vagy az ellátásuk folytatására. Hát, nekem azt senki ne mondja, hogy egészségügyi dolgozóként nincs meg egy orvosnak, egy nővérnek az a felelőssége, hogy akiket eddig kezelnünk kellett, azokat most ott hagyjuk Isten szent nevében, és még nem tudjuk, hogy mikor fogjuk folytatni az ő diagnózisuk felállítását vagy a betegségük kezelését! Tudják, mennyi ember fog a jövőben azért meghalni, mert ebben az időszakban nem látták el őket? Mindazok az egészségügyi dolgozók, akik elképesztő heroikus küzdelmet folytattak és folytatnak a beteg honfitársainkért, azoknak hatalmas tisztelet, és földig hajolok előttük, de sajnos van az egészségügyi ellátórendszerben jó pár olyan ember, aki kihasználta ennek a járványnak félelemkeltő adottságait, éltek azzal, hogy nekik nem kell a beteggel találkozniuk, éltek azzal, hogy ők nem tudnak megfelelően védekezni, és emberek sokasága maradt az országban ellátatlanul. Nagy valószínűséggel, miután minden egyes képviselő - tudom, hogy fideszes is - tömegével kapja ezeket a leveleket, vélhetően elhihetjük a társadalomnak ezt.
Megjegyzem, ugye, a hivatásomnál fogva ügyvéd vagyok, ráadásul a kormánypárti sajtónak hála, sokat kell bíróságra járnom a személyiségi jogi pereim miatt, még azt is megcsinálja a bíró, hogy kihasználva a járvány lehetőségét, azért, hogy ne lássa a társadalom, hogy ő mit művel a tárgyalóteremben, arra hivatkozva, hogy ő fél a vírustól, kizárja a nyilvánosságot, holott az OBH rendelkezéseiben benne van, hogy regisztrálni kell, és ha megtartható a kétméteres távolság, a maszkviselés és a kézfertőtlenítés, akkor nem lehet kizárni a tárgyalásokról a nyilvánosságot.
Azt mondja az egészségügyi törvény, hogy a népegészségügyi tevékenység magában foglalja az egészség tudományosan megalapozott feltételeinek és a megfelelő bizonyítékon alapuló módszereinek, valamint az ehhez szükséges intézményrendszer kialakítása, működtetése feltételeinek meghatározását. Tehát mit vár el az egészségügyi törvény? Tudományos alapot, bizonyítékokon alapuló bizonyosságot és az ehhez szükséges ellátórendszeri feladatok meghatározását. Ehhez képest mi van Magyarországon 11 hónapja? Összevissza beszélnek, ahány szakember, ugyanarról mindig mást mond, a lakosságot elbizonytalanították, és óriási bizalmatlanságot generáltak.
És most válaszolnék Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak - aki most kiment ebédelni -, hogy amikor azt mondta, hogy egyre nő az oltási hajlandóság - nem az oltási hajlandóság nő, hanem a félelemérzet. Az, kérem szépen, nem ugyanaz, ugyanis a kormányzat egész kommunikációja ezzel a járvánnyal kapcsolatban az, hogy az amúgy is a társadalomban eleve meglévő félelemérzetet még inkább generálja, még inkább fokozza, és az emberek már nem az oltás iránt vágynak, hanem aziránt vágynak, hogy ne betegedjenek meg, és ma egyetlenegyet próbál garantálni a kormányzat, hogy oltassák be magukat. Mert mit látnak az emberek? Hogy az egészségügyi ellátórendszerben a pénzhiány és a korábbi tíz év elhanyagoltsága miatt bizonytalanság keletkezett, és nagyon komoly veszély volt arra, hogy nem tudnak minden, koronavírus-járvány következtében kialakult megbetegedést megelőzni vagy meggyógyítani.
Itt egypár szót szólnék Hollik István képviselőtársamhoz - majd a következő 15 percemben gombot fogok nyomni -, hogy koronavírusban nem hal meg senki. A koronavírus egy vírus, amely bejuthat a szervezetbe, és a szervezetben bizonyos feltételek fennállása esetén betegséget idézhet elő, és a betegség következtében abban az esetben, ha a beteg egészségi állapota, szervezete, egyéni adottságai olyan veszélyes állapotba hozzák, lehet meghalni. A koronavírusban még nem halt meg senki, a következményeibe lehet belehalni sajnos.
A lakosságot a népegészségügyi helyzetről, a felmerült problémákról, az előidéző tényezőkről, a várható következményekről és a megoldás lehetőségeiről mindig tájékoztatni kell - ez van az egészségügyi törvényben. Ami volt ebben az elmúlt 11 hónapban, az nem tájékoztatás volt, legfeljebb fecsegés. Köszönöm a figyelmüket.
