MOLNÁR GYULA,
MOLNÁR GYULA,
MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy picit távolabbról kezdem, személyes vallomással: hogy régebbi filmélményeimben láttam azt, amikor a különböző bűnüldözők, vagy valamilyen akciófilmekben az emberek ott menet közben, a komputereikbe beütve bemennek abba, hogy egy középületben hol van, mondjuk, a szerverszoba, adatbázisokban különböző szörföléseket tesznek. Akkor arra gondoltam mindig, hogy ez biztos valahol van, valahol egy távoli jövőben, de nyilván én már nem fogom megérni, nem fogom soha használni, és mindig nosztalgiával emlékszem arra az időszakra, amikor egyetemista koromban az ember bement és keresett valamit, akkor nagy tekercseken nézegette a dolgokat, könyvtárban órákig kellett turkálni minden után. És itt vagyunk valóban, elérkeztünk abba a korba, hogy olyan adatvagyon és az adatvagyonnak olyanfajta egységesítése és hozzáférése lehetséges, amelyik, tényleg azt gondolom, hogy jelentős részben segíteni fogja az életünket, és könnyíteni fogja a világ dolgát.
De szeretnék feltenni egy kérdést. Költői lesz persze, meg fogják tudni a választ, hogy bízunk-e mi önökben abból a szempontból, hogyha… (Nacsa Lőrinc: Igen.) Gondoltam, hogy a költői kérdésre tudják a választ. Tehát bízunk-e mi önökben, hogy önök egy olyan anonim, átlátható, tiszta, ellenőrizhető rendszert fognak kitalálni, hogy semmilyen módon ez a következő esztendőkben nem lesz hatással az emberek gondolkodására, nem lesz bármilyen módon hatással arra a világra, amit, úgy gondoljuk, hogy nem kéne olyan módszerekkel befolyásolni, ami valóban túl van azon a szférán, amit mondjuk, az én korosztályom elképzelt, hogy valaha egyáltalán ez létre fog jönni.
Szóval, mindazokhoz képest, amit önök itt tényleg elmondtak, és őszintén, készséggel elfogadom, és már-már szinte párás lett a tekintetem többször is, amikor azt mondták, hogy nem változik semmi, és minden úgy jó, ahogy van, elfogadom, az én olvasatomban vagy a mi olvasatunkban ez a törvény tulajdonképpen arról szól, hogy állami adatbázisokat hogyan, miképpen lehet értékesíteni, ezt hogyan lehet valamilyen módon felhasználni, hogyan lehet ebből pénzt keresni, és ezt valamilyen módon olyan szerkezetbe foglalták, ami a lehető leghatékonyabb.
Felteszem a legfontosabb dilemmát vagy kérdést, amire bizonyos szempontból majd a következő napokban vagy években, hetekben nagyon kíváncsi vagyok a válaszra. Nyilván önök tudják, hiszen ezzel foglalkoznak, különösen államtitkár úr, hogy jelenleg az Európai Unióban folyik ugyanez a munka. Folyik ugyanez a munka, hogy hogyan, miképpen lehet ezt az EU-ban szabályozni. Mi az oka annak, hogy mi nem várjuk meg azt, hogy az Európai Unió ezt a munkát elvégezze, valamilyen módon az irányelveket megvizsgáljuk, és megnézzük, hogy mi az, ami abból elfogadható, és mi az, ami nem. Tudom persze a tegnapi nap után, hogy mi következik ebből, hogy azt a fajta politikai hozzáállásunkat, hogy mi Brüsszel felé tekintünk nyílt arccal, ezeket próbáljuk meg háttérbe szorítani, de talán a nemzeti adatvagyonok hasznosításánál ez a fajta politikai vád mégsem ér direkt módon minket.
Ráadásul, nyilván önök ezt is szintén tudják, hogy nemzetközi szinten is folyik ennek a valamilyen módon való szabályozása, végiggondolása, hogy hogyan lehet ezt valóban úgy, hogy ne tudjon senki soha, semmilyen formában ezzel a dologgal visszaélni, se technikai értelemben, se pedig pénzügyileg. Ezért tényleg, ebben a késői órában, bár Nacsa képviselő úr magához képest nagyon visszafogott volt, mert semmilyen aktuálpolitikai vagy nagyon minimális aktuálpolitikai dolgot tudott belefűzni a nemzeti adatvagyonba, de mégis én elmondom, hogy szerintem két politikai és egy pénzügyi oka van ennek a törvénynek.
Az egyik politikai ok, azt gondolom, hogy megirigyelték a brexit- és a Trump-kampányban azokat a használt technikákat, amiket oly jó sok filmben láttunk. Tehát most azt gondolom, hogy a háttérben bizonyos formában létrejön egy centralizált, egy központosított hozzáférés valamilyen adatvagyonhoz. Jobbikos képviselőtársam világosan elmondta, ha nem haragszanak, olyan nagy bizalommal a tanács iránt nem vagyunk, amelyben három miniszter ül, ő ezt plasztikusan és világosan elmondta, nem szeretném ezt plagizálni és továbbgondolni. Tehát minden, ami ebben az ügyben döntés, az kormánykompetencia. Miért gondolják azt, vagy miért próbáljuk meg azt bemutatni, hogy ez bármilyen szempontból független tőlünk? Nem! Minden, ami ebben az ügyben, az, hogy mit értékesítünk, hogy anonim-e, hogy milyen formában, hogy kinek, hogy kin keresztül, hogy hogyan, ez mind ebben a törvényjavaslatban a kormány kompetenciája. Ebből a szempontból, visszatérve az eredeti gondolatomra, túl nagy bizalom nincs.
A második politikai cél - akkor ezt kimondom, amit előbb csak érzékeltettem -, egyértelműen úgy gondoljuk, hogy önök az Európai Unió elfogadandó irányelvei előtt akarják elfogadni ezt a törvényjavaslatot, hiszen pontosan tudják, hogy ez a megosztott kompetenciák közé tartozik. Tehát, ha önök előbb fogadják el, akkor nyilván annak az irányelvnek az alkalmazása jelentősen háttérbe szorulhat. Nyilvánvalóan úgy gondolják, hogy ott lesz valami olyan, ami adott esetben nehezíti mindazt a célt, amit mi ebben a háttérben vélelmezünk. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egyértelműen legalizálja azt, hogy kereskedelmi célokra lehet használni azokat az adatokat, amit az emberek kénytelenek megadni az ügyintézés bizonyos szakaszában. Tehát ő kénytelen ezt a fajta adatát ahhoz, hogy az ügyintézést megtegye… - az ő személyes adatából valaki pénzt keres, és ő pedig adott esetben még fizet is azért a szolgáltatásért, akár az államiért, akár pedig azért, ami alapján őt megtalálják.
Tehát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, minden jó szándékunk ellenére is, és a késői órában megértem, hogy sokkal békésebb volt minden hozzászóló, mi mégis a mai tudásunk szerint azt a fájó és szomorú dolgot szeretnénk mondani, hogy a magunk részéről ebben a formájában nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
